Stacey O'Brien: Wesley, kedvesem

Egy bagoly és egy lány különös és különleges története

Minden bagoly kedves volt a szívemnek, de a tudat, hogy az Észak-Amerikában létező egyetlen nem tipikus bagolyfaj egyedét fogom tanulmányozni, teljesen felvillanyozott.

Ez a bonyolult kis lélek annyira megbízott bennem, hogy átölelt az aranyszínű szárnyaival. Ezt az élményt nem cserélném el senkivel.

Amikor megláttam ezt a könyvet, a bagolyérzékelős radarom egyből beindult, egy ideje nagyon rájuk vagyok kattanva, minden kell, ami baglyos: nyaklánc, könyvjelző, fülbevaló, és még rengeteg baglyokkal díszített használati tárgy kapható manapság a boltokban. Természetesen maguk a madarak is rendkívül aranyos és különleges állatok, de eddig jobbára csak képek alapján állíthattam ezt. Stacey O'Brien memoárjának köszönhetően viszont olyan sok érdekes, néhol tudományos információt tudtam meg, amikre más módon aligha tehettem volna szert, ráadásul ezek első kézből egy olyan lánytól származnak, aki 19 évet élt egy fedél alatt egy gyöngybagollyal.

Wesley kamaszként

Stacey biológia szakon tanult, és 1985-ben a Caltechen nevű Kaliforniai Kutató Intézetben dolgozott, mikor egy fióka került hozzájuk, akit normális esetben, miután felnevelnek, szabadon eresztettek volna. Ez nem olyan eset volt, az alig pár napos madárka szárnyideg-károsodást szenvedett, a szabadban nem tudott volna boldogulni, elpusztult volna. A fiatal biológus örökbe fogadta, részben tudományos célból, hiszen nem laboratóriumi körülmények közt, testközelből megfigyelni egy gyöngybaglyot nem minden nap adatik meg. A Wesley névre keresztelt pihés kismadár pillanatok alatt belopta magát a szívébe. Kettejük kapcsolata tökéletes példája az ember-állat közt kialakuló mély kötődésnek és szeretetnek.

Elsőre talán nem is gondolnánk, mennyi áldozathozatal szükségeltetik az ilyen együttéléshez. Egy bagoly mégsem egy papagáj vagy egy pinty, akik elvannak egy kalitkában. Wesley-nek már az etetése is problémás volt, napi 4-6 egér. Első körben be kell szerezni a szegény kis rágcsálókat, és a vadászni nem tudó, tojáshéjból épphogy kikerült jószágnak meg is kell ölni őket. Minden egyes példányt, naponta többet, én már erre képtelen lennék, szegény egerek! Aztán az ember még a fürdőszobai tevékenységeket sem tudja teljes nyugalomban végezni, mert jön a vízimádó baglya zaklatni közben. Nagyon vicces pillanatokat éltek át, csodálatos és szeretettel teli éveket, de Stacey hozzáállása, önzetlensége szerintem rendkívüli, persze nem hozzám költözött be, egy csupaszív, érzékeny, elbűvölő, külön személyiségként tekintendő bagoly, aki a mamájának majd később a társának tartott. Mindezt megélve, nem csak olvasni róla, egész másként festhet a dolog.

Wesley az ülőfán

Az olyan történetekben, aminek egy állat a főszereplője, mindig szóba kerül a gazdi is, annak személyes dolgai, élete, legalábbis a fontosabb történések, vagy amik összekapcsolhatók az állattal, belekerülnek a könyvbe. Ez itt sincs másként, ám cseppet sem esik túlzásba, végig Wesley a fő téma, de ettől nem kell megijedni, mindenféle unalmat távol tart. Stacey élete is elég érdekes, mégsem veszi el a főszerepet a baglya elől, sugárzik a könyvből is az a fajta rajongás, önfeláldozás, amit a valóságban is tanúsított iránta. Egyébként hihetetlen, milyen messzire képesek elmenni a biológusok egy projektért, távolságban is, de most másra gondolok, mit tippelnétek, hogyan lehet a legjobban tanulmányozni azt a férget, ami emberi húsba rakja a petéit? Ez volt a leggyomorforgatóbb, de másféle érdekességek irányába is elkalandozik olykor, meglepő dolgokat tudtam meg.

Nagyon jól mutatja be a könyv az együtt töltött éveket, Wesley testi és érzelmi (igen, ennyire érzékeny és értelmes állatok) fejlődését, szokásait, nem is gondolnánk, hogy milyen intelligens, ragaszkodó, hűséges és védelmező tud lenni egy bagoly. Részletes ahol szükséges, és tényleg nagyon informatív, kiválóan felépített, érdekes könyv, állatbarátok ne hagyják ki. Az írónő is szimpatikus volt, kellemes hangvételű könyvet alkotott, csak minimálisan árnyékolja be, hogy múlt időben íródott, de legalább felkészülhetünk a végére, ahol bizony szükség lehet papírzsepire.

Stacey és a kis fióka

Szép számmal vannak a bagolyról fekete-fehér fotók is a kötetben, néhány napos korától kezdve, mindenféle képek (egérrel a csőrében, ahogy az újságok közt játszik, stb.), amik mind közelebb hozzák a történetüket, hozzásegítik az olvasót, hogy jobban megismerje Wesleyt és kicsit átélje azt a kivételes élményt, amit Stacey.

A könyvet köszönöm szépen a Könyvmolyképző Kiadónak!

5/5

www.wesleytheowl.com