Bear Grylls: A skorpió sivataga

Szeretem Bear Grylls túlélési technikák köré írt kalandregényeit, mindkettő eddig magyarul megjelent kötet tetszett, viszont ez a harmadik jött be a legjobban. Valahogy komolyabb lett, és jobban érdekelt maga az alapszituáció, és a természet veszélyei mellett a főhősöknek tartaniuk kellett egyéb gonosztevőktől is.

Ezúttal Afrikában játszódik a "túlélőtúra", és a jól ismert Al bácsi helyére (bár ő is kap szerepet) Beck közeli barátja, Peter lép, akinek új, csúcsminőségű kamerája okozza elsőként a kalamajkát, ugyanis rögzít egy felvételt a helyi csempészekről... Persze ennél picivel többet kell tenniük, hogy komolyabb bajba keveredjenek - Peter elég ütődött. Egy akciódús repülőút után, a Szaharában találják magukat, ahol meg kell küzdeniük a szélsőséges időjárással. Meglehetősen kegyetlen hely.

Vannak alapvető tudnivalók, amiket jó alkalmazni a sivatagban, de olvastam új dolgokat. A kedvenc ötletem, a szikla, mint természetes radiátor az éjszakában. Továbbá tök menő dolog egy skorpiót, amitől a legtöbben félnek, egész egyszerűen megvacsorázni. Nem mintha kipróbálnám a dolgot, de azért mégis.:D Beck szerint egyébként a skorpió "nem veszélyes, csak halálos" - Oké...

A furfangos csempészés és az akció komolyan feldobta, és a sivatagi rész szintén izgalmas volt - a végét a könyvekben megszokottá vált hittel kapcsolatos feltevéssel zárja - ez csak egy apró adalék, akár elhagyható is lenne.

Úgy vélem, megállja a helyét önálló kötetként, de én azt mondom, mégiscsak jobb sorrendben haladni.;)

4,8/5

267 oldal
Jaffa Kiadó


1 megjegyzés:

  1. Még csak az elsőnél tartok... Vészesen le vagyok maradva nagyjából mindennel, de majd most előreveszem. ;)

    VálaszTörlés