- Nem Vailben vagyunk - folytatta. - A szabályok megváltoztak. Küzdeni fogok azért, hogy én legyek az, aki melletted lehet.
Valóban megváltozhattak? Nem tudtam, kinek a szabályai érvényesek még, vagy hogy hol az én helyem ebben az egészben.
Connorral társalogni olyan volt, mintha hullámvasúton utazna az ember. Sose lehetett tudni, hogy a következő pillanatban csipkelődni fog-e, vagy feltesz egy jól átgondolt kérdést.
Egy könyvsorozat nem első köteteiről mindig nehezebb írni, hiszen olyanok is olvashatják a bejegyzést, akik még nem olvasták a korábbi rész(eke)t. Mindenesetre azoknak a fantasy illetve farkasos történeteket kedvelőknek, akiknek Andrea Cremer könyvei eddig kimaradtak, elsőnek Az őrzőkről szóló írást javaslom.
Ami a sorozat nyitó részét jellemezte, annak erősségeit nem vesztette el, és nekem teljesen egybefolyik a kettő, max. a visszautalások (ha esetleg elfelejtettük volna, mik történtek korábban, ezek a segítségünkre vannak, erre is gondolt az írónő) rondítanak bele ebbe, de nem zavaró módon, tulajdonképpen jól is jött legtöbbször, hogy felelevenített néhány részletet. Új, szerethető szereplők csatlakoznak a már meglévőkhöz, és mivel szétszakadt egy szövetség, a nem Calla oldalán harcolók szinte teljesen leszakadtak a könyv első felében, ez a helyzet egyébként érthető módon meg is viseli a lányt, bűntudatot érez és hiányoznak neki a társai. Hirtelen nem a megszokott környezetében találja magát, és mondhatni fel kellett nőnie, és az előző rész tinikönyv jellege átalakult, ha írhatok ilyet, felnőttesebb lett maga a történet is.
A könyv első fele után, ami főleg a keresők megismertetéséből áll, változások jöttek, amik felpörgették a könyvet, ezt csak azért emelem így ki, mert találkoztam olyan véleménnyel, ami szerint az első kb. 150 oldal unalmas, viszont én ezt nem éreztem, talán mert a vélemények miatt számoltam a lehetőséggel, hogy így lesz. A szerelmi szálak vesztettek a hangsúlyosságukból, a keresők bemutatása sok betűt lefoglalt, de nem bánom, mert biztos unalmas lett volna még egyszer szinte ugyanarra kihegyezve közel 400 oldal. Akinek viszont elsősorban a Ren-Shay kettős adott egy nagy adag pluszt, ahogy nekem is, itt sem kell lemondania róla, hiszen ugyanúgy téma, csak kicsit háttérbe szorult a dolog. Amiket korábban megtudtunk a történelmükről, pedig csak a kezdet - személyes drámák, veszteségek, harcok tarkítják a könyvet, és új információkkal, eddig titkolt múltbéli eseményekkel tartja fent a figyelmet a könyv. A keresők élete is legalább olyan izgalmas, mint a farkaslét, és közülük a szövők például bámulatos dolgokra képesek. Az új karakterek tehát szimpatikusak, életszerű közösségük a könyv világának egy másik oldalát mutatják be.
A kiadót pedig külön dicséret illeti, amiért már a külföldi megjelenés előtt elhozta nekünk a könyvet! A lezárás biztos megint valami új kezdetét jelenti, nagyon kíváncsi vagyok, hogyan folytatódik a félbeszakadt jelenet, mi lesz a harmadik kötetben, mely 2012-ben várható Bloodrose címmel.
A borítóról még annyit, hogy az előzőnél is szebb, ráadásul össze sem lehet hasonlítani a külföldi társával,ami, hát szerintem ronda.
(Ja, és én egyébként még mindig Rennek drukkolok.:)
A könyvet köszönöm szépen az Egmont Kiadónak!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése