Régóta vártam, hogy elolvashassam. A Könyvmolyképző Kiadó Vörös pöttyös könyvek családjába tartozó (mint a Twilight Saga, ugye) könyvről van szó, és már a 2. része is megjelent. Leginkább azért voltam rá kíváncsi, mert a történet 1895-ben kezdődik, és ez a kor (is) szerintem nagyon érdekes volt. Sajnos az ismertető sokkal jobb, mint a könyv, ami nem éppen szerencsés dolog. "Borzongató szenvedély és félelem" - ez kicsit mosolyogtató, én semmi ilyesmit nem éreztem, még csak ijesztő sem volt.
Gemma Doyle egy 16 éves lány, Indiában él, és minden vágya, hogy Londonba mehessen. Édesanyja váratlan halála után beíratják a londoni Spence Akadémiára, ami egy elegáns magániskola, ahol a fiatal lányokból hölgyek lesznek. Gemma különbözik a többiektől, nem célja tökéletes feleséggé válni, ráadásul van egy képessége, ami egyfajta látomásokat okoz. Röviden ennyi, akit érdekel, úgyis elolvassa a hátsó borítóra írt szöveget, illetve magát a könyvet.
Nem fogott meg a történet, és valahogy nincs meg az egyensúly. A lányiskola világát remekül leírja, és érezhető, hogy a szerző a fontosabb karakterek felépítésére odafigyelt, és a köztük lévő kapcsolatok alakulását is jól vázolja, érezteti. Sőt, úgy érzem, hogy Felicityt jobban megismerjük, mint magát a főszereplőt. Ez amiatt is lehet, hogy ő elég tipikus jellem, így egyszerűbb kiismerni. Ahogy a lányok viselkednek egymással, kellően életszerű volt, a klikkesedés, kiközösítés, csínyek, kisebb-nagyobb gonoszkodások.
Jobb lenne, ha egy átlagos tiniknek szóló iromány lenne, természetfelettiség nélkül. Azért gondolom így, mert a látomásokat és a másik világot szerintem részletesebben ki kellett volna dolgozni, vagy pedig kevésbé nagy jelentőséget tulajdonítani neki - inkább az előbbi lenne ésszerűbb. A karaktereket sem tudtam igazán megkedvelni, vagy különösebben izgulni értük. Amit esetleg kiemelnék, az akkori emberek viselkedése, felfogása, amiről mindig szívesen olvasok, illetve a néha beletűzdelt francia kifejezések.
Gemma Doyle egy 16 éves lány, Indiában él, és minden vágya, hogy Londonba mehessen. Édesanyja váratlan halála után beíratják a londoni Spence Akadémiára, ami egy elegáns magániskola, ahol a fiatal lányokból hölgyek lesznek. Gemma különbözik a többiektől, nem célja tökéletes feleséggé válni, ráadásul van egy képessége, ami egyfajta látomásokat okoz. Röviden ennyi, akit érdekel, úgyis elolvassa a hátsó borítóra írt szöveget, illetve magát a könyvet.
Nem fogott meg a történet, és valahogy nincs meg az egyensúly. A lányiskola világát remekül leírja, és érezhető, hogy a szerző a fontosabb karakterek felépítésére odafigyelt, és a köztük lévő kapcsolatok alakulását is jól vázolja, érezteti. Sőt, úgy érzem, hogy Felicityt jobban megismerjük, mint magát a főszereplőt. Ez amiatt is lehet, hogy ő elég tipikus jellem, így egyszerűbb kiismerni. Ahogy a lányok viselkednek egymással, kellően életszerű volt, a klikkesedés, kiközösítés, csínyek, kisebb-nagyobb gonoszkodások.
Jobb lenne, ha egy átlagos tiniknek szóló iromány lenne, természetfelettiség nélkül. Azért gondolom így, mert a látomásokat és a másik világot szerintem részletesebben ki kellett volna dolgozni, vagy pedig kevésbé nagy jelentőséget tulajdonítani neki - inkább az előbbi lenne ésszerűbb. A karaktereket sem tudtam igazán megkedvelni, vagy különösebben izgulni értük. Amit esetleg kiemelnék, az akkori emberek viselkedése, felfogása, amiről mindig szívesen olvasok, illetve a néha beletűzdelt francia kifejezések.
Kicsit csalódtam, amikor megtudtam, hogy van folytatása. Mostanában kicsit megelégeltem a könyvsorozatokat.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése