Nyuszisznál olvastam róla, hát, nem mostanában. Pedig be is szereztem még akkor, aztán elmaradt a megtekintése. Most viszont megkaptam szinkronnal, és azon nyomban meg is néztem.
Az elején nagyon drukkoltam a természetnek. Aztán úgy a 23. perc környékén kezdtem depresszióba süllyedni, de hamar el is múlt. Annyira szörnyű, amit a Földdel művelünk, a sok betonrengeteg, környezetszennyezés, stb. Persze egymagam nem sokat érnék, ha tennék ellene, meg még azok sem, akik hasonlóképp szívesen tennének ez ellen, így hát hozzájárulok én is elég rendesen a dolgokhoz, pl. utálom a tömegközlekedést, és igenis szükségem van autóra. (Viszont gyakran sétálok is helyette.)
Szóval nagyon élveztem, ahogy láthattam, hogy igenis visszaveszi a helyét a "dzsungel". Hogy újra elborít mindent a fű, a gaz, a fák, és szép lassan összeomlik, eltűnik a sok hülye épület. Ez a minimum azért, amit művelünk a környezetünkkel. És ahogy mondták, ironikus, hogy nem tudunk semmi tényleg maradandót alkotni. Ha nem tartják karban a hidakat, akkor összeomlik az egész. És a többi dolog. Csak kicsit volt lehangoló ránk nézve, mert hát a pusztítás megy folyamatosan, többet ártunk, mint segítünk az élőlényeknek, a Földnek.
Az ideális világomban az lenne az egyik dolog, hogy harmóniában éljünk a természettel, de ehhez egyrészt szerintem már túl sokan vagyunk. Másrészt...
Az is érdekelne, persze azt még kevésbé lehet előre megjósolni, hogy milyen állatfajok lennének később, vagy melyik élőlény lenne hozzánk hasonlóan uralkodó idővel.
Érdemes megtekinteni ezt a filmet, illetve van egy sorozat is, de nekem a film is elég volt.
Nekem is elég volt a film :)
VálaszTörlésEngem azért lehangolt az ember eltűnése, pedig a pusztítást, amit művel nem szeretem. Az értékeket sajnálom, ami hamarabb eltűnik.
Nincs túl nagy bajom a tömegközlekedéssel, de ha olyan mocskos lesz, mint a fővárosban azt nem fogom szeretni.
Hát én erről még nem is hallottam, de meg fogom nézni, mert érdekel.
VálaszTörlésMegnéztem én is, tetszett.
VálaszTörlésAzért nem semmi, hogy nem is kell sok idő annak, hogy ennyire eluralkodjon újra a természet, és tényleg, hogy nem marad fent utánunk semmi, semmi se bizonyítja majd a létezésünket.