"Sapka nélkül, eleven, figyelő arccal már nem is nézett ki olyan savanyú öreglegénynek, nagyon is természetes volt. A haja meg egyenesen elbűvölt. Mint egy troll."
A borítót első pillantásra nem nagyon tudtam hova tenni: mindenképpen figyelemfelkeltő, de hogy jön egy pasihoz a sírnál egy tehén? Szép színes, egyedi, vonzza a tekintetet a kötet, és amint tudatosultak bennem a "bájos love story" és "virtuális napló" jellemzések, egyből felrémlett előttem (ennek oka, hogy a levélregények a naplókkal közeli rokonságban állnak nálam tetszési index szempontjából) a Gyógyír északi szélre és A hetedik hullám, amik letaszíthatatlanul trónolnak előkelő helyükön a kedvenc könyveim közt. Több se kellett, már vetettem is rá magam Desirée és Benny történetére.
Hiba volt nagy elvárásokkal nekifutnom, de sajnos elfelejtettem ezt a fontos szabályt, amit magamnak állítottam fel, és így elrontottam a kezdést, vagyis a saját szórakozásomat a könyv elején. Nem találtam bájosnak. A naplószerűség nem jött át, inkább váltott nézőpontosnak nevezném, de azt is ugyanúgy szeretem, mint a naplókat, leveleket, úgyhogy ezzel nem volt gond. Mindkét főszereplőt nagy veszteség érte, a nő a férjét, a férfi pedig az édesanyját gyászolja. A temetőben találkoznak, és kezdetben nem kedvelik egymást, és mielőtt ez megváltozott volna, sajnos én sem őket. Tehát nem találtam szimpatikusnak ezt a párost, mindketten elég távol állnak tőlem, bár ez önmagában még nem is kellene, hogy probléma legyen. Desirée esetében érezhető, hogy a másik felét vesztette el, mégis úgy érzékeltem, mintha haragudna a férjére, amiért "fogta magát és meghalt". Na, például ez nem tetszett. Benny számtalan megnyilvánulására pedig csak lestem, nem rosszallóan, de majdnem. Kezdtem kiábrándulni az egészből, amikor egyszer csak derült égből villámcsapásként óriási változások történtek. Mikor feleszméltem, túl is voltak az első randevún, és akkor megvilágosodtam (szerencsére ekkor még egészen a könyv elején jártam). Annyira szomorúak, magányosak lettek, és teljesen eluralkodott rajtuk a keserűség, viszont mihelyt képesek lettek továbblépni, kezdett eloszlani a gyász, kivirultak, hiszen jött egy új, izgalmas és friss változás, ami felpezsdítette az életüket. Nagy szükségük volt erre. Ekkor mintha az írónő is feldobódott volna, mert a búskomor gyásszal áthatott sztoriban végre előbújt a humor. A karakterek nem is különbözhetnének jobban. Desirée továbbtanult, könyvtárban dolgozó városi lány, Benny pedig tehenekkel gazdálkodik, ami teljesen más életmódot kíván. A kapcsolatuk alakult, a közös jövő megteremtése érdekében azonban egyelőre egyikük sem engedett, így útjaik szétváltak... ám nem ez a történet vége!
A karakterek nekem kicsit furák, meg néhány leírás is olyan, hogy kevesebb információval is beértem volna, ugyanakkor pont ez teszi életszerűvé, nem annyira tökéletessé - bele lehet kötni, amiért nincs elkendőzve, és ez valahol tetszik. Nem tudom, hogy a kezdeti hozzáállásom mennyire tudható be annak, hogy talán nem megfelelő hangulatban kezdtem el, de már nem is lényeges. Nem arra fogok emlékezni, mert inkább az olvasás utáni gondolataim maradtak meg, amik pozitívak. Kíváncsi leszek a folytatásra, ami A családi sírbolt címmel jelenik majd meg.
Maga a kiadvány igazán mutatós, keményfedeles, védőborírós, és kitérnék a betűtípusra, ami valami ilyesmi, számomra külön hangulata van.
Film is készült belőle!
4,5/5
208 oldal
Park Kiadó
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése