Ettől a könyvtől ezt vártam előzetesen (link): "Elég különleges a leírás, fantasztikus könyv lesz, a szereplőkön (főszereplőn) sok minden múlik, hogy szimpatikusak lesznek-e. A végére nagy csattanót sejtek."
És úgy nagyjából bejött, kár, hogy magáról a regényről ezt már nem tudom ilyen határozottan kijelenteni. Az alapot az adja, hogy a világunkban élnek olyan átokvetőknek nevezett, különleges képességekkel rendelkező emberek, akik pl. emlékeket tudnak manipulálni, vagy épp érzéseket kelteni. Normál emberek némi extrával, és nem titkolóznak, vagyis pontosabban tud róluk a társadalom, és a kormánynak tervei vannak velük. A bűvölésekhez használható dolgokat árusító boltost lehallgatják, és kötelezővé akarják tenni azt a tesztet, aminek segítségével meg lehet állapítani, hogy ki átokvető és ki nem. De ezekkel a dolgokkal annyira nem foglalkozunk, mert van nekünk egy főszereplő fiúnk, akinek az életében épp elég fontos/érdekes dolgok zajlanak. Amikor bekapcsolódunk a sztoriba, Cassel - aki átokvető családból származik, de ő maga nem olyannak született - éppen alvajár a kollégium épületének tetején. Ezt nem annyira tolerálja a dékán, és Cassel kénytelen hazautazni a családjához. Ja, a múltjáról amúgy annyit kell tudni, hogy megölte egy barátját...
Otthon több furcsaság fogadja, szemlátomást különös dolgok zajlanak, melyeknek nagyon le kellett volna foglalniuk, ám sajnos nem így történt. Tök jól indult az egész az iskolában, meg azt követően is egy darabig nagyon tetszett, aztán olyan "sótlan" lett vagy nem tudom. Valami hiányzott, ötletem sincs, mi, de azt eredményezte, hogy nem fogott meg annyira az egész, mint kellett volna. Nem arról van szó, hogy elkalandozott volna a figyelmem, mert érdekelt, amit olvastam, mégis olyan zavaros volt. Az alapötlet nagyon jó, sok lehetőség van benne, amiket úgy érzem, nem sikerült megragadni, félkész maradt. Az előzetes várakozás alapján nem pozitív irányba mozgott a "főszereplőn sok minden múlik" dolog, de a csattanó bejött, ami miatt kissé bosszankodtam. A szélhámosság volt még a kulcsszó, amivel felkeltette az érdeklődésem, alapból roppant módon szokott szórakoztatni a téma, de itt nem lett olyan szerethető fényben feltüntetve. Összességében egyáltalán nem rossz könyv, csak sajnos nálam valami félrement, ezért nem hiszem, hogy ott leszek a folytatásban.
"Az áldozat hajlamos elfelejteni, hogy ha valami túl szép, hogy igaz legyen, az valószínűleg átverés."
A borító még mindig nem tetszik, de legalább már értem.:)
303 oldal
Könyvmolyképző Kiadó
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése