Muffinos díjat kaptam

Ezúton is köszönöm szépen Dórinak!:)

Bár nem hiszem, hogy megérdemlem, mert nagyon nem tudok annyi időt szentelni a blognak, mint egykoron, de azért örülök neki.


Talán sütni is fogok valamikor, tök jó lenne.:)

Tovább kellene adni, de szerintem már körbement, és mindenki megkapta, úgyhogy ezt a lépést én már kihagyom.

Frissítés: Megkaptam Inkától is, köszönöm szépen neki.:)

New Girl - 1x01

Mindenki New Girl lázban égett egész nyáron, kivéve engem, bár szerintem is nagyon aranyos és szép Zooey Deschanel, és én is csak miatta akartam belenézni, mivel nem vagyok nagy sitcom néző.


A sztori egy mondatban könnyedén összefoglalható: egy lány három pasi lakótársa lesz. Szerintem nem volt elég vicces, de a műfajban azt hiszem, hogy túl nagyok az elvárásaim: nevettessen meg, de ne legyen erőltetett, és hülyeség. Itt minden megvolt, csak a nevetés nem eléggé (na jó, mégsem, mert a vége felé úgy éreztem, hogy már egy kicsit sok, ennyire senki nem zakkant, de még nem volt vészes), de az szinte sosem, úgyhogy nem baj, egy film elég ritkán éri el, hogy már a hasam és az arcom is fáj.:))


Viszont azt jól ábrázolja, hogy milyenek a fiú barátok egy lány számára, ez tetszik benne. A Dirty Dancing pedig tényleg jó film.:D Egyelőre még maradok szerintem. (Az Istennek se ugrik be, hogy Max Greenfield ki volt a Greek-ben.)

/A plakáton a kezdési idő nem téves, csak már elérhetővé vált a pilot./

Jude Deveraux: Madame Zoya látogatói

A könyv főszereplője három nő, akiknek nem a legjobb sorsot írta az élet. A huszas éveik elején a közlekedési felügyeletnél találkoznak egyetlen egyszer, és 19 évvel később az egyiküknek eszébe jut, hogy felkeresi a többieket. Találkoznak, elmesélik, mi történt velük ez elmúlt években, ám én végig azt vártam, amit a könyv fülszövege ígér: mikor tűnik fel Madame Zoya és kínálja fel a lehetőséget, hogy újraírhatják a sorsukat. Továbbá választhatnak, hogy az új jövőt akarják, vagy inkább a régi életükbe szeretnének visszatérni, és eldönthetik azt is, hogy emlékezzenek-e erre a kis korrigálásra.

Az elején még kifejezetten élvezetes volt, tetszett, hogy könnyen olvasós, azonban idővel inkább már csak visszavetette a könyvet. A három lány közül Madison a legérdekesebb karakter számomra, és valahogy az írónőn is érzem, hogy ő lehetett a kedvence. Az övé a legfelkavaróbb változtatásra szoruló élettörténet, a másik egy családanya, aki most elbizonytalanodott a házasságát illetően, 40 éves korában a férje egy Bambi nevű fiatal nőcskét alkalmazott titkárnőnek, nem is, személyi assziszensnek, így a gonosz pletykák, a megcsalás gyanúja még megalapozottabbnak tűnik. A harmadik lány pedig híres írónő, akinek csúnya válással ért véget a házassága, neki is több oka van a módosításra.

A könyv leírása az időutazás gondolatával szerintem mindenképpen megfogja az embert, de én már olvastam a nem annyira pozitív véleményeket, és sajnos beállok a sorba. A vége felé már akkor sem veszt semmit az ember, ha csupán átfut néhány oldalt, mert nem nagyon történik semmi lényeges. A nevekről annyit, hogy van ugye a már említett Madison, és Leslie meg Ellie, hát azt kell mondjam, utóbbi kettőt még most is összekeverem, az ilyen névválasztás nem valami szerencsés.

Amitől még kicsit könnyen felejthető, hogy nem hittem el, amit olvasok. Oké, hogy ilyen nincsen igaziból, de azért szeretem, ha sikerül megteremteni az illúziót. Így néha csak félig voltam a könyvben, viszont legalább nem igényelt nagy koncentrációt, ami lehet pozitívum is bizonyos esetekben. Plusz ami kicsit emel rajta, az a mondanivaló, hogy ne nyugodjunk bele, ha valami nem olyan az életünkben, amilyennek szeretnénk, változtatni kell, ha úgy érezzük, nem jó nekünk valami. Mert mindig van más út, csak tudni, merni kell lépni - időutazás nélkül is.

A borító olyan kis semmilyen, az eredeti címhez (The summerhouse) inkább hozzá tudom kapcsolni.

3,5/5

Switched at Birth - 1. évad

Szeretem az ABC Familyt.:) Ezt tekinthetem nyári darának is, mert nem hetiben néztem, hanem mikor már lementek a részek, akkor várakozás nélkül jött, látott és győzött rögtön megszerettem.


Annyi az alapszitu, hogy két kisbabát születésükkor a kórházban elcseréltek, de van csavar is, amit nem szeretnék elárulni, hátha még valaki nem tudja, mert én sem tudtam, és az úgy tök jó meglepetés volt. Annyit talán elárulhatok, hogy sikerült találni egy olyan témát, ami szerintem kiemeli az átlagból, és érdemes belekezdeni, mert egyediséggel ruházza fel. 


Daphne gazdag szülők gyermeke lenne, de így az egyedülálló édesanyja mellett nevelkedett, míg Bay szerényebb környezetben élt volna, és sosem értette, hogy különbözhet ennyire a szüleitől és a testvérétől - a képeken látszik, hogy külsőleg is. Egy iskolai feladat során választ kap a kérdésre, és hamarosan sor kerül arra, hogy a szereplők megismerik egymást. A kezdeti meglepődés, örömködés után számtalan konfliktus jön valamennyiük életébe. A nevelés kérdése, meg egyáltalán akkor hogyan tovább, valaki perelni akarja a kórházat, valaki nem, és később e téren is lesznek fejlemények. Vannak mellékszereplők, akiket szintén lehet szeretni, és természetesen a tini lányok mellé járnak a fiúk is. Még azt szeretem nagyon a sorozatban, hogy teljesen emberiek a szereplők, és könnyű megérteni a cselekedeteiket, döntéseiket.

Az eddigi 10 részt szerintem mindenképpen érdemes megnézni, legalább esélyt adni neki, mert kár lenne érte. A csatorna már berendelt még 22 részt, a folytatás pedig 2012 elején várható - és én nagyon várom is.


Spoileresen még néhány sor, csak akkor olvassátok, ha ti is végignéztétek az eddigieket:

Andrea Cremer: Wolfsbane - A keresők

- Nem Vailben vagyunk - folytatta. - A szabályok megváltoztak. Küzdeni fogok azért, hogy én legyek az, aki melletted lehet.
Valóban megváltozhattak? Nem tudtam, kinek a szabályai érvényesek még, vagy hogy hol az én helyem ebben az egészben.

Connorral társalogni olyan volt, mintha hullámvasúton utazna az ember. Sose lehetett tudni, hogy a következő pillanatban csipkelődni fog-e, vagy feltesz egy jól átgondolt kérdést.

Egy könyvsorozat nem első köteteiről mindig nehezebb írni, hiszen olyanok is olvashatják a bejegyzést, akik még nem olvasták a korábbi rész(eke)t. Mindenesetre azoknak a fantasy illetve farkasos történeteket kedvelőknek, akiknek Andrea Cremer könyvei eddig kimaradtak, elsőnek Az őrzőkről szóló írást javaslom.

Ami a sorozat nyitó részét jellemezte, annak erősségeit nem vesztette el, és nekem teljesen egybefolyik a kettő, max. a visszautalások (ha esetleg elfelejtettük volna, mik történtek korábban, ezek a segítségünkre vannak, erre is gondolt az írónő) rondítanak bele ebbe, de nem zavaró módon, tulajdonképpen jól is jött legtöbbször, hogy felelevenített néhány részletet. Új, szerethető szereplők csatlakoznak a már meglévőkhöz, és mivel szétszakadt egy szövetség, a nem Calla oldalán harcolók szinte teljesen leszakadtak a könyv első felében, ez a helyzet egyébként érthető módon meg is viseli a lányt, bűntudatot érez és hiányoznak neki a társai. Hirtelen nem a megszokott környezetében találja magát, és mondhatni fel kellett nőnie, és az előző rész tinikönyv jellege átalakult, ha írhatok ilyet, felnőttesebb lett maga a történet is.

A könyv első fele után, ami főleg a keresők megismertetéséből áll, változások jöttek, amik felpörgették a könyvet, ezt csak azért emelem így ki, mert találkoztam olyan véleménnyel, ami szerint az első kb. 150 oldal unalmas, viszont én ezt nem éreztem, talán mert a vélemények miatt számoltam a lehetőséggel, hogy így lesz. A szerelmi szálak vesztettek a hangsúlyosságukból, a keresők bemutatása sok betűt lefoglalt, de nem bánom, mert biztos unalmas lett volna még egyszer szinte ugyanarra kihegyezve közel 400 oldal. Akinek viszont elsősorban a Ren-Shay kettős adott egy nagy adag pluszt, ahogy nekem is, itt sem kell lemondania róla, hiszen ugyanúgy téma, csak kicsit háttérbe szorult a dolog. Amiket korábban megtudtunk a történelmükről, pedig csak a kezdet - személyes drámák, veszteségek, harcok tarkítják a könyvet, és új információkkal, eddig titkolt múltbéli eseményekkel tartja fent a figyelmet a könyv. A keresők élete is legalább olyan izgalmas, mint a farkaslét, és közülük a szövők például bámulatos dolgokra képesek. Az új karakterek tehát szimpatikusak, életszerű közösségük a könyv világának egy másik oldalát mutatják be.

A kiadót pedig külön dicséret illeti, amiért már a külföldi megjelenés előtt elhozta nekünk a könyvet! A lezárás biztos megint valami új kezdetét jelenti, nagyon kíváncsi vagyok, hogyan folytatódik a félbeszakadt jelenet, mi lesz a harmadik kötetben, mely 2012-ben várható Bloodrose címmel.

A borítóról még annyit, hogy az előzőnél is szebb, ráadásul össze sem lehet hasonlítani a külföldi társával,ami, hát szerintem ronda.

(Ja, és én egyébként még mindig Rennek drukkolok.:)

A könyvet köszönöm szépen az Egmont Kiadónak!