Mariolina Venezia: Ezer éve itt vagyok

Nem könnyű elmesélni ezt a történetet annak, aki még sohasem járt a Basento folyó völgyében, aki nem látta azt a csodás eget, amely olyan kék, mintha gyerekek színezték volna ki, azokat a tavasszal zöldellőn, nyáron aranylón hullámzó gabonatáblákat, a tarlótüzeket, a fúrótornyokat, a dimbes-dombos vidékre épült haldokló falvakat, a kányák röptét.

Nehéz szavakba önteni, hogy ez a táj mit jelent nekem. De ott bujkál a tekintetemben, legalábbis néhanapján ezt veszem észre, ha váratlanul pillantom meg az arcomat a tükörben. Ott van a hirtelen rám törő szomorúságban, amely olyan mélyről jön, mintha már a születésem előtt is létezett volna. Ott rejtőzik a magamnak feltett kérdésekben és a válaszokban is, melyekre néha akkor találok rá, amikor nem is keresem őket. A váratlan nehézségekben. A mindig füstbe ment tervekben. Mindenben, aminek értelme van, mindegy, hogy milyen.

Elnézést a hosszú idézetért, de szerettem volna, ha a könyv egy nagyobb darabkája itt marad emlékeztetőül, és igazából sehogy sem akaródzott rávennem magam, hogy megtépázzam ezt a fél oldalnyi szösszenetet.

Imádtam minden sorát. Gyönyörűen van megírva, ami már rögtön az elején szemet szúrt. Családregény, de valahogy többet adott egy generációkon átívelő és több, mint száz évet felölelő történetnél. 1861 tavaszán járunk, egy kis olasz falucskában, ahol minden kezdődött, Don Francescoval, Concettával és a törvénytelen lányaikkal, mert hogy fiú gyermekük mindez idáig nem született. A nyolc gyerek nem kap azonos figyelmet a könyvben, leginkább az egyik lány élete viszi tovább a család történetét, a többiek lassacskán eltünedeznek. Persze különböző személyek tarkítják, alakítják a mesét, ahogy a való életben is felbukkannak emberek, akik hatással vannak az életünkre, alakítják a sorsunkat. Csodálatos ahogy az elmaradott, nyomorúságos körülményeket "megszépíti" a fogalmazás, belevesztem ezekbe a gondolatokba. Ahogy haladunk előre, fejlődik a világ, emberek halnak és születnek, és néha kitekintünk az aktuális történelmi eseményekre is, ez utóbbitól nem kell megijedni, cseppet sem zavaró.

Nagyon tetszett a családfa, amivel kezdett, egyből felhívta a figyelmet, és sejtette, hogy nem akármilyen könyv lesz. Amíg szerepeltek az elején felírt emberek, többször visszalapoztam, de később már szükségtelen volt. Nem igaz történet, pedig akár az is lehetne. A kis kezdetleges faluból egészen a modernebb időkig repített. Olyan szívesen olvasnám még tovább!

5/5