A borító önmagában annyira nem hozott lázba, viszont a fülszöveg már annál inkább. Gimnazista fiú, Mexikó, a kiszemelt lányért pedig a város legpénzesebb családjának porontyával kell "megküzdeni". Ez még csak amolyan lányos húúú ez biztos jó lehet gondolatokat váltott ki bennem, na de hozzáadva a tetovált kart mutató borítót felderengett előttem a Fuentes-sorozat, és irányíthatatlanul megnőttek az elvárásaim a könyvvel szemben. És ezen a ponton rontottam el igen erősen, ugyanis cseppet sem hasonlít a kettő.
A főszereplő fiú nem sorolható a menő diákok közé, igazából kifejezetten nyomi. A bátyja népszerű, de Frankie a félszemű haverjával nem tartoznak ahhoz a körhöz. Esélye sincs Rebeccánál, aki tetszik neki, és akit Dalton, a fentebb említett gazdag srác is kiszemelt, és aki mellesleg egy óriási görény.
Hogy is fejezzem ki magam, hát nem varázsolt el a könyv. Frankie nem váltott ki különösebb szimpátiát a robbantgatós hobbijával, és nem segített a helyzeten a haverja, Zach sem. Meg tőle aztán végképp fura lett a könyv, nem tudom, ismerek olyat, akinek üvegszeme van, de nem csinál olyanokat vele, mint Zach.
A stílusa könnyed, és a megtűzdelt spanyol kifejezések színesítik, bár a fordítást hozzájuk hiányoltam. Többen panaszkodtak a lezárásra, nekem azonban pont azzal nem volt semmi problémám. Az iskolai hierarchia remekül megmutatkozik, értékelendő, hogy valósághűen ábrázolja a különbségeket az egyes rétegek között. Itt-ott izgalmas, verekedős jelenetek tarkítják, és a város háttere is pluszt ad a sztorihoz, ahogy egy monopolhelyzetbe törő és terjeszkedő (felvásároló) vállalat elveszi a kis helyi vállalkozók, jelen esetben vendéglátósok megélhetését.
A végére kicsit jobb színben tűnt fel Frankie úgy összességében, de így másfél hét távlatából, nem friss emlékekkel nem is tudok mást írni, csak hogy sajnos nekem csalódás volt a könyv. Néhány gondolat Frankie-től homlokráncolást váltott ki nálam, oké, hogy férfi az író, de lehet, hogy a hímnemű egyedek nem minden gondolatát muszáj tudnunk nekünk lányoknak, pedig amúgy kifejezetten örülök, amikor fiú a mesélő, mert egészen jót tud tenni a könyvnek, érdekesebbé teheti, de ez most nem lett nyerő. Emiatt talán inkább a fiúkat szólítja meg, és ők biztos máshogy is értékelnék, nem tipikus romantikus lányregény. Szóval nekem megmarad egyszer olvasós, kicsit furcsa ifjúsági történetnek, ami igazán nem rossz, csak valószínűleg hangulatban sem voltam ehhez időzítve.
255 oldal
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése