Paulo Coelho: Tizenegy perc

A legfontosabb találkozásokat a lelkek előre megbeszélik egymással, amikor a testek még nem is látták egymást.

Pénz! De hiszen az csak egy színes papírdarab, nem is túl feltűnő, de az egész világ azt állítja, hogy sokat ér - és Maria elhiszi, mert mindenki elhiszi.

Legtöbbször rögvest írni szoktam a könyvekről, gondolván minél előbb, amíg friss az élmény, nem hagyom ülepedni az olvasottakat, pedig lehet, hogy kellene, mondjuk most is. Később talán másként, illetve átfogóbban látnám, de könnyen lehet, hogy most nem így lenne, hanem a feledés homályába merülne az egész, akárcsak Az alkimista. Egyébként furcsa volt a pásztorfiú történetét itt is viszontlátni, még ha csak egy mondat erejéig is.

Maria egy fiatal brazil lány nyaralása során megismerkedik egy külföldivel, aki táncosnői állást ajánl neki Európában. Szerencsét is próbál, azonban hamarosan prostituáltként kell boldogulnia (nem olyan okból, amire most egyből gondolnánk). Aki arra számít, hogy kendőzetlenül (oké, ez kb. igaz) olvas egy örömlány mindennapjairól, munkájáról, az csalódni fog.

Szomorú, amikor a gyerekkori, fiatalkori csalódásai ilyen mély nyomot hagynak egy emberben. Maria egy bizonytalan és sérült jellem, még akkor és olyankor is, amikor a tettei esetleg mást igazolnak. Most már tudom, hogy mit jelent a cím, és az, hogy neki ennyiből állt, az szintén szomorú. Végülis, valami megváltozik benne szerencsére, amikor megismeri Ralfot. Úgy érezte, visszakapta a lelkét és újra tud szeretni. Ezen a ponton azt gondoltam, hogy átmegy valamiféle tipikus szerelmi történetbe, de helyette egész más irányt vett, ami nem tudom, mennyire nyerheti el az olvasók tetszését - nekem semennyire. Tehát volt olyan szakasz, amikor utáltam a könyvet. A könyvtárosnő még egy fontosnak szánt szereplő, őt és a beszélgetéseiket egy darabig érdekesnek találtam, de aztán már inkább csak untam, szerintem manapság elég felvilágosult a világ ahhoz, hogy a dolgoknak, amik közben szóba jöttek, hírértéke legyen. Amit meg a házasságról vagyis inkább az évek múlásáról írt egy kapcsolatban, azzal nem értek egyet. Mert hiába van sok válás, és hiába történik meg sokszor sok mindenkivel az a negatív folyamat, úgy éreztem, általánosnak veszi vagy elkerülhetetlennek, ami nincs így, és ezt nem azért gondolom, mert naiv, idealista lennék.

Lehetne átlagos, romantikus egymásra találásos sztori is, mégsem az, más (több?), de mégis valami hibádzik. Azt hiszem, tényleg hatásvadász, ahogy az ellentábor tartja. Vannak benne egész jó idézetnek való gondolatok, de ennél többet nem tudott nyújtani, és mivel tulajdonképpen semmi újat nem írt, aligha Mágus (ahogy nevezni szokták), inkább csak egy kuruzsló. Különös, hogy ezek után mégsem ment el teljesen a kedvem Coelho műveitől.

Megelégeltem azt, hogy egy könyvet szinte csak a vége mentsen meg. 1,5/5