Katie Alender: A rossz lányok nem halnak meg

A borítónak valami egészen különös hangulata van, nem találom a megfelelő szót, ami a leginkább kifejező lenne, mindenesetre nagyon megfogott. Eleinte a történettel sem volt másként, nagyon jól indult, bár a fülszöveg nem győzött meg teljesen, a kiadó által közzétett részlet azonban jót sejtetett, így belevágtam az olvasásába.

Alexis művészetként tekint a fotózásra, képes éjszaka a kertben órákat várakozni arra, hogy megfelelő legyen a holdfény, szóval kicsit "megszállott" a témában. Egy ilyen éjjelen furcsa fényre lesz figyelmes, és itt kezdődik a történet, amiről a fülszöveg egyáltalán nem titkolózik: Alexis kishúga, Kasey, eleve különös, cseppet ijesztő a babagyűjteménye, és a régi házukban aggasztó dolgok kezdenek történni, amivel egyidejűleg Kasey viselkedésében is rémisztő változásokat lehet észlelni.

Nem fogott meg ez a szellemes történet (sem a karakterek), ami alapjaiban nagyon jó/félelmetes lehetne, de valahogy olyan "működésképtelen lett" amikor meg kellett volna együtt elevenedniük a dolgoknak. Nem arról van szó, hogy nem volt ijesztő, csak egyszerűen érdektelenné vált egy idő után, azon kaptam magam, hogy koncentrálnom kell, hogy ne kalandozzon el a figyelmem.:/ A másik szál, a tinis dráma/szerelem része sem fogott meg, és az egész olyan nem is tudom, kidolgozatlannak és hiteltelennek hatott. Sok pozitív hangvételű vélemény született a könyvről, úgy érzem, kb. csak én nem dicsérem, amit nagyon sajnálok.:(

312 oldal

Könyvmolyképző Kiadó