Charlotte Usher története folytatódik. Miután sikeresen teljesítette a holttan követelményeit, a halál utáni élete koránt sem úgy zajlik, ahogy számít rá, a mennyország még mindig várat magára. Kedvenc szellemlányunknak új feladata van: telefonos segélyszolgálatnál kell dolgoznia. Hogy továbbra se haladjanak egyszerűen a dolgok, természetesen itt is problémák adódnak. Ezalatt Scarlet, Damen, Petula és a Wendyk élete is folytatódik, az egymástól gyökeresen különböző testvéreké nem is akárhogyan, mikor először Petula, majd később Scarlet lép át a másik világba, és Charlotte-on múlik, hogy ez mennyire lesz tartós. Ezzel egy újabb küldetés vár rá, és konstatálhatjuk, hogy a szellemvilág továbbra is tud újat mutatni.
A másik világ azért mégis már ismerősebb terep számunkra, így a részletes bemutatása nem szükséges. A helye ezúttal megüresedett a cselekménynek, mely ennek köszönhetően másodjára valahogy tartalmasabbra sikerült, a szereplőkön pedig jelentős fejlődés figyelhető meg. Charlotte szépen elhagyta a nyavalygást, ami korábban esetleg zavaró lehetett, és egész érett viselkedés jellemzi. Bár ő a címszereplő, mintha a többiek most jobban előtérbe kerültek volna az első részhez képest. Barátnője, Scarlet is megéli a maga tanulságos kalandját, mialatt nővére életéért küzd, és Dament sem kell hiányolnunk. A sajátos világnézetű Petula is tud meglepetésekkel szolgálni, persze közben hű marad önmagához, elég csak arra gondolni, mi okozta az első problémát. A két Wendy sem maradhat ki (és itt, azt hiszem, a fejlődés mégsem volt meg mindenkinél), akik annyira összenőttek és egyformák a szememben, hogy kétlem, hogy meg tudnám különböztetni őket. Továbbá bővül a csapat egy szerethető és egy kevésbé szimpatikus karakterrel.
Az események mindannyiuk számára tanulsággal bírnak, a mondanivaló is más, a testvéri szeretetet és a barátság fontosságát emeli ki. Bár komolyabbnak, felnőttesebbnek érzem ezt a könyvet, helyenként azért mindig visszatalál a gumimacis kezdetekhez, és olyan érdekes, hogy a vicces, gyerekes momentumok mellett mennyi okosságot vonultat fel. Az idézetek és a fejezeteket kezdő igazságokat hordozó sorok továbbra is megtalálhatók a könyvben (legszívesebben az összeset beilleszteném idézetnek). A befejezésbe némi szomorúság is vegyült, a vége pedig számomra váratlan volt, és egyúttal nagyon megható.
Emlékszem, decemberben mennyire szerettem volna az akkor megjelenő első részt, és tisztán fel tudom idézni azt a döbbenettel vegyes csodálkozást, amikor Karácsonykor megpillantottam, annyira szép és hozzáérni is alig mertem, nehogy valami baja essen. Ez a sajátos kivitelezés a Hazatérésről is ugyanúgy elmondható, csak a pirosas-rózsaszínes árnyalatot a lila váltotta fel, és persze a borító is szemmel láthatóan változott (a szalagos koporsó után a tükröt is imádom). Gyönyörűen mutatnak egymás mellett a polcon!
Ugyanolyan jó, mint az első kötet, nekem egy kicsit még jobban is tetszett, így még jobban megszerettem Tonya Hurley gyermekien aranyos és tanulságos gondolatokat felvonultató meséjét. Szórakoztatóan elgondolkodtat, szomorkás és egyben humoros, mindemellett pedig nagyon eredeti.
Örülök, hogy már ilyen hamar, a Könyvfesztiválra (április 14-17.) várható a kötet. A megjelenés előtti olvasás lehetőségét és a könyvet köszönöm szépen a Pongrác Kiadónak!
5/5
De jó,hogy megkaptad!!!!
VálaszTörlésIgen, nagyon örültem/örülök neki.:)
VálaszTörlésÉs azok az utolsó sorok a könyv végén. jaj. :o)
VálaszTörlésHát, igen... rendesen meglepett.:)
VálaszTörlésMost fejeztem be! Tetszett, jobban, mint az első:) Az utolsó sorok, tényleg meglepő, de már kijárt neki:)
VálaszTörlésVárom, hogy mit írsz majd róla!:)
VálaszTörlés