Tera Lynn Childs: Forgive My Fins – Hableányok kíméljenek

"Szent Halikra!"

Vámpírok, tündérek, sellők... sellők? Hát ez nekem teljesen új volt, és kezdetben tartózkodtam is a dologtól, gondolván, hogy igazán vége lehetne a természetfeletti lényes témáknak, ráadásul különösen az ifjúsági regényekben kezdtem kissé fárasztónak érezni. Tehát először nem érdekelt ez a könyv, ránézésre a borító nem fogott meg, de mégis csak egy új Könyvmolyképzős kiadvány, minimum a tartalmat kötelező elolvasni. Megtettem, ám ennyiből nem tudtam eldönteni, hogy vajon nekem való-e. Picit filóztam rajta, és végül úgy láttam, hogy ha ez jó, akkor nagyon az, majd nagy örömömre már az első oldalakon biztosra vettem, hogy bizony így van. Hangyányit elfogult lettem, úgyhogy negatívumot a továbbiakban ne nagyon várjatok.:) Leszámítva a borítót, ami továbbra se igazán jön be, esetleg csak a színei.

Kapunk egy tizenéves sellőlányt, Lilyt, két különböző világhoz tartozó legjobb barátnővel, és két - egyazon világhoz (a miénkhez) tartozó - fiút. Lily szárazföldi léte óta, három éve odáig van Brody-ért, ám érzései viszonzatlanok maradnak, ami nem meglepő, tekintve, hogy nem nagyon teszi meg a szükséges lépéseket a fiú figyelmének felkeltésére. Azonban lassan kifut az időből, már csak néhány hete maradt, aztán visszatér a tengeri világba. Ezt a titkot, nevezetesen, hogy ő Thalasszinia hercegnője, az emberekkel nem oszthatja meg, mert negatív következményei lehetnek, ha birodalmuk kilétére fény derül. Ezért nem árulja el származását még barátnőjének, Shannennek sem. Épp azon van, hogy a Tavaszi Bálra felkérje partnernek Brodyt, aki szakított a barátnőjével és így szabad lett, amikor Quince, az idegesítő szomszéd fiú ismét az útjába áll. A terv tehát kudarcba fullad, Lily továbbra is a háttérben maradva rajong Brody-ért. Majd az események tovább haladnak, aminek az lesz a vége, hogy a sellőlány Quince segítségével (váratlan fordulat) próbálja elnyerni Brody szívét. Ezen a ponton, illetve vsz. már korábban a gyakorlott romantikus könyvek olvasói előtt, nyilvánvalóvá válnak dolgok, amiket Lily egyelőre nem sejt, és a regény akár unalmasan kiszámíthatóvá is bélyegeződhet, ám nem ez történik. Egy félresikerült csók, és a tengeri lét, mint helyszín felbukkanása egyből feldobja az egészet, amire nálam egyébként nem is volt szükség, mert már előtte is megfogott.

A sellősség, az egész mitológiájuk a karaktereknek és a szerelmi szálaknak olyan hátteret ad, aminek köszönhetően egészen egyedivé válik a könyv. A tengeri nyelv pedig számtalan vicces beszólást biztosít, derűssé, humorossá teszi a könyvet, plusz a szereplőket is megkedveltem már a legelején, ami szintén nem utolsó dolog. Nem bánom, hogy könyvsorozat, bár szerintem lezártnak is lehetne tekinteni a sztorit. Ettől függetlenül érdeklődöm a folytatás iránt. Végtére is újabb kedvenc könyvet avattam vagy mi.:)

5/5

264 oldal
Könyvmolyképző Kiadó