Az utóbbi időben teljesen elment a kedvem attól, hogy kövessem az új könyves megjelenéseket és blogokat olvassak. Könyveket sem olvasok már annyit, mondjuk hozzátartozik, hogy az erre szánt időt ebben az évben nyelvtanulásra fordítottam. A könyves blogokat még mindig szívesen nézegetem, azonban ha meglátok egy recenziós írást, ignorálom. Egyszerűen tök csalódott vagyok, kiábrándult. A múltkor a beauty blogokról pedig megtudtam, hogy ott is kb. hasonló a helyzet, hogy a kapott termékeket nem biztos, hogy valósan dicsérik, és amikor eszembe jut, hogy milyen termékeket vettem meg (és ebből mennyi volt kidobott pénz) egy bejegyzés hatására, mérges leszek.:(
Szóval nem tudom, általában kizárólag a régről ismert, több ideje működő blogokat olvasom, néha belenézek egy-egy újba, de ritka, hogy utána is visszajárjak. Valahogy ez a reci időszak így elmúlt. Már magam sem szeretek recenziós könyvet kapni, mármint kapni továbbra is jó érzés meg megtisztelő, csak utána az jut eszembe, hogy lehet másnak is elege van (vagyis ezt így olvastam is), és szintén nem szeretik a reciposztokat. A muszájolvasásból is sok volt, az időre olvasásból, meg abból, hogy próbáljak megfelelni az elvárásoknak, nem teljesen szar minőségben írni, mivel nem vagyok kritikaíró, csak egy egyszerű emberke. Meg aztán ott van az, ami mindig probléma volt számomra, hogy lelkiismeretes vagyok, és egyszerűen bűntudatom van, ha egy könyvet nem tudok agyondicsérni, mikor mennyi ember dolgozott azon, az íróján túl, hogy megjelenjen, biztos büszkék a "gyermekre", és akkor hogy jövök én ahhoz, hogy esetleg leszóljam, kicsit a munkájukat is ezzel. Ettől függetlenül, volt, hogy nem tudtam igazán szeretni könyveket, de nem esett jól. Hiába próbáltam nagy körültekintéssel, megfontoltan kiválasztani a recipéldányt, végeredményben lutri maradt. De persze születtek nagy rajongások, ami meg olyan szuper.:) Illetve még az szokott gondot okozni egy idő után, hogy esetenként alig tudtam összekaparni egy posztnyi gondolatot - gondolom, kiégtem. Ha pedig csak úgy simán elolvasok egy könyvet, megtehetem, hogy nem írok róla a blogba. Hát szóval most érzem igazán úgy, eddig csak magamban gondolkodtam róla, hogy lezárult egy korszakom. Továbbra is élni fogok a recenzió lehetőségével, ha úgy tartja kedvem, csak nagyon lekorlátozva (lehetett érzékelni, hogy már ebben az évben elkezdtem visszavenni a dologból). Nem érdekelnek túlzottan az új könyvek, néha nézegetem, de inkább teljes mértékben a hangulatom alapján választok olvasnivalót (amit simán félbehagyhatok, és meg is teszem, ha úgy tetszik), és nem hagyom befolyásolni magam. Ezeket persze csinálhatnám ugyanúgy recik mellett, ha tudnék időt szakítani rájuk, ami viszont nem megy. És azon gondolkodom, hogy leiratkozom a könyvesboltos hírlevelekről.
Igazából most az lenne az álmom, hogy angolul tudjak olvasni. A nyelvtanulásomban éppen van egy törés, elhanyagoltam, mert közbejött az élet, de egyébként ez az évem eddig tényleg azzal telt, mint hobby. Illetve visszatértem a sorozatokhoz, egészen sokat nézek.
Ezt most csak így le akartam írni.
Szóval nem tudom, általában kizárólag a régről ismert, több ideje működő blogokat olvasom, néha belenézek egy-egy újba, de ritka, hogy utána is visszajárjak. Valahogy ez a reci időszak így elmúlt. Már magam sem szeretek recenziós könyvet kapni, mármint kapni továbbra is jó érzés meg megtisztelő, csak utána az jut eszembe, hogy lehet másnak is elege van (vagyis ezt így olvastam is), és szintén nem szeretik a reciposztokat. A muszájolvasásból is sok volt, az időre olvasásból, meg abból, hogy próbáljak megfelelni az elvárásoknak, nem teljesen szar minőségben írni, mivel nem vagyok kritikaíró, csak egy egyszerű emberke. Meg aztán ott van az, ami mindig probléma volt számomra, hogy lelkiismeretes vagyok, és egyszerűen bűntudatom van, ha egy könyvet nem tudok agyondicsérni, mikor mennyi ember dolgozott azon, az íróján túl, hogy megjelenjen, biztos büszkék a "gyermekre", és akkor hogy jövök én ahhoz, hogy esetleg leszóljam, kicsit a munkájukat is ezzel. Ettől függetlenül, volt, hogy nem tudtam igazán szeretni könyveket, de nem esett jól. Hiába próbáltam nagy körültekintéssel, megfontoltan kiválasztani a recipéldányt, végeredményben lutri maradt. De persze születtek nagy rajongások, ami meg olyan szuper.:) Illetve még az szokott gondot okozni egy idő után, hogy esetenként alig tudtam összekaparni egy posztnyi gondolatot - gondolom, kiégtem. Ha pedig csak úgy simán elolvasok egy könyvet, megtehetem, hogy nem írok róla a blogba. Hát szóval most érzem igazán úgy, eddig csak magamban gondolkodtam róla, hogy lezárult egy korszakom. Továbbra is élni fogok a recenzió lehetőségével, ha úgy tartja kedvem, csak nagyon lekorlátozva (lehetett érzékelni, hogy már ebben az évben elkezdtem visszavenni a dologból). Nem érdekelnek túlzottan az új könyvek, néha nézegetem, de inkább teljes mértékben a hangulatom alapján választok olvasnivalót (amit simán félbehagyhatok, és meg is teszem, ha úgy tetszik), és nem hagyom befolyásolni magam. Ezeket persze csinálhatnám ugyanúgy recik mellett, ha tudnék időt szakítani rájuk, ami viszont nem megy. És azon gondolkodom, hogy leiratkozom a könyvesboltos hírlevelekről.
Igazából most az lenne az álmom, hogy angolul tudjak olvasni. A nyelvtanulásomban éppen van egy törés, elhanyagoltam, mert közbejött az élet, de egyébként ez az évem eddig tényleg azzal telt, mint hobby. Illetve visszatértem a sorozatokhoz, egészen sokat nézek.
Ezt most csak így le akartam írni.
