Anita Amirrezvani - A virágok vére

A könyv a 17. századi Iránba kalauzol el minket, egy fiatal lány sorsát kísérhetjük végig, akinek, miután édesapja meghal, igen keserűre fordul a sorsa. Anyjával éheznek, és kénytelenek felkeresni távoli rokonukat, egy szőnyegkészítőt, aki befogadja őket otthonába. Szinte szolgaként bánnak velük, a ház úrnője mégis mindent megtesz, hogy ottlétük hamar véget érjen, és nem érdekli az sem, ha utcára kerülnek nincstelenül. A lány minden szabadidejét a szőnyegkészítés tanulásának szenteli, és hamarosan kiderül, hogy tehetsége van hozzá. Ám a boldogságához vezető út igen rögös és nehéz. Kitartása, eltökéltsége és küzdelme példaértékű is lehet.

Ahhoz képest, hogy a közel-keleti népek nem a kedvenceim, a vallásukról nem is beszélve, tetszett a könyv. Nem is tudom, miért érdekelt, de olvastam róla, és felkeltette az érdeklődésem. Annyi haszna biztos volt, hogy picit módosult a hozzájuk való viszonyom, na de azért nem túlságosan.

A történet elég fordulatos, kár, hogy legtöbbször kiszámítható. Nagyon érdekes volt a szőnyegkészítésről olvasni, megismerni, az ott élők kultúráját, a szokásaikat. Ott is vannak fényűző paloták és nyomornegyedek is. A század ábrázolása korhűnek látszik. Annak ellenére, hogy van egy főszereplő a könyvben, nem tudtam megkedvelni, az együttérzésem nem korlátozódott rá, hanem kiterjedt minden ott élő nőre. Ezen túl viszont sok érzelmet nem váltott ki, a 9 éves kutatás valahogy ennek a rovására ment.

Bár a főhős mesél a könyvben, a  nevét nem tudjuk meg, és ez csak a végén tűnt fel, amikor megmagyarázza az író az okát. A fejezeteket záró meséket nem szerettem, mint a végén kiderült valamelyiket kicsit módosította a szerző, és kettőt pedig saját maga írt.

Végig fenntartotta az érdeklődésem, gyorsan haladtam vele, és összességében kellemes kikapcsolódást nyújtott.

3,5/5