Fura kicsit, hogy ezt ugyanaz az ember írta, aki A parfümöt, mert ez olyan kis aranyos, az meg hát, minden, csak nem aranyos.
Annyira rövid, hogy kb. olyan gyorsan végigszaladtam rajta, ahogy Sommer úr futkosott végig a történeten. Egy kicsit meglepődtem, hogy mennyien szeretik ezt a rövid kis valamit, teljesen fellelkesedtem tőle, aztán jól meglepődtem, mikor leemeltem a könyvtár polcáról, hogy ez mind az? Aranyos volt, meg érdekes, ahogy szembeállítja a gondtalan és ártatlan gyermekkort a felnőttek rohanó világával, de valahogy mégse fogott meg annyira, nekem ez mint mondanivaló, nem adott sokat. De annyira parányi kis szösszenet, ez így biztos hülyén hangzik, de emiatt és még valamiért ami megbújt benne, nem lehet nem szeretni. Szóval valamit mégis okozott bennem, ha már lepontozni sincs szívem.:)
3,5/5
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése