
Gemma Doyle egy 16 éves lány, Indiában él, és minden vágya, hogy Londonba mehessen. Édesanyja váratlan halála után beíratják a londoni Spence Akadémiára, ami egy elegáns magániskola, ahol a fiatal lányokból hölgyek lesznek. Gemma különbözik a többiektől, nem célja tökéletes feleséggé válni, ráadásul van egy képessége, ami egyfajta látomásokat okoz. Röviden ennyi, akit érdekel, úgyis elolvassa a hátsó borítóra írt szöveget, illetve magát a könyvet.
Nem fogott meg a történet, és valahogy nincs meg az egyensúly. A lányiskola világát remekül leírja, és érezhető, hogy a szerző a fontosabb karakterek felépítésére odafigyelt, és a köztük lévő kapcsolatok alakulását is jól vázolja, érezteti. Sőt, úgy érzem, hogy Felicityt jobban megismerjük, mint magát a főszereplőt. Ez amiatt is lehet, hogy ő elég tipikus jellem, így egyszerűbb kiismerni. Ahogy a lányok viselkednek egymással, kellően életszerű volt, a klikkesedés, kiközösítés, csínyek, kisebb-nagyobb gonoszkodások.
Jobb lenne, ha egy átlagos tiniknek szóló iromány lenne, természetfelettiség nélkül. Azért gondolom így, mert a látomásokat és a másik világot szerintem részletesebben ki kellett volna dolgozni, vagy pedig kevésbé nagy jelentőséget tulajdonítani neki - inkább az előbbi lenne ésszerűbb. A karaktereket sem tudtam igazán megkedvelni, vagy különösebben izgulni értük. Amit esetleg kiemelnék, az akkori emberek viselkedése, felfogása, amiről mindig szívesen olvasok, illetve a néha beletűzdelt francia kifejezések.
Kicsit csalódtam, amikor megtudtam, hogy van folytatása. Mostanában kicsit megelégeltem a könyvsorozatokat.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése