Az időutazó felesége nagy kedvenc lett, ezért eléggé vártam az írónő második könyvét. A sztori most sem szokványos, ötvözi a valóságot némi fantasztikummal. Valentina és Julia ikrek, ez már alapból egy különlegesség a világban, azonban ők a szokásosnál is rendkívülibbek. Egy kicsit elkényeztetettnek gondolom őket, mivel két iskolát is abbahagytak, nem dolgoznak, szóval tulajdonképpen lébecolnak a szülői házban. Édesanyjuk Londonban élő testvére, Elspeth (ők szintén ikrek) rájuk hagyja a lakását, azonban van néhány nem mindennapi feltétele. A két nővér elhagyja Amerikát, és beköltözik a Highgate temető szomszédságában álló lakásba. A halálát követően Robert, Elspeth szerelme rendezi a dolgait, gondoskodik arról, hogy az idősebb ikrek régi titkaira ne derüljön fény, így például magához veszi Elspeth naplóit. Ez a családi titok az első megválaszolatlan kérdés, és akkor még nem említettem a sajátos atmoszférájú és hangulatú helyszínt, a kényszerbeteg szomszédot, vagy azt, hogy Elspeth nem is egészen hagyta el a mi világunkat.
Nem volt jellemző eddig, hogy könyvben kedvenc karakterem legyen, de most találtam egyet. Valentina az elejétől nagyon szimpatikus volt, később pedig, bár én nem akarok elszakadni senkitől, de egy bizonyos pontig teljesen bele tudtam élni magam a helyzetébe. A szellemes témában pedig érzek valamennyi valóságot. Annak lenni furcsa kettősséget jelent. Egyfelől akár jó is lehet, hogy megmarad valami a szeretett lényből, másfelől nagyon rossz, mert akadályt gördít a továbblépés elé. Ezáltal a veszteséget megélt emberek még több szenvedést lennének kénytelenek elviselni, és még ki tudja, milyen következményei lennének. A könyv feltár néhány lehetőséget, és úgy érzem, olyan vékony ez a határ, egy láthatatlan fal, másik dimenzó, vagy bármi is az, hogy hiszem, hogy ha nem is az összes, de létezhetnek ilyesfajta jelenségek.
Valaki a vámpírokat kedveli, míg mások a farkasembereket, és már beköszöntött az új hullám, a tündérek, akikhez még nem volt szerencsém könyvben. A magam részéről a vámpírok mellett a szellemekre, kísértetekre szavazok. Legalábbis, ha mások is ilyen szövevényes, belemerülős sztorit kreálnak köré, akkor mindenképp.
Számítottam a többszörös csattanóra ismét, hármat neveznék annak, ezekből kár, hogy a középsőt előre kitaláltam. Az az igazság, hogy az időutazó annyira tökéletes volt, hogy meglepődtem volna, ha ez annál is jobb lesz. Nem lett jobb, viszont egészen más, és én ezzel is elégedett vagyok. Ismét elmerültem egy nagyszerű történetben, egy temető mellett laktam, kísértettel társalogtam, élmény volt. Remélem, lesz harmadik Niffenegger könyv is!
Ezek a borítók picivel jobban tetszenek, talán a ruhák miatt, de a magyar se rossz. Viszont ez a füles megoldás annyira jó, már korábban is meg akartam jegyezni, védi a sarkakat, strapabíróbb tőle, és szerintem mutatós is.
4,5/5
Nekem is szimpatikusabb volt V., mint J.
VálaszTörlésÉs az első síros kép annyira szép! Tudom, ez most furán hangzik, de én még ilyen szép sírt sose láttam, még képen se, csak akkor, amikor ezt megláttam.
Nekem a kutyás a kedvencem.:) De az egész olyan szép, hangulatos, magával ragadó hely. Egyszer megnézném élőben.
VálaszTörlésA kutyás meg olyan megható. mintha meghalt volna a gazdája, de ő olyan hűséges volt, hogy utána se tudott elválni tőle.
VálaszTörlésNagyon szép hely lehet, és olyan fura, hogy temető, de mégis szép. Kicsit hátborzongató. :o)
(És BUÉK!)
Nálam is várólistás ez a könyv, örülök, hogy végre valaki jókat írt róla, meghoztad a kedvem!!
VálaszTörlésNiki: Igen, tényleg olyan, meg hátborzongató is egy kicsit.:) (BUÉK neked is.:)
VálaszTörlésAni: Pedig én eddig szinte csak jókat olvastam róla, de örülök, ha meghoztam a kedved.:)
Nagyon tetszik, amit írtál! :)) Kicsit megkésve Boldog Blogszülinapot és amivel időben vagyok: BÚÉK! :)))
VálaszTörlésKöszi, és BUÉK neked is.:))
VálaszTörlésMég nem merem elolvasni, amit a könyvről írtál most fogom még csak olvasni, de a pontozásod alapján nem lesz rossz:)
VálaszTörlésA temetős képek, és a borítók is nagyon szépek!
BUÉK!
Nem spoileres egyébként, de én sem olvasnám el a helyedben, ha épp olvasni készülnék, csak a könyv után.:)
VálaszTörlésBUÉK neked is!
Hopp, te előbb befejezted mint én Az időutazó feleségét, le vagyok maradva, pedig pont fordítva olvastunk.:) Bele kell húznom! Örülök, hogy tetszett! És a képek... ezt élőben is látni kellene!:)
VálaszTörlésÉn még ilyen szép temetőt nem is láttam. Elég érdekes és bizarr is hogy ezt irom róla hogy szép.
VálaszTörlésNekem az a kapu,vagy bejárat tetszik a legjobban.
A borítók közül nekem is inkább az eredetiek tetszenek, de a magyar se rossz.
A könyvet nem olvastam ,de érdekes lehet.