Mary Ann Shaffer – Annie Barrows: Krumplihéjpite Irodalmi Társaság

Ha az ember jó könyveket olvas, a gyomra már nem veszi be a rosszakat.

Már a címével is belopta magát a szívembe, annyira jó.:) Bájos és néha vicces stílusban íródott, ami azért érdekes, mert a háború szörnyűségei is megjelennek benne. A szerzőpáros megálmodott egy életet (többet), és aztán apránként potyogtatta az információkat róluk. Elképzeltem, ahogy a kezemben tartom a régi, megsárgult, megfakult leveleket, és mohón falom őket/az oldalakat, mert minél előbb szeretném, hogy kirajzolódjon előttem az egész sztori.

Több szereplő jelenik meg a lapokon, de kettőt éreztem főszereplőnek, az egyikük szinte velünk együtt fedezi fel Guernseyt és ismeri meg a Társaság tagjait, mialatt anyagot gyűjt az írásához, míg a másikat még csak nem is ismerjük "személyesen", mégis úgy érezzük, illetve bánjuk, hogy igazából nem. A többi szereplő is maximálisan szerethető, egy ilyen elragadó könyv nem is engedhetné meg magának az ellenkezőjét.

A végén a könyvek szeretetéből lett valami sokkal több, és a háború is háttérbe szorult, épp úgy, ahogy véget is ért, és a múlt által megszületett a jelenben egy új élet lehetősége. Említve voltak nem egyszer a Brontë nővérek, Jane Austen, Miss Marple, és Oscar Wilde is "feltűnt" egész különös módon. Az olvasás iránti szenvedély ötvözve lett a háborúval és egyéni sorsokkal - leveleken keresztül. És Juliet a kapocs ezekhez a sorsokhoz.

Szép, igényes kiadás védőborítóval, szeretném birtokolni.:)

4,5/5