Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 7. - Útvesztő

Megkezdődött Reniék negyedik éve a Szent Johannában, és ezzel vészesen közeleg a könyvsorozat befejezése is. Szinte végig éreztem a szomorúságot a könyvben, hogy ez az utolsó együtt töltött év, amikor még összeköti a csapatot az iskola, aztán szétszéled a társaság. Bízom benne, hogy maradnak összetartó elemek, de semmi sem biztos, és a pályaválasztásnál amúgy sem feltétlenül pozitív, ha a szerelmi vagy baráti kapcsolatok a döntőek. Erre jó eséllyel valamennyi diák rájön, amikor a jövőjéről ilyen fontos döntést hoz meg, mint a továbbtanulás.

A végzős év sok újdonságot hoz, például a szalagavatót. Mialatt az osztály készül az eseményre, tánc és ruhapróbák meg ilyesmik, a "hogyan továbbról" is döntést kell hozniuk, nincs már sok idő gondolkodni rajta. Először azt hittem és úgy éreztem, mintha Renit befolyásolná az iskolaválasztásban az, hogy nem akar elszakadni Corteztől, és ez nem tetszett, de hamarosan tisztább képet kaptam az egészről, és eléggé szimpatikus hozzáállásnak tűnik, amire jutott. Na, de hagyjuk ezeket a komoly dolgokat, egy része amúgy is lógva maradt a levegőben (nekem ez a befejezés nem lett túlzottan aggasztó egyébként, de nem is baj), hiszen móka és vidámság is akadt bőven. Az osztály továbbra is szuper, az egész közösség, a suliban lévő élet beszippant. Igaz, az elején nehezen indult, úgy voltam vele, hogy biztos elmúlt a varázs, hónapokra kizökkentem az egészből és ennyi volt. Aztán elég hamar mégis újra elkapott a hangulat, nem láttam semmi hibát, vagy ha mégis egy kicsit, cseppet sem érdekelt, és egyfolytában mást sem akartam, mint olvasni a könyvet. Annyira imádok így rajongani valamiért!:)

Az egyik titkos fegyvere a könyvnek nyilvánvalóan Cortez, szinte tökéletesre kreált fiú, akiért igencsak oda lehet lenni. Csak csepegtetve kapjuk az infókat róla, és úgy vagyok vele, hogy még mindig alig tudok róla valamit, régi dolgok is érdekelnek (épp, mint Renit), meg egyáltalán jó lenne jobban belelátni a fejébe. Érdekes az egész kép, a totál menő gimis fiú, akinek valójában csak néhány ember számít az életében, a többiek csak körülveszik, de érdektelenek a számára.

Ami kicsit fura a könyvben, az a tinik lefestése (már a főbb szereplőké), nem vagyok róla meggyőződve, hogy minden életszerű benne. Pl. ez a nagy "önmegtartóztatás" vagy nem is tudom, nekem kicsit fura, ha már jelen van benne Justin Bieber meg Lady Gaga, a facebook, az már a mai világ, és a mai kölykökre nem az ilyesfajta viselkedés a jellemző, szóval ezt a hozzáállást korábbra tenném 1-2 évvel, de itt már érettségi előtt álló, szinte felnőtt emberekről beszélünk. Ugyanakkor mégis szimpatikus a kép, és az sem negatív, hogy nem mindenki szeret a hányásában fetrengeni, és nem az a hétvégi program, hogy jól berúgunk. Visszakanyarodva a zenéhez, az is érdekes, hogy a főszereplők évekkel korábban felkapott bandákat szeretnek, gondolok itt pl. a Limp Bizkitre. Szerintem ez Leiner Laura zenei ízlését tükrözi, ami szintén teljesen oké, csak mégis furcsán illeszkedik az egészbe, mikor ma már más zenei irányzatok, bandák az aktuálisak. De igazából megszoktam, meg nem igazán fontos, csak mégis ott van előttem a dolog.

Iszonyú kíváncsi vagyok, hogy fog befejeződni a sorozat, valahogy remélem, hogy maradnak meg párok, vagy legalábbis egy, mert simán lehetséges, hogy a gimis szerelmek lehetnek olyan erősek, hogy egy életre szóljanak.

(Az első kötetről itt, a többiről pedig itt írtam.)