Joyce Reardon: Ellen Rimbauer naplója

Elég titokzatos módon került a kezembe ez a könyv, ugyanis múltkor néztem, hogy a könyvtárban nincs meg, és utánajártam, hogy szinte beszerezhetetlen, illetve ha mégis fellelhető, akkor csillagászati áron. Szóval nem kicsit meglepődtem, amikor a könyvtárban sétálva egyszer csak megpillantottam. Pislognom kellett, hogy tényleg jól látok-e, majd villámgyorsan rávetettem magam. Egy kissé megviselt példány, lapjai elszíneződtek. Ez a találkozás még jobban hozzásegítette ahhoz, hogy a hatása alá kerüljek.

Végig azon gondolkodtam, hogy ez tényleg igaz-e, mert amúgy hiszek a szellemek létezésében, és szeretném, ha lennének más dimenziók meg minden ilyesmi. Felnőtt életének elején járt Ellen Rimbauer, telve bizakodással a jövőjét illetően, amire minden oka meg is volt. Lehetségesnek tartottam, hogy a hatalmas csalódás, ami végül érte, kezdetben csupán fantáziálásba kergette, ami azonban lassacskán őrült tévképzetekké alakult. Azt tényleg hittem, hogy szellemek ragadtak a házban. Nagyon érdekes volt végigkövetni az életét, amikor pedig hónapok, évek maradtak ki, fokozódott a kíváncsiságom. Most, hogy már az egészet magam mögött hagytam, továbbra is egy nagy kérdőjel maradt a könyv, de ez nem baj, sőt, valahogy ebben rejlik az ereje.

5/5

Megjegyzés/Spoiler, ami a könyv után is érvényes, ha úgy vesszük: Heloise bejegyzéséből kiderült számomra, hogy nem is igazi napló volt, nem is úgy volt ez, ahogy leírták. Ilyenkor teljesen átverve érzem magam, és ezt utálom. Mint a Bűbájos Marynél, de ott legalább sejtettem, hogy nem igazi. Itt nem.:( Ezt a kis csalódást inkább nem veszem figyelembe, még pontot sem vonok le, inkább csak örülök, hogy megvilágosodtam.