Stephanie Perkins: Anna és a francia csók

"- Ki ne mondd hangosan! - St. Clair előreveti magát, mintha a testével akarná megállítani a szavaimat, mire a szívem nagyot dobban. - Hát semmit sem tudsz a kívánságokról? Csak bizonyos számú adatik egy életben. Hullócsillagok, szempillák, pitypangok...

- Születésnapi gyertyák.

Elereszti a füle mellett a megjegyzés cinikus felhangját.

- Pontosan. Ki kell használnod őket, amikor lehetőséged van rá. Ráadásul a legenda szerint mindaz, amit ezen a csillagon állva kívánsz, tényleg valóra válik."

Adott egy átlagos középiskolás lány (na jó, talán mégsem annyira átlagos, mert az apja sikeres író, olyan Nicholas Sparks kaliberű, de ez most mindegy), aki a végzős tanévet akaratán kívül egy amerikaiknak fenntartott párizsi iskolában kénytelen elvégezni. Itt csöppenünk az életébe, és kezdi mesélni az izgalmas változásokat maga körül.

Én sem örülnék, ha kiszakítanának a komfortzónámból, de itt mégis csak Párizsról van szó! Úgyhogy teljesen átszellemültem a helyszín tekintetében, és újfent eluralkodott rajtam az előtte amúgy szunnyadó érzés, hogy szeretnék eljutni a francia fővárosba. A helyszín így kedvemre való volt, és a középiskola, kollégiumi közeg is nagyon tetszett. Nem tinik a szereplők, hanem már inkább fiatal felnőttek, a továbbtanulás előtt álló, szerelmi szálakba bonyolódó emberkék. Az elején mégis az ugrott be, hogy az álompasi (Annának), St. Clair, az angol-amerikai-francia Cortez, és már-már átjárt a SzJG érzés. Még egy aprócska hasonlóságot felfedeztem a két történet között, amit a spoilerek elkerülése miatt nem részletezek, más egyezőség viszont nincs köztük, teljesen más a hangulatuk, a karaktereik, minden.

Annyira magával ragadott az egész! Anna szimpatikus, szeretnivaló, és az iskolában szerencsére rögtön befogadták, persze itt is vannak gonoszak, mint mindenhol, de a kialakult kis közösség saját viccekkel, ugratásokkal, múlttal, amibe csöppent, az első perctől kezdve támogatta a beilleszkedésben. Minden egyes tagja, kiváltképp Étienne St. Clair, a csodás hajú, "gyönyörű" fiú, aki tabu, mert van barátnője, de ha nem lenne, akkor is, valaki már régóta szerelmes belé. Barátságuk így nagyon ártatlanul és hátsó szándékok meg taktikázás nélkül indul, és a későbbiekben is őszinte marad a támogatás, a szimpátia, a szeretet kettejük közt. És akkor itt jön az a pont, hogy kifakadjak, ugyanis nem hiszem el, hogy mindig bedőlök. Hiszen másoknak bizonyára egyből megvan a kép, hogy tutira bejön A Fiúnak a lány (vagy akkor már úgy kell írni, hogy A Lány? oks, legyen inkább így), én viszont az első nyilvánvaló jelek után, sőt még utána is bizonytalankodom.:D

A szerelmi sokszögekhez az Anna és a St. Clair közti barátság/vonzalom mélyebb töltetet adott. Emellett pedig egy idegen város felfedezése és persze a koleszos élet, és hogy nincsenek szülők a közelben, mind izgalmassá tette. Vegyül bele némi szomorúság, hiszen az élet nem csupa móka, de az általános hangulata derűs, és olykor hangosan felnevettem a poénokon.

Úgy gondolom, de lehet, hogy csak többet akarok belelátni, hogy nem átlagos romantikus regény, valahogy több, az egész nem egy szokványos sémát követ, hanem próbál némileg egyedi lenni, és nem csak az egykaptafa romantikus vonalat ragadja meg. A mellékszereplők egyaránt élnek a lapokon, nem csak úgy elvannak a háttérben, és tudatosan, szépen felépített egészet alkot a könyv.

A végével nem vagyok teljesen megbékélve, mert sajnálom, hogy csak az utolsó pillanatban történtek bizonyos dolgok, de ha belegondolok, hogy más volt a lényegi rész, akkor viszont minden tetszik, ezért maximálisan pozitívan zárom az olvasottakat.

Nyitott vagyok, az írónő következő könyvére (már két kötet is kapcsolódik ehhez - nem konkrét folytatásként), amiben mellékesen újra találkozhatunk az itt megismert két főszereplővel is, így türelmetlenül várom a magyar megjelenést.:)

Anna, mint nagy mozirajongó, bizonyára örülne az olyan kósza híreknek, melyek szerint filmre viszik a történetét (az internetes böngészés során az sajnos nem derült ki számomra, hogy igaz-e, én mindenesetre örömmel fogadnám a dolgot).

5*/5!

384 oldal
Könyvmolyképző Kiadó

Ui: itt egy tök jó kis playlist a könyvhöz az írónő oldaláról összeszedve. Elég jó dalok, de abszolút nem ilyen zenei felhozatalra számítottam.:) Szóval egy nahát és váó gondolatmenettel végigpörgettem a listát.:))