Ez egy másfajta történet, a fülszöveg mégis kicsit mást sugallt, mert hogy pincérnő a szekrényben, mi van?
Josey eléggé terrorban él, mindenben az anyjának kell megfelelnie, a kedvében járnia. Huszonéves (és közelebb a harminchoz, mint a húszhoz) létére úgy kell a nassolnivalókat a házba csempésznie és a gardróbjában rejtegetnie, nehogy észrevegye az anyja. Nem jár el otthonról csak ha épp fuvar vagy valami más segítség kell az anyjának, és nincsenek igazán barátai sem, azonban sok pénzük van.
Ebben a történetben leginkább Josey szerencsétlen életéről van szó, és annak megváltoztatásáról, nincsen különleges almafa, csak minimális bűbájnak van helye, mint mondjuk egy könyvmoly álmának, a random felbukkanó könyveknek. Bevallom, nem ilyen történetre számítottam, és nekem a Waverley-kert jobban tetszett, persze hozzátartozik, hogy az teljesen váratlanul tarolt, itt pedig azok a csúnya elvárások megnehezítették szegény könyv dolgát.
A könyv végéig úgy éreztem, hogy ez nem, valahogy nem sikerült, mást akartam olvasni, de a végén mégis megtetszett - utólag is-, mert sikerült kitörnöm abból a hatásból, hogy mit akartam olvasni, és átlépni oda, hogy értékelni tudjam, amit kaptam - ám ez elsősorban azért a hatásos lezárásnak köszönhető. Ez a sztori is épp elég különleges, legfeljebb a karakterek nem fogtak meg eléggé.
Joseyhoz illően a fejezetek sajátos címeket kaptak, Cukorgyöngy és csokigolyó, Kandírozott alma, Habcsók, és így tovább, úgyhogy a hangulatot a hasonló apróságok a könyvben sikeresen megalapozták. A szerelmi szál mellett fontos szerepet kap még két nő, akiknek különleges kapcsolata van Joseyval, és a sztori pedig úgy építkezik, hogy fokozatosan épülnek fel ezek a kapcsolatok. Mivel hogy a lány mondhatni eddig barátok nélkül volt, hirtelen sok újdonság robban be az életébe, és ezt az egészet jó volt olvasni. A vége után lehet még törpölni a könyvön, összességében pedig tetszett, gyorsan olvasható, könnyed, de nem szokványos, a többi közt elsikkadó írás.
"Miközben utat próbáltak törni maguknak a színpad felé, Josey eldobta a haszontalan vattacukrot. Különben is: a felnőttek nem szoktak vattacukrot enni. Nagy butaság volt megvenni."
De szoktak! És még hogy butaság! Hát ilyet...:D
Ui: a borító valami gyönyörűséges!
4,5/5
296 oldal
Könyvmolyképző Kiadó
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése