Cecelia Ahern - Ahol a szivárvány véget ér

Mostanában elgondolkodtam azon, hogy egy könyvet érdemes olvasni akkor is, ha nem köt le? Illetve mennyire érdemes csak olyat olvasni, amit az ember nem tud letenni? Vagy az csak azt jelenti, hogy potenciális kedvenc könyv jelölt? Szóval nem tudom, de azért többször megesik, hogy olyat olvasok, amit úgy érzem, nem kéne, mert nem is érdekel, csak hát elkezdtem, és milyen már nem befejezni. Mindegy, itt egy tökéletes kedvenc könyvről van szó, amit nem nagyon tudtam letenni, szóval rá is térek most már.:)

Imádom a levélregényeket, a naplószerűeket, mindkettővel nehéz mellényúlni. Rosieval könnyű együtt érezni, kétségbeestem és még sírtam is, amikor valami rossz dolog történt, megkönnyebbültem, amikor rendeződni látszódtak a dolgok, aztán bosszankodtam, és a végén megint sírtam. Levelek révén végigkövettem egy egész életet.

Innentől spoileres leszek.

Nem értem, miért nem vált el rögtön, ha egyszer úgy gondolta, hogy a megcsalás megbocsáthatatlan, mert tényleg az, aki egyszer megteszi, megteszi másodszor is, vagy ha mégsem, akkor is örökre megbélyegez egy kapcsolatot. Amúgy meg tizenévesen terhesnek lenni rohadt nagy szívás, de van jó oldala is, a gyerek hamar felnő, és akkor az ember még közel sincs a 40-50-hez.

Végig annyira drukkoltam nekik, egyre csak vártam, és reméltem, hogy legkésőbb 30 éves korukra egymásra találnak. De már elmúltak 40 évesek is, aztán 50 évesek lettek... Jobb később, mint soha. Néha felnevettem, de ennek és a kellemes hangvételének ellenére szerintem ez egy szomorú könyv, mert Rosienak nem volt könnyű élete. De legalább a könyv végén megtalálta a boldogságot Alexszel. Még mindig sírhatnékom van, ha erre a találkozásra gondolok, oké, még csak negyed órája olvastam ki, szóval még friss az élmény. Mindehhez hozzájön az, hogy pedig csak leveleket olvastam... Most úgy érzem, hatással volt rám ez a könyv, életszerű, tényleg bárkivel megtörténhetnek ezek a dolgok, elszalasztott lehetőségek, miközben az ember azt érzi, nem úgy halad az élete, ahogy kellene. Időben kell cselekedni, és nem szabad feladni az álmainkat sem.