Joanna a férjével és két gyerekükkel az idilli Stepfordba költözik. Elsőre szinte minden tökéletesnek tűnik, a többi feleség mind kedves, csak épp sosem érnek rá, ki sem látszanak a házimunkából, pedig valamennyi otthon amúgy is patyolattisztaságú. Joanna ezt egy kicsit furcsálja, pláne azután, hogy rájön, az asszonyoknak a háztartás vezetésén és takarításon kívül tulajdonképpen semmi más elfoglaltságuk nincs. Aztán ott van még a titokzatos Stepfordi férfiegylet is. Két barátnőt sikerül szereznie, akik szintén újabb lakói a városnak. Hasonlóképpen értetlenül állnak a dolgok előtt, így hát próbálják kideríteni, hogy mi folyik a városban, mielőtt még ők is olyanok lesznek, mint a többi feleség...
A rövidsége és felépítése miatt inkább novella, mint regény, és lélektani kriminek nevezném. Eléggé tetszett, a stílus megragadott, a karakterek a párbeszédek során pedig hús-vér emberekként visszatükröződtek a fejemben olvasáskor. Ahogy a férjeket beállította, meg egyáltalán az egész, kicsit feminista érzetet keltett. A végén eléggé féltem, ijesztő volt, már az utolsó oldalaknál jártam, amikor csörgött a telefon, és összerezzentem.:)
Spoiler következik, úgyhogy aki még nem olvasta...
A számítógépek fejlődése miatt nem csodálkozom, hogy Johanna robotokkal akarta magyarázni a furcsaságokat, mivel 1972-ben jelent meg a könyv. De lehet csak én látok így összefüggést. A vége lehetett volna konkrétabb, nem tudtuk meg, mi okozta a változásokat. Kicsit sajnálom, de végülis csattanó így is lett, és ezt leszámítva nagyon tetszett. Spoiler vége.
én csak a filmet láttam :)
VálaszTörlésés az tetszett? mert ha igen, talán mégsem olyan szörnyű, mint ahogy elsőre tűnt.:)
VálaszTörléshát érdekes volt. néha vicces,összességében nekem tetszett. de lehet csak azért, mert nem olvastam a könyvet, és így még új volt a sztori is.
VálaszTörlésÉn is csak a filmet láttam, szerintem nem volt jó. Az első néhány perc jó, aztán ellaposodik.
VálaszTörlésHát, azért lehet hogy valamikor megnézem. Már letöröltem a gépről.
VálaszTörlés