A könyv főszereplője három nő, akiknek nem a legjobb sorsot írta az élet. A huszas éveik elején a közlekedési felügyeletnél találkoznak egyetlen egyszer, és 19 évvel később az egyiküknek eszébe jut, hogy felkeresi a többieket. Találkoznak, elmesélik, mi történt velük ez elmúlt években, ám én végig azt vártam, amit a könyv fülszövege ígér: mikor tűnik fel Madame Zoya és kínálja fel a lehetőséget, hogy újraírhatják a sorsukat. Továbbá választhatnak, hogy az új jövőt akarják, vagy inkább a régi életükbe szeretnének visszatérni, és eldönthetik azt is, hogy emlékezzenek-e erre a kis korrigálásra.
Az elején még kifejezetten élvezetes volt, tetszett, hogy könnyen olvasós, azonban idővel inkább már csak visszavetette a könyvet. A három lány közül Madison a legérdekesebb karakter számomra, és valahogy az írónőn is érzem, hogy ő lehetett a kedvence. Az övé a legfelkavaróbb változtatásra szoruló élettörténet, a másik egy családanya, aki most elbizonytalanodott a házasságát illetően, 40 éves korában a férje egy Bambi nevű fiatal nőcskét alkalmazott titkárnőnek, nem is, személyi assziszensnek, így a gonosz pletykák, a megcsalás gyanúja még megalapozottabbnak tűnik. A harmadik lány pedig híres írónő, akinek csúnya válással ért véget a házassága, neki is több oka van a módosításra.
A könyv leírása az időutazás gondolatával szerintem mindenképpen megfogja az embert, de én már olvastam a nem annyira pozitív véleményeket, és sajnos beállok a sorba. A vége felé már akkor sem veszt semmit az ember, ha csupán átfut néhány oldalt, mert nem nagyon történik semmi lényeges. A nevekről annyit, hogy van ugye a már említett Madison, és Leslie meg Ellie, hát azt kell mondjam, utóbbi kettőt még most is összekeverem, az ilyen névválasztás nem valami szerencsés.
Amitől még kicsit könnyen felejthető, hogy nem hittem el, amit olvasok. Oké, hogy ilyen nincsen igaziból, de azért szeretem, ha sikerül megteremteni az illúziót. Így néha csak félig voltam a könyvben, viszont legalább nem igényelt nagy koncentrációt, ami lehet pozitívum is bizonyos esetekben. Plusz ami kicsit emel rajta, az a mondanivaló, hogy ne nyugodjunk bele, ha valami nem olyan az életünkben, amilyennek szeretnénk, változtatni kell, ha úgy érezzük, nem jó nekünk valami. Mert mindig van más út, csak tudni, merni kell lépni - időutazás nélkül is.
A borító olyan kis semmilyen, az eredeti címhez (The summerhouse) inkább hozzá tudom kapcsolni.
3,5/5
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése