Molly McAdams - Taking Chances - Kétesélyes szerelem

Az otthonról való elszakadás első éve tökéletesen alakul, de egy szenvedélytől fűtött hétvége mindent megváltoztat.
A tizennyolc éves Harper egész életét tengerészgyalogos apja szigorú felügyelete alatt töltötte, most azonban elérkezett az idő, amikor végre a saját életét élheti, és olyan tapasztalatokra tehet szert, amelyekről korábban csak az apja egységében szolgáló újoncoktól hallott. Harper hatalmas reményekkel kezdi meg első évét a San Diego-i Állami Egyetemen.
Új lakótársának köszönhetően Harper hamar belecsöppen a bulik, a helyes pasik, a családi élet és a mindent elsöprő érzelmi viharok világába. A szíve csaknem kettészakad, amikor egyszerre szeret bele új barátjába, Brandonba és szobatársa bátyjába, Chase-be. Kemény külsejük és viharos múltjuk ellenére a fiúk imádják Harpert, és bármit megtennének érte – ha kell, félreállnak, csak hogy ő boldog legyen. 


A borítóval fogott meg, valamiért nagyon megtetszett, és a fülszöveg is érdekesnek tűnt. Amikor az elején jártam, eléggé rajongtam a könyvért, tök jó kis romantikus volt, azonban ahogy haladt előre a sztori, hiába érdekelt végig amit olvastam, elkezdett elromlani. Azzal még nem lett volna nagy gond, hogy olyan gondolataim voltak, hogy Harpernek legszívesebben azt mondtam volna, hogy "ne csináld, ne legyél ribanc" :D, az sokkal inkább zavart, hogy mennyire elrugaszkodott a valóságtól az írónő egy idő után. Az elején még elnéztem azt, szimplán csak furának találtam, hogy hogyan nőtt fel Harper, hogy mennyire nem élt semmit, stb. Utána jött csak igazán a karakterek életszerűtlen viselkedése, egyszerűen ilyen nincsen a a valóságban, amit ezek csináltak. Azt sem teljesen értem, hogy mitől volt Harper olyan nagyon különleges, meg az egész, hogy mindenki így odavan érte, a két fiú szüleinek viselkedése se semmi, szóval nem tudom, de nekem ez nagyon nem volt valósághű. Az emberek egyszerűen nem ilyenek, legalábbis nem tömegesen, és oké, hogy volt egy nagy tragédia, de azon kívül ez a naaaagy szeretet, ami itt mindenkiből sugárzik, nekem ez így nem volt hiteles. 

De egyébként nem volt rossz olvasni, lekötött meg minden, csak kicsit hosszú volt, és hát eléggé zavart, hogy nem volt "igazi", életszerű.

518 oldal
Könyvmolyképző Kiadó

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése