"- És még mindig itt vagyok neked én. Örök életed hátralevő részére. - Xemerius valami nedves puszifélét adott. - Én sokkal frankóbb vagyok. És veszélyesebb is. És hasznosabb. (...) Én vagyok a leghűségesebb és legszebb és legokosabb társ, akit az ember csak kívánhat magának.
- Igen, tudom - mondtam megint, (...)
Xemerius szemtelenül vigyorgott. - De ha egyedül érzed magad: mi lenne, ha beszereznél egy macskát?
- Talán később - feleltem."
Aki már belekezdett a sorozatba, azoknak nyilván nem kell ajánlani, nekik első körben csak annyit jegyeznék meg, hogy mindenképpen érdemes befejezni a trilógiát, mert több mindenről lehull a lepel, vannak még meglepetések számunkra - amellett, hogy még utoljára elmerülhetünk a humoros, szerethető nyelvezetében, és a már ismert karakterekkel az utolsó (jaj, ez elég baljóslatúan hangzik, de ne lássatok bele semmit;) - szóval nekünk mindenképpen utolsó, hacsak nem születik a jövőben még több kötet) kalandjaikat élhetjük át. Ha valaki még sosem hallott a sorozatról (ugye nincs ilyen??), az első kötetről itt, a másodikról pedig itt írtam.
Elég hamar elmerültem a könyv atmoszférájában, lekötöttek az olvasottak, nem voltak elkalandozó gondolataim, tehát sikerült belemerülni. Úgyhogy újra nagyon szeretném, ha valami folytán lenne egy saját Xemeriusom. Ő egyébként legalább olyan fontos szereplő, mint egy ember, úgyhogy ideje volt, hogy feltűnjön a borítón - ugye ő ugrik ott középen?
Gwen sok segítséget kap a nagypapájától, akit szintén megkedveltem, és Leslie sincs hanyagolva. Charlotte sem tűnt el, és idegesítő módon minden olyanba beleüti az orrát, amibe nem kéne. Az események zajlanak rendesen, tényleg új és meglepő ismeretekre teszünk szert az időutazással kapcsolatban, és ne gondoljuk, hogy már minden kiderült a kronográf és az elapszálások kapcsán. Mialatt olvassuk a meglepő meg időközben kinyomozott dolgokat, arra is rájövünk, hogy Gwen valószínűleg különlegesebb, mint gondoltuk (és talán Gideon sem egy pukkancs). Ők természetesen továbbra is kerülgetik egymást, és a kettősük is megkapja a maga lezárását. Nem mondhatnám, hogy 100%-ig elégedett vagyok a befejezéssel, mert van némi hiányérzetem, amit megmagyarázni egyelőre nem tudnák, de azért tetszett és örülök, hogy az olvasmányaim között szerepel ez a könyvsorozat. Aki még nem tette meg, kezdjen bele, mert jó.;)
Most pedig megyek és megnézem a Rubinvörösből készült filmet.
Ja, a betűk ezúttal zöldek, ami nagyon tetszik!
4,5/5
446 oldal
Nekem nagyon tetszett! Mindhárom könyv. És szomorú vagyok, hogy vége van:(
VálaszTörlésMegnéztem a filmet is, nem csalódtam, nagyon jó volt. Várom a folytatást, mert a Zafírkéket már forgatják...:)