Lucy Kellaway: Forró túlórák

Nagyon vártam ezt a könyvet, olyasmire számítottam, mint amilyen a Jégbe zárt szívek volt. Nos, ez a könyv nem olyan, már csak a sztori miatt sem, viszont ugyanúgy tetszett.:)

2010. január felirattal indul, majd néhány oldal után visszaugrunk 2008-ba. Nekem már ez is figyelemfelkeltő volt, ugyan mi a fene történt, ami idáig vezetett, hogy két nőből ilyen érzelmeket váltson ki egyetlen e-mail illetve üzenet? Rögtön kíváncsi lettem rájuk, ráadásul amolyan kettő az egyben, mert felváltva olvashatunk Stelláról és Belláról, kiknek történetük néha egybeér, és hasonló de mégis különálló. A nevek kicsit megzavartak az elején, de nem tartott sokáig, könnyedén megkülönböztethetők, mert egész más személyiségek, eltérő háttérrel és életkorral. Stella a sikeres üzletasszony, férjjel és két gyerekkel, míg Bella a fiatal titkárnő, aki egyedül neveli kislányát.

Mindketten az Atlantic Energy olajcégnél dolgoznak Londonban. Stellához gyakornokok kerülnek, Bellának pedig új főnöke van. Egy idő után mindketten érzelmeket kezdenek táplálni egy munkatársuk iránt, ami több okból is helytelen. A vállalat szabályzata sem támogatja a dolgot, de ennél fontosabb, hogy Bella főnökének családja van, és Stella sem egyedülálló. Idővel mindegyik tényező megnehezíti a kialakult munkahelyi románcokat, és a kezdetben izgalmas, titkos találkákra árnyékot vet a valóság, ami mindig visszatér, amikor kilépnek például egy hotelszoba ajtaján.

Az elején azért összeráncoltam a homlokom, de szerencsére a libásnak ható nyavalygás hamar, a 14. oldalon megszűnik. Érdeklődve figyeltem először csak az apró jeleket (vicces, hogy nekem ilyenek sem szoktak feltűnni:), majd később az egyre jobban kibontakozó és belebonyolódó kapcsolatot mindkét fél részéről. A magabiztos Stellára nem lehet ráismerni, és Bella sem érti, miért vonzódik ennyire egy olyan férfihoz, aki még csak nem is néz ki különösebben jól. Ráadásul elég érdekes figura, nem csak a hobbija miatt, Bellának igen nagy volt a tűrőképessége. Ebből a szempontból a fiatal gyakornok szimpatikusabb volt számomra. Szándékosan nem írom le a férfiak nevét, hátha másnak sem lesz egyértelmű kezdetben, hogy ki kivel fog összejönni.

Még egy-két mellékszereplő gazdagítja a történetet, de a fő vonal szempontjából nem érzem fontosnak bővebben írni róluk. Nagyon tetszett ahogy megjelenítette a vállalati környezetet, alaposan bemutatta a változékony, ingatag szerelmi viszonyokat, és a szereplőket is megkedveltem, kicsit beleélve magunkat a helyükbe, teljesen meg lehet őket érteni.

Fenntartja a figyelmet végig, én megszerettem ezt a könyvet. Az e-mailekért/sms-ekért külön dicséret jár. Nem csöpögős vagy szenvedős a stílus, és nagyon élethűen festi le a munkahelyi "félresiklást", feltárva, hogy az egyén milyen indíttatásból cselekszik, és a karakterek ábrázolása is elég részletes.

Elképzelésem sem volt, mi lesz a vége. Természetesen nem árulom el, csak annyit, hogy nekem cseppet sem csalódás. Ahogy az egész könyv sem, sőt, nagyon kellemes kikapcsolódást nyújtott, emellett elgondolkodtató, és óva int, ha netán hasonló meggondolatlan lépéseken törnénk a fejünket.:)

A borító színeit jól eltalálták, viszont az eredetire pillantva kicsit sajnálom, hogy nem vették át. Arra, hogy az alcím miként kapcsolódik a könyvhöz, nem jöttem rá, semmilyen tűzvédelmi oktatásra nem emlékszem, de ezt elintézem egy legyintéssel.

Az írónő maga is a munkahelyén ismerkedett meg a férjével, és otthonosan mozog azokon a területeken, melyeket érint illetve a multis munkakörnyezetben, ami fő helyszíne a Forró túlóráknak, és ami egyébként már a harmadik könyve.

Köszönöm szépen a könyvet az Athenaeum Kiadónak!

5/5