Rachel Hawkins: Hex Hall

Amióta először megpillantottam a borítót, azóta vártam ezt a könyvet, szóval nagyon régóta, mivel a megjelenése sokáig tolódott. De nem vártam hiába.:)

Nem rajongok a boszorkányokért, se filmekben se könyvekben nem szoktak érdekelni, valahogy nem bírom őket, kivételt képez a Harry Potter - úgy vélem, nem szükséges részleteznem az okait. Hozzá csatlakozott most ez a könyv (több hasonlóság van amúgy köztük), ami olyan, mint egy egyveleg, mert bentlakásos iskolában játszódik, és sokféle természetfeletti lény csoportosulása: boszik, alakváltók, tündérek, vámpírok... és tök jól sikerült. A főszereplő egy jó fej lány, és az egész kellőképp szórakoztató, humoros és érdekes karaktereket sikerült megformálni. Ez pont olyan, mint az SzJG-nél, életszerű és vicces párbeszédek vannak benne, mert Laura is jó fej, ezért úgy gondolom, Rachel Hawkins esetében is ez a helyzet. Na oké, több összehasonlítás nem lesz, ígérem.

A sorozat kezdő kötete a bemutatkozás és ismerkedés időszaka. Sophie bekerül a szörnyikék iskolájába, mert szerelmi bűbájt alkalmaz, ami enyhén szólva nem marad észrevétlen, pedig az embereknek nem kéne tudniuk, hogy vannak boszorkányok, vérfarkasok, stb.
Jól ki lett találva ez a suli, még ha tényleg ilyen továbbgondolás jellege is van. Sophie egy jólelkű, kedves fiatal lány, aki nem repes az örömtől, hogy boszorkány. A szobatársa, Jenna, pedig szintén nem boldog attól, hogy vámpírként kell élnie, és olyan mókás, hogy így szereti a rózsaszínt, mikor a "sztereotípia" szerint inkább a feketét kellene. Nem túl népszerűek, és rögtön az elején kiderül, hogy melyik lánycsapat lesz az, akikkel meggyűlik a bajuk. A gyilkossági kísérletek, melyekben gyanúsítják Jennát, lesz az egyik probléma, de közben Sophie egy szellemet is látni kezd. Tetszett, ahogy fel lett építve a könyv, még ha picit lehetett is sejteni, hogy ki lesz a gonosz benne. Az első kötetben viszonylag egyszerű az, hogy jól megszerkesztett legyen és a karakterek is megfelelően legyenek mozgatva, nálam teljesen betalált, jól esett az olvasása. A következő részre leszek kíváncsi, bár viszonylag le lettek csupaszítva a dolgok, szükség lesz további/új mellékszereplőkre, és maradtak megválaszolatlan dolgok, illetve amik nem lettek kibontva, de mégis ott a kérdés előttem, hogy milyen probléma jön majd elő. A Demonglass cím mindenesetre beszédes - várom.:)

Az iskola hangulata tetszetős, és a könyv maximálisan olvasmányos, könnyed stílusban íródott. Bírtam a sulit, a varázslatokat, az órákat, a pincemunka során megismert varázstárgyakat, a popkult utalásokat, a cseppnyi szerelmi szálat (mert az sem árt, ha van). 

Ui.: Vajon a borítókon látható fekete macska csak úgy odakerült, vagy helyet kap később a sztoriban?

5/5

272 oldal
Könyvmolyképző Kiadó

1 megjegyzés: