Mindenféle előismeret nélkül ültem le nézni, a végén pedig konstatáltam, hogy ismét egy jó filmbe sikerült belebotlanom. Jellegét tekintve talán a Feast of Love-hoz tudnám hasonlítani, csak mondjuk itt a szerelem helyett a család a központi téma.
Frank egyedül marad a felesége halála után, a gyerekei mind másik városban laknak, és hát úgymond "nincs idejük rá". Megbeszélik, hogy mind hazautaznak hozzá, Frank nagyon készül, új grillsütőt vásárol, meg minden, de az utolsó pillanatban mindenki lemondja... Ezért elhatározza, hogy ha a gyerekei nem tudnak eljönni hozzá, hát majd ő meglátogatja őket. Többet nem szeretnék mondani, szerintem már így is többet elárultam, mint kellene, pedig ez csak az első 10 perc volt.:)
Ezt nem először írom, de szeretem az ilyen típusú sztorikat, amik mondanivalót is hordoznak, ez pedig az első perctől hordoz. Szerethető és egyben szomorú volt. Sajnáltam Franket, ő a kedves idős bácsi tökéletes mintapéldája, aki nem érdemli meg, hogy magányos legyen.
Sajnos gyakori, hogy az idősek magukra maradnak, miután a gyerekek elkötöznek otthonról. Hacsak a nem látogatásnak és eltávolodásnak nincs nyomós oka, akkor ez elég rossz dolog, és nem kellene így lennie.
Aki legalább egy-két momentum esetében nem ismer magára illetve a családjára... hát az nagyon kivételes eset szerintem.
Számomra nem volt kiszámítható a film, sőt. Még annyit elárulhatok, hogy tartogat meglepetéseket, és megható volt, rég sírtam ennyit filmen.
Robert De Nirot mindenki ismeri, Kate Beckinsale változatlanul szép, és Drew Barrymoret is kedvelem. Ja, és még Katherine Moennig is benne volt egy kicsit.:)
Nézzétek meg!:)
Nekem is nagyon tetszett a film, pont a mondanivalója miatt.
VálaszTörlésA vége tényleg megható lett én is más befejezésre számítottam.
Én is láttam és tetszett, bár már régebben. A végére már nem is emlékszem.
VálaszTörlésÜdv! Megajándékozlak egy Kreatív Blogger-díjjal, nálam átveheted, remélem elfogadod :)
VálaszTörlésÓ, köszönöm szépen, ki is teszem mindjárt.:)
VálaszTörlés