Korábban az Egy év Provence-bant olvastam tőle, ez, ha úgy vesszük, annak a folytatása. Az író, Peter Mayle és felesége, Angliából Provence-ba költözik. Az első könyv arról szól, hogy milyen a beilleszkedés, megismerik a helyieket, a szokásaikat. Nekem jobban tetszett, mint ez, nagyon jól megismerteti az olvasót azzal, hogy milyen arrafelé az élet. Végigkísérjük az új ház felújítását, és egyre jobban elmerülünk az ottani nyugodt, kellemes mindennapokban. Minden új volt, és élvezetes volt olvasni. Az Örökké Provence már nem tudott az újdonság varázsával hatni, és sajnos nem olyan jó, mint az első rész. A szerző itt már otthonosan mozog, minden fejezetben más eseményről tart beszámolót, kis kiragadott darabkák ezek az ottani történésekből. Voltak benne emlékezetes fejezetek, mint pl. az éneklő varangyok, Fickó, az új kutyus, vagy az angol firkász, mégis némiképp csalódás volt az előzőhöz képest. Szerencsére a humorából nem veszített. Mókás népek ezek a Provence-iak.:)
Ami még tetszett, hogy elég sok helyen vannak benne francia szavak, kifejezések, amihez persze lábjegyzet tartozik. Örültem, amikor nem szorultam rá a magyarázatra, mert anélkül is értettem.:) Bizonyos szempontból a franciát sokkal jobban szeretem, mint az angolt.
Kedvelem a kisvárosokat, falvakat, egy másik életben szívesen laknék ilyesmi helyen.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése