"Nem követelek lehetetlent."
Alighanem a legkülönösebb könyv, amit valaha olvastam. Amikor először pillantottam a borítóra, azt hittem, valami mesekönyv. Hát nem az, de a külseje akkor is csodaszép, bár nem látok sok kapcsolatot a belsejével. Mindenesetre küllemre (is) igazán igényes, és nem utolsósorban strapabíró.
A tizenhat éves Szaska az anyjával tölti a nyaralását, amikor egy idegen alak furcsa feladatok végrehajtására kéri, utasítja. Események sorozata után, amiket nem taglalok most, Szaska egy különös főiskolán találja magát - és innentől kezdve, ha akarnám, sem tudnám spoiler nélkül, pontosan megfogalmazni, így elmondani, hogy miről szól. Illetve, ahogy a könyvben fogalmaznak, mindenkinek magának kell megértenie, mi zajlik benne. Szaskával együtt kezdjük érteni, és világosodik ki az, amit a főiskolán tanulnak. Szaska szinte függő lett, mohón fogadta magába az új ismereteket. Magam is.:) Tipikusan az a könyv, amin akkor is gondolkozik az ember, amikor épp nem olvassa. A könyvben szereplő nevekkel nem találkozom nap mint nap, úgyhogy ettől csak még idegenebbnek éreztem az egészet. Amikor a végét olvastam, elég tompa voltam, úgyhogy az utolsó öt oldalt újra kellett olvasnom, mert nem egészen volt tiszta. Remélem, helyesen értelmezem a végét, mert akkor egy kerek egész, és belegondolva, logikusnak látszik. Az egyszer biztos, hogy nem mindennapi könyv, legalábbis ehhez hasonlóval én még nem találkoztam.
ez nekem is olyan könyvem volt, amin gondolkodtam egy csomót még azután is, hogy régen visszatettem a polcra.
VálaszTörléskülönben meg, életemben nem olvastam még ennél különösebb könyvet, pedig jópárszázon túlvagyok már.