Artur Sammler szó szerint a sírból jött vissza. Fél szemét kiverték,
feleségét megölték, méltóságától megfosztották. Amerikában élő rokonai
fedezték fel nevét a túlélők listáján, majd New Yorkba költöztetik,
segítik és támogatják. Mindannyian szeretik az intelligens, sziporkázó
humorú, mindig mindenkire odafigyelő öregurat, azonban Sammler nemigen
tud mihez kezdeni se velük, se a világgal, amelyben élnek.
Egytől egyig eszelősnek tartja őket. Nem tudja eldönteni, melyikük a nagyobb bolond: a guberáló Shula-Slawa, aki a virágokkal beszélget; az "agyonbaszott" szemű Angela; a munkahelyén kizárólag keresztrejtvényt fejtő Wallace; az illegális abortuszokért a maffiától kapott pénzt a zsámolyba rejtő Elya vagy a zenekritikus Bruch, aki mocskolódó leveleket írkál a muzsikusoknak. Ám egy szép tavaszi napon Sammlert két váratlan esemény zökkenti ki szokásos elmélkedéseiből életről és halálról, na meg a holdra szállásról. Rajtakap a buszon egy fekete zsebtolvajt, megmentője, Elya Gruner pedig kórházba kerül...
Egytől egyig eszelősnek tartja őket. Nem tudja eldönteni, melyikük a nagyobb bolond: a guberáló Shula-Slawa, aki a virágokkal beszélget; az "agyonbaszott" szemű Angela; a munkahelyén kizárólag keresztrejtvényt fejtő Wallace; az illegális abortuszokért a maffiától kapott pénzt a zsámolyba rejtő Elya vagy a zenekritikus Bruch, aki mocskolódó leveleket írkál a muzsikusoknak. Ám egy szép tavaszi napon Sammlert két váratlan esemény zökkenti ki szokásos elmélkedéseiből életről és halálról, na meg a holdra szállásról. Rajtakap a buszon egy fekete zsebtolvajt, megmentője, Elya Gruner pedig kórházba kerül...
Bevallom, nem ismertem Saul Bellow könyveit, pedig nem ez az első magyarul megjelent műve. Ezt viszont elég későn adták ki, mert 1970-ben jelent meg először. A fülszöveg annyira szépen összefoglalja a lényeget, hogy nem is tudok mit hozzátenni, inkább csak a véleménynél maradnék. Nekem összességében tetszett, csak az a baj, hogy nem tudtam, mibe kezdek bele, és nem ilyenre számítottam, valahogy könnyedebb történetet most szívesebben vettem volna, emiatt eléggé elhúzódott az olvasása, pedig nem egy terjengős valami - szerencsére, mert a túlságosan hosszú, túlírt könyvekért nem rajongok.:) Olyan kis elmélkedős jellege van többször, és mintha nem is a cselekmény lenne a lényeg, hanem a meglátások, amik a sok mindent megélt, félszemű Sammler úrnak nagyon is jól mennek.
"Mr. Sammler azonban néha úgy érezte, hogy ő az, aki nem jól látja a dolgokat. A tapasztalatai túl szélsőségesek, és attól tartott, hogy ezeket a szélsőségeket vetíti az életre. Az élet minden bizonnyal nem makulátlan, de gyakran érezte úgy, hogy mégsem olyan, nem lehet olyan, amilyennek ő látja. Időnként meg épp ellenkezőleg, úgy érezte, hogy a valóság milliószor felülmúlja a képzeletét. Bizarr!"
Ha kicsit kitörnénk a könnyed, netán romantikus irodalomból (nekem mostanság jobbára csak arra van kapacitásom), akkor ez a könyv kiváló választás lehet. A regény írásakor aktuális események már távoliak, mégis vannak gondolatok, amik napjainkban is éppúgy helytállóak, hiába változott sokat a világ. Amit még megjegyeznék, hogy személy szerint jobban szeretem a párbeszédekkel gazdagított könyveket, hát azok itt elenyésző mennyiségben vannak, úgyhogy picit hiányoltam őket.
Még úgy is azt gondolom, mindenképpen értékes írás, hogy jellemzősen nem az én stílusom.
A kiadvány nagyon igényes, keményfedeles, belevarrt könyvjelzővel, és a védőborító alatt olyan a tapintása, mint a régi könyveknek, ez nagyon tetszik.
4/5
288 oldal
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése