Life Unexpected 1x01-02

Az első résznél még nem igazán tudtam véleményt formálni. Nagyon most sem. :) Az biztos, hogy ez sosem lesz Gilmore, ráadásul Cate az első részben nem is volt szimpatikus nekem. Csak a 2. rész után döntöttem el, hogy ezt nézni fogom, és tetszett - vagy legalábbis valami olyasmi. Azért még alakulnia kell. A szereplők szerethetők, átlagosak, aranyosak. A kedvencem Nate.  


Van főcím, ami nem rossz, csak lehetne hosszabb. Majd kiderül, mi lesz ebből, túlzottan még nem foglalkoztat, mert könnyen lehet, hogy cancel lesz, végülis midseason, és CW gyermek, egyik sem olyan szerencsés tényező.

Alice Sebold - Komfortos mennyország

Idézet az ismertetőből:

Susie-t megerőszakolta és meggyilkolta a szomszéd. Susie tizennégy éves.

Idézet a könyvből:

Nagyon jól tudtam, hogy az ötujjas kesztyű azt jelenti, hogy az ember felnőtt, az egyujjas pedig azt, hogy nem.


Engem már az ismertető első két mondata sokkolt. Hasonlóan voltam a könyv olvasásakor is eleinte, aztán ahogy egyre messzebb tekintettünk a gyilkosságtól, úgy múlt el, és már csak érdeklődve olvastam, remélve, hogy elkapják a gyilkost. Nem erről szól a könyv, hanem elsősorban Susie családjáról, ahogy próbálnak megbirkózni a tragédiával, és valamiképp továbblépni. A kislány a mennyből figyeli az eseményeket, és ő a mesélő, az ő szemével látjuk mi is fentről a világot. Ettől némileg könnyedebbé válik az egész, hiába szomorú és drámai szinte végig, csak az utolsó oldalon sírtam el magam.

Tudom szeretni ezt a könyvet. Távol áll tőlem az egész mennyország dolog, nem igazán hiszek benne, legalábbis ebben a formában nem. Itt mégis valahogy befogadhatóbb és hihetőbb lett az ábrázolása, mint egyébként. Vagy amikkel eddig találkoztam. Idővel eltünedeztek a gyermekien fogalmazott gondolatok, úgy vettem észre, szerencsére meg lehet magyarázni azzal, hogy Susie csupán külsőleg maradt gyerek, ahogy telt az idő, ő is érettebbé vált.

Egyedül a gyilkos sorsával nem vagyok elégedett, szerintem kb. olyat érdemelt volna, amit Gerard Butler csinált nem rég, vagy amit Dexter szokott.

Mielőtt felkel a Nap & Mielőtt lemegy a Nap

(Csak azok olvassák, akik már látták a filmeket, mert spolieres lesz.)

Before Sunrise 

Nem most hallottam először a filmről, csak most sikerült megnéznem. Végre, és nem bántam meg. Szinte az egész film alatt csak beszélnek és beszélnek, és nem unalmas, sőt.



Azt hiszem, ők ketten ha normál körülmények között találkoznak, valószínűleg csak találkoznak, és ennyi. Valamiért nem látok jövőt kettejük közt. Egyébként az ilyen egyszeri találkozások varázslatosak tudnak lenni. Én mondjuk le nem szálltam volna egy vadidegennel.:)

Csomó kérdés van bennem, például, hogy Jesse mennyi idős, csak azt tudtuk meg, hogy Celine 23. Olyan rossz, hogy nem derült ki a végén, hogy találkoznak-e újra. Vagyis talán mégis, mert ott van a film folytatása, amit máris nézek, amint befejeztem ezt az írást. Arra számítok, hogy Celine nem lesz ott fél év múlva. A telefonálós rész volt a legaranyosabb.:) Ja, és végig vártam, hogy elmennek-e az előadásra, de aztán mikor elmúlt az az idő, már tudtam, hogy kihagyták.

Otthagyták a fűben a poharakat és az üveget is. Én minimum az egyik poharat vittem volna magammal.:)


Before Sunset



Az első jobban tetszett, ez inkább a valóság talaján állt. Az első részben nekem Jesse tűnt elveszettnek, ebben pedig inkább Celine. De megint nincs lezárása a filmnek, csak lóg a levegőben továbbra is a történet. A DVD-n, amit néztem, voltak extrák is. Megtudtam, hogy a 2. részt közösen írták a két főszereplővel, beleszólhattak a karakterekbe. A 8 perces autós jelenetet képesek voltak egyszerre felvenni, megállás nélkül... Persze azért bakik is voltak. Jesse élete szörnyű, nagyon szomorú. Tényleg ekkora befolyással lehet egyetlen találkozás az ember életére? Nagyon bosszantó, hogy 3 évig szinte egymás mellett éltek, mégsem tudtak róla. Az egészet arra vezetem vissza, hogy ha a németek nem vitáznak a vonaton, mindez meg sem történik. Igaziból is sokszor gondolok ilyenekre. Ha akkor nem mondok egy mondatot - minden apró mozzanat elindíthat valami meghatározó dolgot. Szóval ha Jesse-nek van egy kis esze, Párizsba költözik, csak hát a gyerek... Folytatás?

Egek ura (Up in the Air, 2009)

Azt hiszem, az az igazán jó film, ami, miután megnézted, nem tűnik el a fejedből. Később is emlékszel rá, hogy igen, ezt láttam, és jó film volt. Na, ez pont ilyen. Két napja néztem, de még mindig motoszkálnak a gondolatok, ezért úgy éreztem, írnom kell róla valamit. 


Egyébként érdekes, mert miközben néztem, akkor ezt annyira nem éreztem. Kicsit szenvedtem is a hosszú játékidő miatt, és biztos az is közrejátszott, hogy egyedül néztem. Tavaly összesen 4 filmet néztem egyedül. Nem vagyok hozzászokva, kicsit magányos tevékenységnek érzem, de elhatároztam, hogy a jövőben többet fogok egyedül nézni. Szerintem ennek hatására a filmes naplóm műfaji összetételében jelentős változás lesz, kíváncsi leszek. Na, de vissza a filmhez, kissé elkalandoztam. 

George Clooney-ért nem rajongok, de nem is ellenszenvezek vele, tulajdonképpen szimpatikus. Viszont Anna Kendrick jelenléte kicsit negatívan hatott esetemben a filmre, mert a Twilightban nem szerettem, ott utálatos szerepe volt.

Az alapötlet remek, és szerintem kihozták belőle a maximumot. Mozgalmas volt, végig lekötött, és meg is tudott lepni. A vége kicsit érdekes lett, valami másra számítottam.

Peter Mayle - Örökké Provence

Korábban az Egy év Provence-bant olvastam tőle, ez, ha úgy vesszük, annak a folytatása. 

Az író, Peter Mayle és felesége, Angliából Provence-ba költözik. Az első könyv arról szól, hogy milyen a beilleszkedés, megismerik a helyieket, a szokásaikat. Nekem jobban tetszett, mint ez, nagyon jól megismerteti az olvasót azzal, hogy milyen arrafelé az élet. Végigkísérjük az új ház felújítását, és egyre jobban elmerülünk az ottani nyugodt, kellemes mindennapokban. Minden új volt, és élvezetes volt olvasni. Az Örökké Provence már nem tudott az újdonság varázsával hatni, és sajnos nem olyan jó, mint az első rész. A szerző itt már otthonosan mozog, minden fejezetben más eseményről tart beszámolót, kis kiragadott darabkák ezek az ottani történésekből. Voltak benne emlékezetes fejezetek, mint pl. az éneklő varangyok, Fickó, az új kutyus, vagy az angol firkász, mégis némiképp csalódás volt az előzőhöz képest. Szerencsére a humorából nem veszített. Mókás népek ezek a Provence-iak.:)

Ami még tetszett, hogy elég sok helyen vannak benne francia szavak, kifejezések, amihez persze lábjegyzet tartozik. Örültem, amikor nem szorultam rá a magyarázatra, mert anélkül is értettem.:) Bizonyos szempontból a franciát sokkal jobban szeretem, mint az angolt. 

Kedvelem a kisvárosokat, falvakat, egy másik életben szívesen laknék ilyesmi helyen.

Dexter 4. évad

Az előbb fejeztem be. Nem véletlenül ez az egyik jelenleg futó legjobb sorozat. Fordulatos, merész és kiszámíthatatlan. (Utóbbit nem biztos, hogy mindenki így látja. Én nem szoktam előre tudni, hogy mi fog történni.)

Jobban tetszett az előző évadnál. Eleve a központi sztori is jobban tetszett, emiatt is lehet. Remekül kezdett, de annak ellenére, hogy a cliffhangert a részek végén mindig megkaptuk, a folytatásban kicsit visszább vett a sorozat. Ettől csak még nagyobbat ütött a vége. Nagyon szépen fel volt építve az egész, ahogy azt már megszokhattuk.


A folytatásban spoilerek lesznek, csak az kattintson, aki már látta az eddigi összes részt.

Better Off Ted 1. évad

Nem vagyok nagy sitcomrajongó továbbra sem, mégis egyre többet nézek újabban. Köztük van ez is. Rövid, 20 perc körüli részek, úgyhogy hamar végezni lehet vele. Már megy a 2. évad, és bekapcsolódtam, ezentúl hetiben fogom követni, mert szerintem elég vicces. 



Főleg az elején nevettem sokat, aztán kicsit leült a sorozat, de nem nagyon, és a megszeretett karakterek miatt nem is zavart túlzottan. Mókás vállalat szolgáltatja az állandó helyszínt, a szereplők pedig az ott dolgozó emberek. Olyan termékek előállításán dolgoznak, mint a citromízesítésű hal, zöldségek antidepresszánssal, stb. Szóval hülyeség, de pont ettől olyan jó.:) Gondolom, az előírás, hogy sitcomban mindenki dilis. Itt is ez van, a legnormálisabb Ted. Veronica teljesen őrült, Linda csak mérsékelten. Phil és Lem is vicces figurák.

Annak ellenére, hogy túlnyomórészt mindegyik színésznek voltak már jelentősebb szerepei, én még egyiküket sem ismertem ezelőtt.

Libba Bray - Rettentő gyönyörűség

Régóta vártam, hogy elolvashassam. A Könyvmolyképző Kiadó Vörös pöttyös könyvek családjába tartozó (mint a Twilight Saga, ugye) könyvről van szó, és már a 2. része is megjelent. Leginkább azért voltam rá kíváncsi, mert a történet 1895-ben kezdődik, és ez a kor (is) szerintem nagyon érdekes volt. Sajnos az ismertető sokkal jobb, mint a könyv, ami nem éppen szerencsés dolog. "Borzongató szenvedély és félelem" - ez kicsit mosolyogtató, én semmi ilyesmit nem éreztem, még csak ijesztő sem volt.

Gemma Doyle egy 16 éves lány, Indiában él, és minden vágya, hogy Londonba mehessen. Édesanyja váratlan halála után beíratják a londoni Spence Akadémiára, ami egy elegáns magániskola, ahol a fiatal lányokból hölgyek lesznek. Gemma különbözik a többiektől, nem célja tökéletes feleséggé válni, ráadásul van egy képessége, ami egyfajta látomásokat okoz. Röviden ennyi, akit érdekel, úgyis elolvassa a hátsó borítóra írt szöveget, illetve magát a könyvet. 

Nem fogott meg a történet, és valahogy nincs meg az egyensúly. A lányiskola világát remekül leírja, és érezhető, hogy a szerző a fontosabb karakterek felépítésére odafigyelt, és a köztük lévő kapcsolatok alakulását is jól vázolja, érezteti. Sőt, úgy érzem, hogy Felicityt jobban megismerjük, mint magát a főszereplőt. Ez amiatt is lehet, hogy ő elég tipikus jellem, így egyszerűbb kiismerni. Ahogy a lányok viselkednek egymással, kellően életszerű volt, a klikkesedés, kiközösítés, csínyek, kisebb-nagyobb gonoszkodások.

Jobb lenne, ha egy átlagos tiniknek szóló iromány lenne, természetfelettiség nélkül. Azért gondolom így, mert a látomásokat és a másik világot szerintem részletesebben ki kellett volna dolgozni, vagy pedig kevésbé nagy jelentőséget tulajdonítani neki - inkább az előbbi lenne ésszerűbb. A karaktereket sem tudtam igazán megkedvelni, vagy különösebben izgulni értük. Amit esetleg kiemelnék, az akkori emberek viselkedése, felfogása, amiről mindig szívesen olvasok, illetve a néha beletűzdelt francia kifejezések. 

Kicsit csalódtam, amikor megtudtam, hogy van folytatása. Mostanában kicsit megelégeltem a könyvsorozatokat.

Jó ötlet, hogy az írónő honlapján van térkép a Spence-ről.

Avatar (2009)

Valószínűleg most minden blog tele van kritikákkal a filmről, ezért én nem is nagyon mélyednék bele, csak néhány szóban nyilatkozok róla.
Nagy várakozás övezte, és mielőtt elért volna a mozikba, már engem is elkezdett érdekelni, hogy mi lehet ez. Ettől függetlenül nem kerestem és nem is olvastam róla semmit, csak az egyik kékről láttam egy fotót, és persze a film plakátját. Tehát a történetről nulla információval rendelkeztem.

Látványos volt, az biztos. Az elején azt gondoltam, hogy hát ez igazán nem nagy szám, aztán ahogy kezdett haladni a sztori, hamar módosult ez a vélemény. Azt eddig is úgy gondoltam, hogy mi emberek kinyírjuk a Földet, és mindent tönkreteszünk, szóval borzalmas egy faj vagyunk. És ahogy bántak a Na'vikkal, szörnyű volt. Ők teljes harmóniában éltek a környezetükkel, az összes őket körülvevő lénnyel, és ez csodálatos. Az emberek meg csak pusztítanak, és nem fogják fel, hogy mekkora kárt okoznak. Ugyanez történik a valóságban is, de ezt most hagyjuk.



Amikor Jake ide-oda ingázott az ember és a Na'vi test között, lehetett tudni, hogy nem lesz jó vége. Majd jött a nagy csata, ami szerintem hosszabbra sikerült a kelleténél, aztán pedig olyan hirtelen befejezett vége lett a filmnek, amikor a Na'vi teste vált az egyedülivé.

Az egész nekem kissé videojátékszerű volt, de alapvetően a szép képi világ miatt szerintem korrekt alkotás lett.

Kíváncsi vagyok, mikor lesznek olyan honlapok (vagy már vannak?), hogy ha feltöltünk egy képet, megnézhetjük, milyen lenne a  Na'vi arcunk. Nekem nagyon tetszettek, sikerült idegenné, kicsit állatiassá, de mégis nagyon vonzóvá, valamennyire emberszerűvé tenni őket. Kicsit olyanok, mint a bennszülöttek nálunk. Jó ötlet, hogy nem egy méretűek lettek az emberekkel, hanem nagyobbak, és az összes különlegességük nagyon tetszett, a vékony derekuk, a csillogó kis pontjaik a bőrükön, hogy eggyé tudnak válni más élőlényekkel, stb. Történetileg viszont tényleg nem lett a legjobb, de hát ilyen látvány mellett én nem is várom el. Azon meglepődtem, hogy nem hozott bevételi rekordokat.