Simone Elkeles: Perfect Chemistry - Tökéletes kémia

Isa mentegetőzve felemeli a kezét. - Csak a tényekre akarom felhívni a figyelmedet. Okos fiú vagy, Alex, rakd össze ennyiből! Nem számít, mennyire akarod, nem tartozik közénk. Egy háromszöget nem tudsz belepasszírozni egy négyszögbe. Most pedig befogom.
- Gracias. - Nem világosítom fel, hogy egy kellőképpen nagy négyzetben elfér egy kisebb háromszög. Mindig lehet módosítani az egyenleten.

Volt egy érzésem, hogy ez egy jó könyv lesz, de azt nem sejtettem, hogy ennyire fog tetszeni. Szóval előre szólok, hogy most nagyon rajongok.:)

Ez egy szerelmes történet, aminek vannak ugyan elsőre sablonosnak tűnő elemei, de mégis olyan jól működnek összefésülve, meg a szereplőkkel, hogy tulajdonképpen még egészen egyedinek is mondanám, bár lehet csak a motorosbandás környezet teszi. Egy névvel indít az első fejezet, amiből kiderül, hogy váltott nézőpontos megoldással íródott a könyv, már ez egy hatalmas pluszt ad. Brittany látszólag sikeres fiatal lány, nincsenek pénzügyi gondjaik, ő a pom-pom lányok csapatkapitánya, a barátjával a suli álompárja, és a végzős tanévük veszi kezdetét a középiskolában. Van azonban egy titka, amit gondosan elrejt a nyilvánosság elől, nem szégyenből, csupán nem szeretné, hogy megtörjön a tökéletesség látszata, amit elsősorban inkább a szülei miatt, mint saját érdekében teremtett meg. Ez a tanév azonban változást hoz nem csak az ő, hanem egy fiú életében is, akit a második fejezetben ismerünk meg. Alex helyzete még látszólag sem irigylésre méltó, ő nem az előkelő északi részen, hanem a drogügyletek és bűnözés által uralt déli negyedben lakik. Tagja egy helyi bűnbandának, de nem azért lépett be, mert annyira vágyott az ilyen életre, hanem egyszerűen nem volt más választása, furcsa törvények uralkodnak feléjük, és csak a családját akarta védeni, így belekeveredett. Pedig okos és tehetséges, főiskolára is mehetne, ha nem kötné a hűség a Latin Vérhez. Alex egyébként mexikói, a nyelvet is elégszer használja/használják ahhoz, hogy néha már zavaró legyen a sok hátralapozás a spanyol szavak és kifejezések fordításához, de még épp nem vészes. A két fiatal tehát nem is különbözhetne jobban, de kémia órán mégis egymással kell dolgozniuk egy iskolai feladaton. Igazából még tudnám folytatni, de nem lenne jó, ha elmesélném az egész könyvet.:)

Közelinek, valóságosnak éreztem a karaktereket, akik az első betűtől kezdve szimpatikusak, szerethetőek. Ja, és van a Sons of Anarchy című sorozat, ami ilyen motorosbandás, kb. Alex világa, és tetszett, hogy most egy teljesen más megközelítésben merülhetek bele egy ilyen környezetbe. Így Alexet egy kicsit növendék Sons of Anarchysnak (ott is van mexikói banda) képzeltem néha, és én nem emlékszem, hogy így odalettem volna korábban könyvbeli szereplőért, most fordult elő először. Fura dolog.:D Nagyon tetszett, hogy veszélyes (a való életben nem tetszene, nem szeretném, ha lelőlének vagy ilyesmi), tetoválásai meg sebhelyei vannak, nem beszari, de mégis vannak érzései, szóval ilyen rosszfiú, aki igazából mégis jólelkű (+ jófej is meg humoros, több alkalommal nevettem fel hangosan olvasás közben). Brittanyról is elmondható, hogy nem csak kívül szép, de a belső tulajdonságai alapján is jó ember. Az elején nagy az ellentét köztük, de lassacskán megismerik egymást, és utána a már korábban kialakult vonzalom kiteljesedhet. Azonban vannak problémák, sok mindennek kellene változnia, hogy a kapcsolatuk normálisan működhessen, a kérdés az, hogy ez mennyire lehetséges.

Jól átgondolt, remek stílusú, szépen felépített könyv, és ez a végére is igaz, nem lett összecsapott egyáltalán. Annyira tetszett, és már csak attól féltem, hogy a végére elrontja az írónő, nem először történt volna ilyen, de nem így lett. Azért mondjuk volt egy porszemnyi túlzás benne, de kit érdekel.:D

És képzeljétek el, hogy ez egy könyvsorozat, de most nem fújjogok! Ez úgy van, hogy Alexnek van két öccse, és a következő két rész róluk fog szólni. Alig várom a folytatást!!! A könyv végén található részlet a második rész elejéből, de még nem olvastam el, inkább nem kínzom magam, mert biztos rosszabb lesz kivárni a megjelenést, ha csak egy kicsit olvashatok bele.

A Fuentes testvérek: Alex, Carlos, Luis (hát nem így képzeltem őket:)

Az írónő honlapja. A videók közül van ami igazán szörnyű szerintem:D, de ne ijesszen el senkit!

Köszönöm szépen a könyvet a Könyvmolyképző Kiadónak!

5*****/5

Második blogszülinap

Több mint 4 éve blogolok már, de a blogspotra csak két éve költöztem. Erről emlékeznék most meg.:)


Köszönök minden látogatást és kommentet, mindig nagyon jól esnek! Az elmúlt évben 95 bejegyzést írtam, Ti pedig 437 kommentet (persze ezeknek nagy része az enyém is). Bár már nem olyan intenzitással vezetem a blogot, mint régebben, de azért mégis csak itt van és szeretem. Amit sajnálok, hogy a filmes naplót nyár óta elhanyagoltam, pontosabban egyáltalán nem frissítettem - ezt pótoltam emlékezetből, amennyire tudtam. Hamarosan kezdődik januárral egy új, amit megint rendszeresen szeretnék írni.

Hát így ennyi lenne most.:)

Terra Nova - 1. évad


Elég régóta vártunk erre a sorozatra, azt hiszem, nagyszabásúnak tekinthető, Steven Spielberg producerkedik benne, és a kezdő duplarészen látszik is, hogy biztos sokat költöttek rá, nagyon látványos volt. A csúnya jövőben kezdődik a sztori, 2149-re teljesen tönkretette az emberiség a Földet, fogy a levegő és ehhez hasonló roppant felemelő dolgok történnek. De tudunk olyat, ami adhat még egy esélyt az életben maradáshoz: egy portált sikerült létrehozni, amivel visszamehetünk a múltba, amikor még voltak növények, állatok, nem pusztítottuk el a természetet. Olyannyira a múltba megyünk vissza, hogy a dinókig. Azonban nem mindenki egyszerre, csak a kiválasztottak, kiváltságosak adatik meg a lehetőség. Az exrendőr Jim Shannon (Jason O'Mara) és családja a főszereplők, velük egyszerre ismerjük meg ezt a csodálatos régi-új világot. Bár a családfő illegálisan csatlakozik a kolóniához, hamarosan mint rendvédelmi szerv erősíti Taylor parancsnok (Stephen Lang), a közösség vezetőjének csapatát. Természetesen nagyon tetszett a környezet, amiben élnek, és hogy nem kipusztítják a helyi élővilágot, hanem beilleszkednek hozzájuk, hiszen ez is része az új esély dolognak. Nem teljesen nomád módon élnek, de a legkörnyezetbarátabban, amennyire lehetséges ahhoz, hogy a tudomány fejlettségét is hasznosítani tudják. Taylor igazán a szívén viseli a közösség sorsát, az elsők között érkezett a múltba, de vannak érdekes kérdések vele kapcsolatban.


Minden epizódba írtak egy részig tartó történetszálat, de a szereplők magánéletét is folyamatosan követhetjük illetve egyéb átívelő szálak is foglalkoztatják a nézőt. Kis családias hangulatúként jellemezném általában, vagy amolyan "dzsungeles kisvárosi", és ezekhez jönnek a sajátos problémák meg a gonoszok. Kezdetben semlegesek voltak a karakterek, a színészek sem voltak ismerősek számomra, de szép lassan egyre jobban megszerettem őket. Josh (Landon Liboiron) egy szokványos kamasz fiú, Maddy (Naomi Scott) aranyos, Zoe (Alana Mansour) a nevével együtt imádnivaló, Sky-t (Allison Miller) nem mindig kedveltem, Elisabeth (Shelley Conn) számos megmozdulásával szintén megszerettette magát velem, és még van jó néhány mellékszereplő, akikre nem térek ki külön.

Nem értem a leszóló kritikákat, teljesen rendben van a sorozat, ráadásul mindig kicsit jobban vártam a soron következő epizódot. Ami esetleg számomra is érthető okot adhat a fújjogásra, hogy nem mindig tökéletesek a számítógépes dínók, és hát később nem is mutattak annyit, de engem nem érdekelt, hiszen a történet így is kellőképp lekötött, és amúgy is már alaposan meg lett teremtve az illúzió, szükségtelen teletömni drága számítógépes elemekkel, hacsak nincs valóban jelentősége mutatni őket. Találgattam néha, hogy pl. a háttér meg ilyesmik mennyire valóságosak, de láttam egy "így készült" videót, és kb. a dinókon kívül minden igazi, ez annyira jó szerintem. Visszatérve a lehúzó véleményekre, erős túlzásnak érzem őket néha, nem tudom, egyesek mégis mit vártak a sorozattól, akció is van benne elég, az meg, hogy túl családias, hát szerintem nem véletlenül sétálgat a Shannon família a főcímben (mutatom), ők a központi figurák, és az, hogy egy normális, szerető családról van szó, nem tudom, miért probléma, ezek fontos értékek, igenis közvetítsék, van elég gonoszság a világunkban is meg ebben a kitalált történetben is - és most befejezem, mert kezd átmenni a poszt más kritikákra való reagálásba, de ezt fontosnak éreztem leírni, vagy ha úgy tetszik megvédeni ezt a sorozatot.

A befejezés is duplarész, határozottan jól sikerült. Sajnálom, hogy csak 13 részt kértek egyelőre, és nagyon remélem, hogy lesz folytatás, mert kár lenne érte. Korábban nem tudtam, hogy ha a meglévő kérdések megválaszolásra kerülnek meg lezárnak benne dolgokat a végén, akkor hogyan lehetne folytatni, de már megmutatták, hogy egyáltalán nincs ötlethiányuk, úgyhogy így már pláne nagyon-nagyon szeretném a folytatást!

A szokásosaktól kicsit eltérő poszterek (kattintásra megnő a kép):



Hodor aurA nyilvánvaló titkai

Misztikus vígjáték-sorozat karácsonykor a weben!


Új, szokatlan hangvételű magyar web-sorozat debütál karácsonykor a Youtube-on. A Hodor aurA nyilvánvaló titkai című misztikus vígjátékot Pater Sparrow írta és rendezte. A sorozat címszerepben a fiatal, szuggesztív színésznő Fátyol Hermina látható majd, de a tízperces részekben feltűnik többek között Péterfy Bori, Sárosdi Lilla, Szabó Simon és Vasvári Emese is.

James Patterson - Gabrielle Charbonnet: Máris hiányzol!

Ennek a könyvnek a fő témáját a képzeletbeli barátság adja, ami szerintem nagyon érdekes dolog a gyerekeknél, és ezt a félig valótlan, de legalább annyira valós dolgot pedig az írók egy romantikus történetbe helyezték, ami kimondottan jól sikerült. A női főszereplővel először kislányként találkozunk, ez afféle előzmény, és mivel az édesanyja nem sok időt fordít rá, Jane-nek különösen szüksége van a képzeletbeli barátjára, épp ezért nagyon megviseli, amikor Michael távozik az életéből. Ám nem örökre! Igaz, Jane felnőtt korában történik meg az újbóli találkozás, viszont talán a legjobbkor. És természetesen ahogy az lenni szokott, a kapcsolatuk már nem feltétlenül korlátozódik csupán a barátságra. Problémák is vannak persze, például Jane jelenlegi "barátja" - úgy gondolom, az idézőjel mindent elmond, vagy legalábbis sejtet, de utóbbi is elég.

A karakterek szerethetők (Vivienne azért valahogy kevésbé, hiszen a viselkedéséből az vehető ki, hogy a produkciós cége fontosabb számára a saját lányánál, amivel nehéz szimpatizálni), jó érzés drukkolni nekik, és könnyen olvasós történet. Könnyedségének köszönhetően garantált a teljes kikapcsolódás, és a rövid fejezetek váltakozásával az olvasó csak sodródik Jane és Michael nézőpontjai, gondolatai között. Azt hittem, hogy olyan kis egyszerű könyvecske lesz, de végül mégis sikerült meglepetést is okoznia.

Szeretem, ha egy könyv olvasása után láthatok egy belőle készült filmet is, és most is ez a helyzet.:) Alyssa Milano és Eric Winter játsszák a főbb szerepeket, kíváncsi vagyok, hogy sikerült!

Köszönöm szépen a könyvet a Pioneer Books kiadónak!

//A Pioneer Books egy új könyvkiadó a hazai piacon, nagyon szép és egyedi honlappal jelentkeztek a közelmúltban, a könyveik célközönsége pedig a nők, ahogy ezt "a női kiadó" elnevezés is mutatja. Már akkor felfigyeltem a könyveikre, amikor megláttam, hogy nekik köszönhetően jelent meg Merülj alá az álmokért! címmel nálunk az a könyv, amiből a Charlie St. Cloud halála és élete című film készült. Sajnálom, hogy nem olvashattam a film előtt, de aki még nem látta, szerintem előbb a könyvet ismerje meg, és csak utána nézze meg a filmet, hiszen az a legjobb sorrend.:)

Suzanne Collins: Az éhezők viadala

Érdekes a kapcsolatom ezzel a könyvvel. Sokáig egyáltalán nem érdekelt, valószínűleg, mert nem tetszik a borítója (első benyomás), a fülszöveg pedig halál unalmasan hangzott, valamint meg voltam róla győződve, hogy nem nekem való könyv. Aztán elkezdtem kicsit unni a felhajtást körülötte, és ezzel együtt kíváncsi lettem, mitől olyan nagy szám, ezért úgy döntöttem, ideje megismerkednünk. Mikor elkezdtem olvasni, valahol az 50. oldal környékéig jutottam, majd félretettem, hogy aztán egy hét múlva folytassam. A maradék 250 oldalt egy nap alatt elolvastam. Az az igazság, hogy én nem akartam konkrétan szeretni ezt a könyvet, de ez nem jött össze ugyanis majdnem nagyon tetszik (figyelitek, a majdnem szónak azért ott kell lennie:).

Annyira tényleg nem nagy szám. De mégis... nem is tudom. A történet elég eredeti a karakterekkel meg minden kis adalékkal együtt, és nagy előnye, hogy nagyon olvasmányos és nem hosszú. A körzet, mint maga az elnevezés nem tetszik (nem tudom megmagyarázni, talán túl scifibe illő számomra), meg az sem, hogy kapitólium. Megbotránkoztató, hogy tehetnek az emberekkel, tizenéves gyerekekkel olyat, hogy mint egy valóságshowban, összezárják őket egy területen, és akkor meg kell ölniük egymást, mert csak egy nyertes lehet, aki életben marad, ez embertelen. Persze van olyan hülye, aki egész életében arra készült, hogy megnyerje, de azt most hagyjuk. Azért durva, hogy a Tizenkettedik Körzetnél is van rosszabb, nem biztos, hogy az olyanok, mint Katniss és a családja vannak a legnyomorúságosabb helyzetben. Igazságtalan alapból, hogy valaki végig erre a küzdelemre készült, más meg éhezett és nélkülözött, és örül, ha egyáltalán meg tudja védeni magát, nem hogy még harcoljon is. De hát úgy az egész igazságtalan, úgyhogy na.

Amire nem számítottam, hogy lesz a könyvben, az a szerelmi szál, és szinte Katniss után esett le, hogy mi van igaziból. Hát, tényleg nem vagyok jó az ilyesmik felismerésében.:D

Reméltem, hogy az első könyv vége a viadal vége is lesz, de most tele vagyok kérdéssel, hogy mi lesz a folytatásokban. Nem bírtam ki, és látnom kellett a film előzetesét (miután elolvastam a könyvet), elég jónak tűnik. Van amit nem úgy képzeltem el, pl. a Tizenkettedik Körzetet lepusztultabbnak, az erdő rendben van (mondjuk nem sokféleképpen lehet elképzelni egy erdőt), Katniss hasonlít, Peeta eléggé el lett találva, Gale viszont lehetne helyesebb (a könyvben valahogy felé húztam). Itt vannak a karakterposzterek, beilleszteni nem szeretném a képet. Alább az előzetes, itt pedig magyar felirattal nézhető meg.




Bear Grylls: A vadon törvényei - A túlélés és felderítés kézikönyve

Bear Grylls nevét sokan ismerhetik a Discovery Channel, A túlélés törvényei című sorozatából. Nem sok nézésre érdemes műsor van számomra a tv-ben, de az ismeretterjesztő csatornák közéjük tartoznak. Az egyes epizódok arra tanítanak, hogyan éljük túl a vadonban, sivatagban, mindenféle extrém helyen, ha magunkra maradunk. Roppant szórakoztató és érdekes, és ezt vártam a könyvétől is, és elégedett vagyok, mert ennek a várakozásnak eleget tett. Személy szerint nem tudom mikor fogom a látottakat/olvasottakat valaha a gyakorlatban alkalmazni, mert annak valószínűsége, hogy mondjuk egy dzsungelben kössek ki mindenféle segítség nélkül, netán sebesülten, kb. nulla. Esetleg az erdő még megeshet, illetve akkor ilyen cserkészet jellegű táborozásra nagyobb esély van, de magamat ismerve az sem sok. Bár tök szívesen sütnék a szabadban kenyeret, vagy indulnék állatlesre (de sosem vadásznám le őket). Viszont akkor is nagyon jó ismeretterjesztő iromány lett (megtámogatva egy híres ember arcával), ami meg mindig jó dolog.

Bear Grylls egyébként jelenleg a Brit Királyi Haditengerészet tiszteletbeli alparancsnoka, illetve a Brit Cserkészszövetség főcserkésze. Még néhány információ róla.

Miután túl vagyunk a rövid bevezetőn, kezdetét is veszi az első fejezet, ami érthető módon az alapokkal indul, a felszereléssel. Azt gondolnánk, a terepszínű öltözék jó ötlet, pedig nem feltétlenül, inkább csak az állatok elöli rejtőzködés szempontjából előnyös, de akkor is van más, hasonlóképpen jó megoldás. A jó zoknitól kezdve a hátizsákig, mindent érint. A fiús dolgok, mint például a kések, kevésbé kötöttek le, de szerencsére nem időzik az egyes témákban sokat. A megfelelő táborhely kiválasztása is nagyon fontos, és számtalan olyan tényezőre felhívja a figyelmet, amire egy kezdő vagy átlagos táborozó nem is gondolna. Ahogy fejezetről-fejezetre haladunk, kicsit kirándulunk is - és olyan érzést keltett, mintha egy nagy próbán vennék részt az igazi kirándulás előtt.

"Lehet, hogy nem az életünk forog kockán, de a szabadban mindig adódnak olyan helyzetek, amikor rögtönöznünk kell. És hamarosan rájövünk majd, hogy a természet a saját túrafelszerelés-boltunk, barkácsboltunk és szerszámosládánk egyszerre. Mindössze egy kis elszántságra van szükségünk, valamint arra, hogy okosan gondolkodjunk, mosolyogjunk, és sose adjuk fel!"

Több meghökkentő apróságot csempészett bele a könyvbe, ezek gyakran csak ilyen 1-1 mondatok, de akkor is: pl. föld alatt terjedő tűz, elolvadó kontaktlencse a szemben, stb. Az egyik kedvenc részem egyébként a nyomkövetés, gondolom, mert ott az állatoknak és lábnyomaiknak is nagy szerepük van. Olyan táplálkozási tippekkel is szolgál, amik nem csak a vadonban, de a hétköznapokban is hasznosak lehetnek. A tájékozódással kapcsolatban az iránytűhasználat és készítés volt a legérdekesebb nekem. A higiénia, elsősegélynyújtás is rendkívül fontosak, de nem lehet mindent kiemelni, ahhoz túl sok minden van a kötetben. Üde színfolt a fejezeteket záró valós, tábortűzinek keresztelt történetek. Egyetlen dolog nem tetszett, mert a vallás távol áll tőlem, de ez mindössze három oldalt érint a végén.

December lévén tombol nálam a karácsonyi láz, az üzletekben kutat az ember, hogy mivel lepje meg a szeretteit, ennek fényében muszáj megemlítenem, hogy férfiaknak, természetkedvelőknek, kiváló ajándék lehet a könyv, a műsor kedvelői számára pedig egyértelműen telitalálat. Azt sem tartom kizártnak, hogy valaki eddig nem nézte a műsort, de a könyv után érdekelni fogja. Jobban belegondolva, az élet meglehetősen kiszámíthatatlan tud lenni, ezért egyrészről úgy gondolom, bárkinek hasznos lehet a könyv, mert azért a mai modern korban is előfordulhat, hogy magunkra maradunk a természetben egy szerencsétlen helyzetben, védtelenül. És akkor azért nem árt, ha tudunk tüzet gyújtani (nem olyan egyszerű, legyen szó tábortűzről vagy főzőtűzről), és tudjuk, milyen fát gyűjtsünk, vagy bármi ilyesmi.

Egy szerethető ismeretterjesztő írást adott ki a kezéből Bear Grylls, ami egy kis túlélőkalauz is egyben. Nagy ötlet volt.:) Színes, rajzokkal és fotókkal illusztrált könyv, igényes kivitelezéssel, aminek köszönhetően még simán lapozgatni is remek. Tényleg csak ajánlani tudom.

A könyvet köszönöm szépen a Jaffa Kiadónak

Anna Sewell: Fekete Szépség

Kiskoromban láttam a filmet, ami természetesen nagyon tetszett, és egy ideje terveztem a könyv elolvasását is. Hát, természetesen az is nagyon tetszett.:) Az elsők között adnám gyereknek olvasnivalónak.

A filmből leginkább szomorú részletekre emlékszem, melyek bevillantak akkor is, amikor odaérkeztem hozzájuk a könyvben. Néhány oldalanként könnybe lábadt a szemem, hol azért, mert boldog volt, hol mert épp bántották. Ugye egy ló meséli a történetét, ami az elején fura volt, meg úgy éreztem, hogy én ehhez már túl felnőttem, de aztán mégis hamar hozzászoktam, és peregtek az oldalak. Sok gazdája volt, és az emberek bizony nem egyformák. Nem voltam nagy lovas soha, nem értek hozzájuk, úgyhogy igazán meglepett-megdöbbentett, mennyi mindent aggatnak szegényekre a nyergen, patkón, kantáron - és más nem ugrik be első gondolatra - kívül. Az sem volt túl egyértelmű számomra, hogy milyen különbségek vannak a lovaglóstílusokban, és hogy a különböző célok, amikre tartják a lovakat, hogyan befolyásolják például az egészségüket.

A könyv megmutatja nagyon érzékletesen, hogy milyen rossz emberek vannak, de szerencsére akadnak jólelkűek, akik visszaadják a reményt az olyan szörnyű élményeket tapasztalt állatoknak is, akiknek ártott már ember. Remélem, tényleg így van, mert borzasztó belegondolni, hogy milyen dolgokat művelhetnek emberek a védtelen és néma állatokkal. Visszaadni a bizalom érzését egy kutyába-macskába-lóba-bármilyen állatba nem olyan könnyű, és valószínűleg mindig viselni fogják a lelki-testi sérülés nyomait.

De ez a történet éppen arról szól, hogy létezik ilyesmi, törődéssel, gondoskodással visszaadható az állatok számára valami abból, amit elvettek tőlük, és ettől lesz boldog a befejezés. Csak amikor eszembe jut Vadóc, akkor mindez elfelhősödik, és kitör belőlem újra az állatvédő. Hát, ilyen ez a világ.:( De próbálok inkább arra gondolni, hogy sok-sok állat például a menhelyeknek köszönhetően végül jó helyre, megfelelő emberekhez kerül.

(A kép innen van.)

Catherine Fisher - Incarceron

Először is szeretném mindenki figyelmébe ajánlani a borítót, ami gyönyörű. Rögtön megakad rajta az ember szeme. A könyv viszont olyan volt nekem, mint egy hullámvasút. Egyszer fent, máskor lent.

Ha nagyon leegyszerűsíteném, akkor egy képzeletbeli -vagy jobban mondva két képzeletbeli- világban élő ember, egy fiú és egy lány története. De ez a könyv túl bonyolult ahhoz, hogy le lehessen egyszerűsíteni. Őszintén gratulálok annak, aki összehozott hozzá egy ilyen fülszöveget.:)) Én nem lennék képes így összefoglalni a lényegét, anélkül, hogy ne legyek spoileres. Mikor elkezdtem olvasni, nem voltam felkészülve a fantasztikus elemekre, legalábbis ilyen szintűekre nem. Nagyon gazdag fantáziával megírt könyv, néhány oldal után a sok apró érdekesség, adalék teljesen magával ragadott, és azon kaptam magam, hogy nagyon érdekel, mi fog itt történni, és ezt a kuszaságot szeretném átlátni és teljesen megérteni. Ez végülis sikerült a végére, de sok helyen meg egyszerűen meghaladta a képességeimet az, amit el kellett volna képzelni.:D

Én most kicsit különcködök, mert úgy érzem nem lettem rajongója a könyvnek (inkább csak a borítónak, az meseszép) - ellentétben valamennyi vélemény írójával, amit olvastam. A rapszodikus kapcsolat egyik szelete az volt, amikor magamban Az éhezők viadalához hasonlítottam, aminek az olvasására nem tudom rávenni magam, hiába a nagy rajongótábor. Mert az is fantasy, és nekem azokkal óvatosnak kell lennem, úgy érzem, nem tetszene, így kedvem sincs elkezdeni. Tovább olvasva, újabb fejlemények történtek, amitől megint pozitívabb irányba hajlott a véleményem. Csak azt sajnáltam, hogy egy nagy csattanó viszonylag későbbre volt időzítve, de én elég korán rájöttem a dologra. Nem szeretnék spoilert írni, de van célja a könyvnek, ami jó.

A karakterek megállják a helyüket, nem sablonosak, leginkább Claudiát emelném ki, akinek édesapja az Incarceron igazgatója, és épp egy érdekházasságba készülnek belekényszeríteni, mikor az olvasó becsatlakozik. Ezt nyilván meg kell akadályozni, vagyis hát az lenne a normális, és közben ott a börtön, egy másik élet. Tulajdonképpen mindkét főhős rab, csak más értelemben és eltérő helyen tartózkodnak. A börtön működése, gyűrűbe zárt életek, egyéb trükkös elemek, csupa varázslat és képzeletbeli dolog, nem fogják untatni az olvasót. Néha a Harry Potter is bevillant tőle, csak akkor még nem voltam ilyen földhözragadt, amikor azt olvastam.

Szóval én képzelőerőben kevés vagyok ehhez a könyvhöz azt hiszem, és a műfaj sem áll hozzám közel. Ha egy emberhez hasonlítanám a könyvet, akkor olyan nekem, mint amikor ismersz és kedvelsz valakit, de tudod, hogy nem vagytok egy világ, és nincs pl. közös beszélgetési témátok. Ja, és mindehhez csatlakozik egy olyan apróság, mint a cím, sokáig kimondhatatlan és megjegyezhetetlen volt számomra.:D Fantasykedvelőknek viszont igazi csemege lehet, kis mesés vonulattal, ifjúsági beütéssel, és még ha nem is arra van kihegyezve, érződik benne, hogy mese akar lenni.

Egy könyvsorozat első része, amiről későn értesültem. Hát, ha már elkezdtem, igazából mindegy volt, de mostanában tudatosan próbálom kerülni a sorozatokat, akármiről is szóljon, kivéve kivételes esetben, amiről én döntöm el, hogy mi számít annak.;) Nem vagyok róla meggyőződve, hogy feltétlenül szükséges a történetnek a folytatás, egy könyves is lehetett volna, de az manapság nem nagyon szokás. Mindenesetre a 2. rész külföldi borítós párja is nagyon szép, itt látható (a másik verziók nem tetszenek, nagyon örülök, hogy nálunk nem azzal jelent meg):



Az oldalszámra még kitérnék: öröm a hosszú könyvek kedvelőinek az 537 lapot számláló kötet - ismét megjegyzem, hogy ~360 oldal az ideális számomra, de valahogy csak túléltem nem először és nem is utoljára, hogy többet kellett lapozni.:)

Taylor Lautner rajongóknak (az Alkonyatnak köszönhetően szerintem akad néhány belőlük) mindenképpen érdemes elolvasni, hiszen kedvencük hamarosan a könyvből készült filmben lesz látható. Én nagyon várok egy előzetest, ami ad egy mankót, hogy milyen képeket kellett volna magam előtt látnom az olvasás alatt. (Amúgy ilyen még sose történt velem.)



Köszönöm szépen a könyvet a Pongrác Kiadónak!

A könyv trailere:


The X Factor (UK) - 7. évad

Mostanában ilyen x-faktoros időket élünk. A magyarról külön biztos nem írtam volna, tavaly sem tettem, pedig akkor még teljesen odavoltam érte, főleg miután az nyert, akinek drukkoltam - most viszont egyre inkább nem szeretem. Valahogy kezd unalmassá válni, Nóri nagyon aranyos, de egyedül kicsit lapos a műsorvezetése (és nem hiszem, hogy miatta van, hanem egyszerűen jobb, ha két ember áll ott), de ez önmagában még nem lenne baj. Olyan, mintha a mentorok nem tudnának már újat mondani, többnyire csak ismétlik magukat, és hát a versenyzők sem olyan érdekesek, nem kedvelek szerintem elég embert. Na, de ennyit a magyarról.

The X Factor UK Judges: Simon Cowell, Cheryl Cole, Dannii Minogue, Louis Walsh

Akik nézik az angolt, mindig úgy vélekednek, hogy mérföldekkel jobb, mint a magyar. Korábban csak legyintettem, hogy hát nyilván, nagyobb a költségvetés meg stb., jóhogy idézőjelesen jobb. És nem érdekelt a külföldi, hiába az az eredeti, mert mégis a magyar az a miénk. Ám egyszer csak olyan indíttatásból, hogy milyen klassz lenne, ha az újonnan feltűnt énekesek, zenekarok nem lennének teljesen újak számomra, elkezdtem nézni a tavalyi angol x-faktort. Meg még közrejátszott, hogy annyira lázban égtem a műsor miatt, vártam, hogy legyen újra (nyáron még a The Voice-ot is néztem, ami egy új, hasonló verseny Amerikában: annyi a különlegessége, hogy a jelentkezőknek háttal vannak a zsűritagok, és úgy énekelnek. Aki(k)nek tetszik, megfordul(nak), jelezve, hogy szeretné(k), ha az ő csapatába tartozna. Ha többen megfordulnak, a versenyző dönt, hogy kihez szeretne kerülni. Így zajlik a válogatás, és tök izgi, hogy ki fordul meg, és, hogy mennyire meg tudnak lepődni, mikor megpillantják, hogy miféle ember társul a hanghoz. Meg ez azért is jó, mert a külsejüket sem látják, a hangjuk alapján hozzák meg az első döntésüket. Ez így elég egyedi szerintem (kíváncsi leszek, elhozzák-e Magyarországra ezt is a jövőben). A négy zsűri egyébként: Adam Levine (<3), Christina Aguilera, Blake Shelton (ő is nagyon szimpatikus) és Cee-Lo.), és mikor végre folytatódott, nem volt elég egyszerűen.:))

The X Factor USA
Kicsit máshogy zajlik a tábor az eredetiben, meg a mentorok háza részei is (a segítőik pedig értelemszerűen világsztárok, nem holmi - inkább le sem írom a nevét, olyan szinten nem szeretem), és nem feltétlenül maradnak ugyanazon a földrészen. Meg vannak egyéb eltérések is. 

És persze még óriási pozitívuma a műsornak Simon Cowell, nagyon bírom őt.:)) A 8. évadban sajnos nem lesz, mert idén az amerikai verzióban szerepel, ahol az első évadát kezdte meg a műsor most ősszel. Itthon is nagyon egyszerűen nézheti bárki, a cool kis lemaradással, és magyar hangalámondással adja a részeket. Én is úgy követem. Hát, még mindig nem jutottam el odáig, hogy a bejegyzés címénél maradjak, talán majd most:

Ja, nem is, még azt elfelejtettem, hogy az amerikai is tetszik, csak több versenyzőt "utálok", mint amennyit szeretek, így nem annyira jó...  de most várom az első élő showt, kíváncsi leszek. Nicole Scherzingert igazán kedvelem még belőle, és Paula Abdul is nagyon aranyos.

Na, szóval odáig már sikerült eljutnom, hogy elkezdtem az angol verziót, és, hogy miért. A válogatókból kicsit besokalltam, sokszor pörgettem bele, a házak már érdekesebbek voltak, és az élő showk. Három kedvencem volt, meg még kettő olyan, akikkel úgy voltam, hogy minél később essenek ki, mert valamilyen szinten érdekesek. És annyira jó, hogy az a három, akiknek drukkoltam, majdnem a végső 3 lett a fináléban! Azonban a győztes személye - végig neki drukkoltam, és olyan szintű elégedettséget ad, hogy ő nyert! Akit most csak egészen kicsit érdekelni kezdett, ne kattintson tovább, hanem rohanjon beszerezni mind a 30 részt, jó szórakozást kívánok hozzá.:) Ha nem zavar a spoiler, akkor mindegy, én úgy néztem végig, hogy semmit nem tudtam arról, ki mikor esik ki, vagy, hogy kik lesznek a fináléban, és hát fogalmam sem volt, ki nyeri meg, csak reménykedtem, hogy az, aki.:)

Színes csillagos díj

Új díj kering, én Erikától kaptam meg, köszönöm szépen neki.:)


Húha, és akkor most tovább kell küldeni. Elsőként Erikának szeretném vissza, mivel szeretem a blogját, és hát baromi szar rossz érzés lehetett, amikor/amire bukkant a neten nem régen.:/ Abba ne hagyd a blogot!!

Nikinek is továbbadom, és Nimának, ők a két másik nagy kedvenc könyves bloggereim. Nyuszisznak, hátha ír még bejegyzéseket, vagy legalább csiripel néha...tök jó lenne! Szilvamag is megkapta már, de nem árthat még egyszer.:) Végül pedig szeretném továbbadni Dórinak is, tumblr-on gyakran "találkozunk", és a blogja is remek.:) Még tudnám folytatni, mert több blogot olvasok, de sosem tudom követni, ki kapta már meg, néhány nap, és elszabadulnak a dolgok, szóval úgyis körbeér.

Lopott idő (In Time, 2011)

Miközben néztem, úgy voltam vele, hogy erről mindenképpen írnom kell, de aztán meggondoltam magam, viszont valahogy nem vagyok biztos benne, hogy jó dolog nem nyomot hagyni róla, legalább kitenni egy posztert, mert azért micsoda ötlet már az egész. Azt hittem, könyvből készült, de kiderült, hogy nem.


Képzeljük el, hogy az új fizetőeszköz az idő. Jelenleg ha nincs pénzed, nem halsz meg automatikusan, ám a filmbeli jövőben, ha lejár az időd, meghalsz. 25 éves korig minden megy a rendes kerékvágás szerint, de utána nem öregszel tovább külsőleg, és elindul az órád. A gazdagok akár örökké is élhetnek, a szegények viszont keményen küzdenek az életben maradásért. Óriási különbségek vannak a világban, az ok nem meglepő, de a fő sztoriszál adott lesz általa.

Hát szóval ez nekem nagyon tetszett. Itt el tudjátok olvasni a teljes tartalmat, ha eddig nem hallottatok róla. Justin Timberlake egyre jobb filmeket kap, és Amanda Seyfried pedig aranyos (a többi színész sem volt ismeretlen: Cillian Murphy, Olivia Wilde (vlee), Matt Bomer, Vincent Kartheiser (juhú, Mad Men színész:), Alex Pettyfer (nekem csak pettifiú).

Hát, minden olyan szöveget ellőttek a filmben, ami kétértelmű meg frappáns az idővel és a pénzzel ebben a helyzetben, nekem már semmi sem maradt..:)

Még régebben láttam az előzetest (amúgy nem nézném meg a film előtt), de csak arra emlékeztem, hogy jónak tűnt. És tényleg az lett! Igazán fantáziadús, izgalmas és a fentebb említett szereposztás is jó.


Rebecca James: Gyönyörű bajkeverő

Amikor először megáttam ezt a könyvet, éreztem, hogy az én könyvem lesz. Tanulmányoztam a fülszöveget, és szinte 100%-osan biztos voltam benne - szerencsére nem tévedtem, mert tetszett.

A történetmesélés több szálon és eltérő időkben halad. Egyszer ott a jelen, Katherine a kislányával. Aztán visszamegyünk a múltba, amikor még élt Katherine testvére, és a barátnőjével, Alice-szel töltött időszak is fontos szelete a könyvnek. Nagyon jó megoldásnak tartom az ilyesmit, hiszen hajtott előre a kíváncsiság, mert bár tudtuk, hogy a húgát meggyilkolták, de érdekeltek a részletek is. Tehát nem nagyon hagyta magát letenni a könyv. Aztán ott van Alice - csupa kérdés ez a lány és nagyon sok furcsaság van vele kapcsolatban. Bűbájos és szeretnivaló, de egyben magában hordoz valami félelmetes gonoszságot is, ami nem tudni, mikor és kinek az irányába fog előtörni legközelebb. Mindenesetre a külsőségeket tekintve ő a tipikus népszerű lány, akinek mindenki a barátja szeretne lenni.

Katherine a múltja elől menekülve és névváltoztatása után ismerkedik meg Alice-szel. Sokáig nem árulja el a titkát, és hogy legbelül milyen vívódásai vannak a szülei vélt érzéseivel és a saját, korábbi cselekedeteivel kapcsolatban. A bűntudat és a "mi lett volna, ha..." kérdéskör is erősen jelen van.

Alice karaktere nagyon erőteljes a könyvben (a vele kapcsolatos mondanivalóról egyébként kicsit a The Roommate című közepesen szörnyű film jut eszembe - szóval óvatosan barátkozzunk:D). Az elején teljesen kiismerhetetlen, de azért elképzeltem, hogy mik lehetnek a háttérben (megjegyzem, nem sikerült eltalálnom a dolgot:). Biztos volt már olyan mindenkivel, hogy kialakul benned egy kép valakiről, de aztán kiderül, hogy az a kép teljesen nem passzol, és nagyon meglepődsz, mikor megtudsz róla dolgokat. Hát, az biztos, hogy Katherine alaposan meglepődött... A végén már féltem Alice-től, tartottam attól, hogy kinek fog ártani, nem tudtam, mire képes, meddig képes elmenni.

Nem annyira lett kerek a történet, mert visszagondolva, nem mindenre kaptunk választ, amik jobbára apróságok csupán, de mintha elfelejtette volna őket az írónő a végére, amikor talán inkább csak a csattanóra és a lezárásra koncentrált. Utóbbi sejtetése érdekes lett, de nem baj, mindenki belegondolhatja a sajátját.

Szépen felépített, izgalmas és jól kitalált sztori, jó volt olvasni!

Köszönöm szépen a könyvet az Athenaeum Kiadónak!

Christoph Drösser: Csábító erők - Avagy a mindennapok fizikája

A szerző korábbi könyve, a Csábító számok - avagy a mindennapok matematikája 2009-ben jelent meg hazánkban. A matematika után ezúttal a fizika tudományával foglalkozik. Bevallom, nekem mindig is totál közömbös volt a fizika, mint tantárgy, nem utáltam, de nem is fogott meg különösebben. Úgy álltam neki a könyvnek, hogy bár a téma nem túlzottan foglalkoztat, azért biztos érdekes olvasmány lesz.

Aki nem szerette a fizikát, annak azért jó a könyv, mert most szórakoztatóan, történetek segítségével magyaráz meg olyanokat, mint például a felhajtóerő, a gravitáció, a hang terjedése, a Coriolis-erő, stb. Bár a képletek elrettentőek lehetnek benne, nem kell megijedni, hiszen hétköznapi embereknek, nem pedig fizikusoknak íródott a könyv. Nincs benne minden, ahogy arra rávilágított az író, de nem is az volt a célja, hanem az, hogy akik eddig esetleg nem értették tökéletesen valamelyik fizikai jelenséget, most pótolhatják, mások pedig csak egyszerűen feleleveníthetik a tudásukat. Nekem egyébként az a rész volt a kedvencem, amikor a filmes fizikai tévedésekről volt szó.

Vannak kérdések is benne, melyekhez a könyv végén megtalálható a megoldókulcs is, a függelék pedig a legfontosabb fizikai képleteket is tartalmazza. Akik nagyon lelkesek, német és angol nyelvű ajánlott irodalmat is találnak a végén..:)) A név- és tárgymutatót pedig különösen jó ötletnek tartom benne.

A külsőségeket tekintve keményfedeles, védőborítós, kívül-belül igényes kiadás.

A könyvet köszönöm szépen az Athenaeum Kiadónak!


Rachel Gibson: Jane vékony jégen táncol

Rachel Gibson Jégbe zárt szívek című könyve tavaly jelent meg, és teljesen abban voltam, hogy nagyon tetszett, de most visszatekintve a bejegyzésre, nem volt 100%-os. Na mindegy, én úgy emlékeztem vissza rá..:) Meg is örültem, amikor láttam, hogy követi egy újabb kötet, mert hogy ez egy könyvsorozat, de nem teljesen összefüggő történetekből áll, hanem a jéghokis téma kapcsolja őket össze, meg az előző rész szereplői (a fontosabbak: Georgeanne és John Kowalsky, a „Fal") is felbukkannak benne. Most viszont teljesen újak a főszereplők, és más formában kapjuk ugyanazt, amit az ember elvár egy ilyen "rózsaszín" könyvtől.

Jane, a fekete ruhákat előnyben részesítő, visszafogott külsejű újságírónő nagy lehetőséget kap a sportrovatnál, mikor megkap egy olyan munkát, amit a férfi kollégái rigykedve vesznek tudomásul: a Seattle hokicsapatáról tudósíthat, méghozzá úgy, hogy velük is utazhat a meccsek során. Az alacsony, és öltözködése miatt szürke-egér típusú nő azonban titokban egész más fajta cikkeket is ír, ami ha kiderülne, minden bizonnyal meglepné a környezetét. Luc Martineau, a hasa alján patkótetoválást viselő kapus sem tudna róla ilyesmit elképzelni, sőt, kezdetben szinte átnéz Jane-en, majd egy ponton, pontosabban egy kiöltözős rendezvényen ez heves érdeklődésbe csap át. Persze egymásba is bonyolódnak hamarosan, és nekem olyan jól esett olvasni ilyen formában egy kapcsolat kialakulásáról, régen olvastam ilyen típusú könyvet, de most úgy érzem többet kellene. Gyorsan lehet vele haladni, nem is túl hosszú, a 260 oldal nekem pont tökéletes, de inkább elnyújtottam kicsit az olvasást, hogy tovább tartson.:)

A csapat tagjai először nagyon ellenkeznek, hogy egy újságíró ennyire belemászik az öltözőjükbe meg kérdezget, magánéleti dolgokat is. Később eljön az ugratgatások ideje, a végére pedig egészen megfordul a dolog, mert Jane, mondhatni a babonás játékosok kabalája lesz.

Ez a női karakter valahogy sokkal jobban tetszett, mint Georgeanne, nem tudnám megmondani, hogy miért. Talán mert sokszor az alacsonyságát emelték ki, és én is az vagyok, meg pont mostanában jöttem rá, hogy én is több színeset szeretnék hordani, vidámabb színeket - szóval ezek miatt így jobban tudok vele azonosulni, valószínűleg ez lehet az oka.

A borítója nagyon tetszik, csak azt nem értem, miért szőke a női alak rajta, mikor Jane nem az, de ilyen nem most fordul elő először, úgyhogy különösebben nem érdekel. Tetszik, ahogy a lila átmegy rózsaszínbe, meg az egész színvilága, olyan kis vidám, rózsaszín felhős hangulatú, pont, mint a könyv. Ja, és a helyszín is tetszik, bár ez elhanyagolható apróság, de nekem akkor is számít.:)

Volt számomra egy-két fura rész benne, de nem azokra fogok elsősorban emlékezni. Ismét befogadható szexjelenetek voltak csupán, amik nem elárasztották, hanem inkább "megkoronázták" a könyvet, mert hát örültem, mikor úgy látszott, hogy végre összejönnek és minden tök jó lesz. A humoros részeken jókat derültem és fordulatokat is sikerült belevinni, bár minimális izgalmat okozott, mivel sejtettem, hogy csak egyféleképpen lehet vége a történetnek.:)

Szerettem, azt kaptam, amit általában várok ebben a műfajban egy könyvtől. Remélem, a sorozat többi része is kiadásra kerül a jövőben!

Köszönöm szépen a könyvet az Athenaeum Kiadónak!

Hart of Dixie - 1-4. rész

Már az első részt is imádtam, de most inkább megvárom, hogy mi kap azonnal kaszát, nem volt kedvem csak pilotokról írni, hátha ott fog később árválkodni magában egy bejegyzés, ha leveszik a műsorról.

Szóval nagyon tetszett az első rész, ujjongtam, hogy van egy új sorozatom, ám a folytatás nem lett annyira telitalálat, mint a kezdés. Azért még így is bőven jó.


Rachel Bilson (The O.C.) új sorozatáról van szó, ha valakinek eddig kimaradt volna, és a CW szokatlan módon egy orvosos sorozattal jelentkezett idén. Ettől egy kicsit tartottam, mi érdekeset lehet még mutatni a témában, majdnem nyomozós kaliber, csak az alapból nulla érdeklődéssel indulna nálam. Viszont itt nem is az orvososdi a fő szál, attól függetlenül, hogy azért folyton jelen van. Mert képzeljétek el, hogy szegény lány (név szerint Zoe - még a neve is <3) New Yorkból egy olyan kisvárosba (Bluebell amúgy nem létezik, de Alabama szerencsére igen;) kerül akaratán kívül, ahol senki nem látja szívesen, és nem fogadja be a közösség. Azért pár barát mégis akad szerencsére, de ahhoz, hogy vihesse a rendelőt, páciensek is kellenének, azok viszont nincsenek, mert mindenki a gonosz másik orvoshoz jár, akinek van egy gonosz hülye lánya is, és... áá, én már úgy kiakadtam, mert annyira sajnálom, szörnyű látni, hogy hiába igyekszik, nem fogadják be. A helyében már rég otthagytam volna az egyébként tök hangulatos és szeretnivaló városkát a krokodillal meg a valakinek biztos tetsző szomszéddal együtt (már kezdem megszokni, hogy a csatorna sorozatainál csak szép lányokat tudnak szerződtetni, helyes fiúkat alig), csak hát van egy, illetve kettő fontos tényező, amiket nem árultam el.

Hát most így állok ezzel a sorozattal.


Ja, és van főcíme, ami manapság nagy dolog. Mini, de tetszik:



Bonny Becker: Medve aludni megy

Nagyon aranyos kis könyv került a hétvégén a kezembe, melynek első része, a Medve látogatója nekem eddig sajnos kimaradt, de a Medve aludni megy így önállóan olvasva is remek kikapcsolódás volt - még felnőttként is.

Medve és Egér vicces páros. A történet lényege, hogy Medve vendégül látja Egeret, ám amikor alvásra kerül a sor, Egér nem tud csendben maradni, amitől Medve nem tud aludni... és igazán humoros szituációk alakulnak ki.:) Esti mesének is kiváló, de mivel szórakoztatóan tanít meg olvasni, a kezdő olvasóknak is ideális lehet. Kady MacDonald Denton által aranyos képekkel illusztrált kötet, a szöveg pedig a kis- és nagybetűkkel remekül érzékelteti a hangsúlyt és a hangerőt, ami szerintem óriási pluszt ad. A rajzok és a szöveg tökéletes összhangot alkotnak - és én igazából kétszer olvastam már el...:)

- Ezt hallod? - motyogott bele egér a párnájába.
- Igen!
-Elképesztő. És ezt? - mondta Egér a párnája alól.

A Pongrác kiadótól ismét egy igényes, minőségi gyermekkönyv került kiadásra, ahogy már megszokhattuk tőlük. Köszönöm szépen nekik a könyvet!

5/5

Krystyna Kuhn: A völgy 1. évad - A katasztrófa

Krystyna Kuhn regénysorozatának első kötete az év elején jelent meg, és már itt is a folytatás, amit nagyon vártam, hiszen A játék nagyon tetszett. Már megszoktam, hogy a könyvsorozatoknál a második résztől nem szabad sokat várni, mert gyakran nem lesz olyan, mint a kezdés, nem tud az újdonság erejével hatni, de kis szerencsével tud más lenni, hasonló színvonalon, amivel elnyeri az olvasó tetszését továbbra is. Itt pedig pontosan erről van szó.

Az első kötet ismeretében már tudjuk, hogy nagyjából mire számíthatunk, milyen stílusban, és aminek örültem, hogy nem volt túl sok ismétlés, emlékeztető, hogy mi is történt korábban a szereplőkkel, csak annyi, amennyi feltétlenül szükséges, hogy mégis felelevenítsük a memóriánkat a több hónapos szünet után. A helyszín továbbra is a Grace College, a hegységekkel szegélyezett, és múltbéli titkokkal körülvett főiskola, és ahol a titkok és megválaszolatlan kérdések szemlátomást folytatódnak a jelenben is. A szereplők ugyanazok, de csatlakoznak hozzájuk újak, illetve még annyi változás történt, hogy ezúttal nem Julia és öccse, Robert áll a középpontban, hanem inkább Katie veszi át a mesélés szerepét, és legtöbbször az szemszögéből látjuk a történteket. Már az első oldalak az ő gondolataival indulnak, és hamarosan körvonalazódik, hogy A katasztrófa fő témája a hegymászás lesz, a cél pedig a Ghost csúcsára jutni. Emellett persze az eltűnt 8 diák utáni nyomozást sem felejtik el a szereplők. Mivel az iskola és környéke már ismerős számunkra, tudjuk, hogy ez mit jelent, a legkevésbé sem veszélytelen, és persze súlyos kihágás is az iskolában. Ám ez nem szegi a diákok kedvét, és kezdetét is veszi a nagy kaland, amihez a rejtélyes és térképpel rendelkező (!) Paul, és a Sziklás-hegységet jól ismerő Ana is csatlakozik.

Holnap ő, Katie West, a Ghost csúcsán fog állni. És semmi és senki nem fogja megakadályozni ebben.

A feszített tempó ezúttal elmaradt, egy kicsit lassabb lett a történet eleje, úgy éreztem, jól van, kirándulunk egyet a Völgyben, ami kellemes, de azért az első rész erősebb hatással volt rám. Továbbá azt is gondoltam, hogy megtarthatott volna az írónő némi (hamis) misztikumot és több rejtélyt. De nem csüggedtem, és aztán egyszer csak valami megváltozott. Kezdett izgalmas lenni, amikor újabb furcsa dolgok zavarták meg a diákokat, és sikeresen meg lett teremtve a feszültség is: a klausztrofóbiát felváltotta a magas hegyről a mélybe zuhanástól való félelem, ezek mellé pedig egy kis romantikus-szerelmi szálat is sikerült csempészni, ami azért főként féltékenységben nyilvánult meg.

Hamarosan bebizonyosodott, hogy a puszta természet miatt vannak csupán igazi veszélyben, és nem is kis veszélyben, egyedül a hidegben és a kietlen tájban. Igazán izgalmassá váltak tehát az események, és egy ponton teljesen katasztrófafilm érzésem volt - innentől kezdve pedig számomra nem szorult magyarázatra a cím.:)

Egészében nézve, ismét egy jól kitalált, az egymásra épült darabkákból összefüggő történetet kaptam, és a végén a csattanó sem maradt el. Egy kirándulásba rejtve ügyesen lettek továbbfűzve a titkok, hogy aztán a végére maga az egész kaland is átértékelődjön a szereplők szemében.

Kisebbfajta kitérőt muszáj tennem, mert tetszett, amikor szóba került a történetben Chris McCandless:

- Meg is van! Chrisnek hívták, mint téged! Christopher McCandless! Igyunk a fickóra! Az a srác egy átkozott nagy hős volt!
Ana felhorkant. - Az a srác egy átkozott idióta volt!
(...)
- Hé, azért tette, hogy szabad legyen.
- Szabad? - nevetett Ana gúnyosan, és a homlokára koppintott. - Igazából csak itt fent vagy szabad.

Olvastam a könyvet, ami nem nyerte el a tetszésem, aztán láttam a filmet is, ami jobb volt valamivel, de annyi bizonyos, hogy McCandless nevét örökre megjegyeztem, és jó volt a fiúról olvasni egy másik könyvben is, ráadásul úgy, ahogy valóban szólnak róla a vélemények: vegyesen, eltérően.

Visszakanyarodva a bejegyzés eredeti témájához, úgy sejtem, a folytatásban egy másik karakteré lesz a főszerep, kíváncsian várom, és azt is, hogy az ezúttal visszavettek újból kicsit jobban jelen lesznek-e. Szeretem ezt a könyvsorozatot!

A következő rész A vihar címet viseli. A német borító:

http://avolgy.hu/
A völgy facebook oldala.

Köszönöm szépen a könyvet az eMentor-nak és a könyv fordítójának, Budai Zitának!


Supernatural - 7.évad, eddig

Már az előző évad is tetszett, és örömmel tapasztalatom, hogy az eddigi 3 rész alapján sincsen változás a 7. évad esetében. Mindig van kedvem nézni, mert úgy hiszem, hogy remek és folyamatos kikapcsolódás lesz arra a negyven-egynéhány percre, és eddig úgy is lett. Vannak az új főgonoszok főlények, akik eléggé el lettek találva, mert érdekesek, újak, és nagyon-nagyon ijesztőek, szóval eléggé feldobják a dolgokat.

A 3. részről csak annyit írnék még külön, hogy Dean elég szemét volt, nem értem, mire volt a jó a végén, amit tett.

90210 - 4. évad - kezdetek

Nem vettem egészen komolyan az aggodalmamat, amikor az előző évadról írtam, pedig lehet hogy kellett volna. Eddig 3 részt néztem, és csak remélem, hogy a folytatás nem ilyen lesz. Sajnos sikerült az eddigi legrosszabb irányba vinni az egészet. Teljesen eseménytelen, nem jó, kizárólag azért jó nézni, mert ugyanazok a megszokott szereplők láthatók. Már aki! Hiányolom a kiírtakat, visszavetteket, és az újak nem érik el az ő szintjüket, pedig csupán mellékesebb szereplőkről van szó. A következő bekezdésben konkrétumok is lesznek árnyaltabban, akit esetleg zavar, az most inkább hagyja abba az olvasást.


Várom, hogy Naomi visszatérjen önmagához, mert nem a mostani helyzetét szoktam meg, úgy a suli-társasalmi ranglétrát tekintve. Liam cselekedete teljességgel érthetetlen volt, bár már megtudtuk a hátterét, de így is tök hülyeség, az általa hozott új szereplő pedig abszolút hidegen hagy. A másik új dolog viszont legalább tetszik vele kapcsolatban. A többiekre nem térek ki, egyáltalán nem érdekes, ami történik velük.

Mi lesz így ezzel a sorozattal? Nem akarom nem nézni.:(

Muffinos díjat kaptam

Ezúton is köszönöm szépen Dórinak!:)

Bár nem hiszem, hogy megérdemlem, mert nagyon nem tudok annyi időt szentelni a blognak, mint egykoron, de azért örülök neki.


Talán sütni is fogok valamikor, tök jó lenne.:)

Tovább kellene adni, de szerintem már körbement, és mindenki megkapta, úgyhogy ezt a lépést én már kihagyom.

Frissítés: Megkaptam Inkától is, köszönöm szépen neki.:)