sajtosrolo blogja

Könyvek a hörcsögök tartásáról, gondozásáról

2012-01-28T11:00:00.000+01:00

Mielőtt hörcsög kerül a házhoz, célszerű nem csak utánaérdeklődni az állatokkal és tartásukkal, gondozásukkal kapcsolatban, hanem elolvasni egy vagy több könyvecskét is róluk, hogy még jobban elmélyítsük ismereteinket illetve felkészüljünk érkezésükre. Négy könyvre szeretném most felhívni a figyelmet (de biztos van több is a témában), amik többé-kevésbé beszerezhetők, igaz, van, amit csak antikvár példányként találtam meg. Érdekes, hogy sok dologban ugyanazokat írják, ám vannak eltérések - ilyenkor elbizonytalanodtam, hogy most akkor mit szabad és mit nem, úgyhogy szerintem nem árt, ha az állatkereskedésben vagy más hörcsögtulajdonosokhoz is fordulunk tanácsért, hasznos tippekért.

Peter Beck - Hörcsögök tartása és gondozása

Nekem ez a kötet tetszett a legjobban, úgy érzem, ez volt a leghasznosabb, amihez kivitelezésével egyaránt hozzájárult. Színes képek és kiemelések tarkítják, és keményfedeles, bár ez most épp nem szempont, azért megemlítem. Ha valaki csak ezt olvassa el, úgy vélem, tökéletesen elegendő ismeretanyagot sajátít el. Különösen tetszett, amit az aranyhörcsögök történetéről írt... kis apró csodák.:) 5/5

Monika Lange - A hörcsögök

Ez kb. egy szinten mozog a következő kötettel, de a sok színes, aranyos kép miatt előreveszem, és mert írtak benne olyanokról, amikről a többi könyvben nem igazán. Az hiszem, ez a legújabb kiadvány, így talán a legkönnyebb hozzájutni. Ez is kellőképpen részletes, és hát a fotók jól jönnek a leírások mellé (Egyébként ezt olvastam először, és már ez az ismeretanyag is nagyon hasznos volt). 5/5

Michael Kürschner - A hörcsög

Ez sem ártott, de a fekete-fehér rajzok nem veszik fel a versenyt a tökéletesen élethű fotókkal. Különösebben nem ragadt meg bennem, de egyáltalán nem rossz könyv. (Egy könyvtári példányt sikerült csak szereznem, ami rongált: a közepén volt néhány oldalnyi színes lap, de mivel kitépték, nem tudom, miről szóltak.) 4,5/5

Jean Coppendale - Aranyhörcsögök és futóegerek

Ez teljesen gyerekkönyv. Sok színes kép, kevés szöveg. Nem véletlen, hogy fele annyiba kerül, mint mondjuk a Monika Lange könyv. Hasznát nem igazán láttam, ráadásul a könyv felében a futóegerekről van szó, ami nem érdekelt most, pl. van 2 oldalnyi életcikluskép róluk, a hörikről viszont nincs. Ha már kétféle állatról szól a könyvecske, nem annyira értem ezt a megoldást. 2/5

Kelley Armstrong: The Summoning - A szellemidéző

2012-01-26T22:41:00.000+01:00

"Azt látják, amit akarnak! Ragassz rá címkét, gyógyszerezd be, és ha szerencséd van, elmúlik! Csakhogy ami nekünk van, soha nem múlik el!"

"Ebben a házban a tudás hatalom, és én gyorsan tanultam."

"Normális. Micsoda egyszerű és unalmas szó! Vicces, mennyire más színben tűnt fel most: mint valami fődíj egy céllövöldében, tele ígérettel..., ám számomra elérhetetlen."

Chloé Saunders kisgyermekkori emlékével indul a könyv, ami meglehetősen félelmetes kezdés volt számomra. Majd ugrunk 12 évvel későbbre, amikor is tiniként tizenéveskori problémák foglalkoztatják - egészen addig, míg újra nem kezd szellemeket látni. Szokatlan viselkedésének pedig egy szerencsétlen iskolai incidens után következményei lesznek: a Lyle Ház elnevezésű otthonba kerül, ahol az ott lakó fiatalok mindegyike valamilyen elmezavarral küzd. Chloé nyilvánvalóan nem való egy ilyen intézménybe, az olvasó jól tudja, hogy egy szellemes fantasyt olvas. Hősünk azonban kezdetben elbizonytalanodik, hogy tényleg beteg, és a gyógyszerek amiket kap, segíteni fogják a gyógyulásban. Az események azonban érdekes fordulatot, vagy jobban mondva fordulatokat vesznek...

Az elején megfagyott az ereimben a vér kb., úgy féltem a könyvön, ehhez a szellemesdihez abszolút nem vagyok hozzászokva, és akkor még a Lyle Ház sem volt valami bizalomgerjesztő helyszín. Szóval elég nagy feszültséggel faltam az oldalakat, de egy idő után ez elmúlt, és a félelemmel vegyes kíváncsiságból inkább csak a kíváncsiság maradt. Ahhoz képest, hogy a szellemek, nekromaták nem különösebben nyűgöznek le, meg az egyéb fantázia(?)világból való elemek sem, amiket felvonultatott, nagyon tetszett a könyv, meg is lepődtem magamon.

Visszatérve a cselekményhez, mindig történt valami, és miután megismertük a lakókat és a nővéreket, orvosokat, Chloé mellett hamar Simon és bátyja, Derek lettek a legérdekesebbek, illetve a tűzimádása miatt bekerült Rae. Akták utáni szimatolás, megdöbbentő felismerések és felfedezések jellemzik ezt a remek kis könyvet. A vége és annak felvezetése pedig elképesztően izgalmas lett! Ami kis hiányérzetre adhat okot, hogy a sok kérdéstől a karakterek nem tudtak elég közel férkőzni hozzám, ám erre lesz még lehetőségük a hátralévő két kötetben, de ha nem fognak, az sem probléma, pláne, ha a történetvezetés hatására azok is ilyen letehetetlenre sikerültek.

Ami különösen tetszik benne, hogy eléggé különbözik a szereplőgárda a megszokott misztikus lényektől, több emberszereplő is van, vagyis hogy nem az unalomig ismételt és hatszázszor átformált vámpírok (akiket ettől függetlenül továbbra is szeretek, félreértés ne essék:) uralják, ők konkrétan talán egy vagy két alkalommal lettek csak megemlítve, és így is csak sejtem, hogy van-e helyük ebben a történetben.

Valamennyire előttem van, hogy vajon mi lesz a folytatásban, miről fog szólni, bár ezek inkább csak tippek. Mindenesetre a befejezés felettébb nyugtalanító..

Köszönöm szépen a könyvet a Könyvmolyképző Kiadónak!

Kerstin Gier: Zafírkék

2012-01-22T11:30:00.000+01:00

"Virsliszáj mester valamelyest megnyugodott, visszaeresztette szokásos helyére a szemöldökét, és mivel nem hallhatta Xemeriust, aki a mennyezetről hangosan lekiabált, hogy "Tökfej!", nekifogott a lehangoló leltárnak. Arra volt kíváncsi, mit tudok az 1782-es évről a politika, az irodalom, a társasági szokások és a divat vonatkozásában, majd a válaszom hatására ("Azt tudom, hogy mi nem volt akkoriban. Például nem volt automata vízöblítéses vécé, és a nőknek nem volt választójoguk.") néhány másodpercre a tenyerébe temette az arcát."

Már nagyon vártam Kerstin Gier trilógiájának második részét, mégis amikor végre olvashattam, valahogy nem volt hangulatom hozzá. De nem hagytam magam és nem engedtem a hangulatingadozásnak, amit jól tettem, mert pillanatok alatt berántott ismételten ez a jól kitalált, időutazásal megáldott világ. Persze sokat felejtettem az első kötet tartalmából, így szükség volt az emlékeztetőkre, amik nem lettek eltúlozva, pont megfelelő mennyiségben utalt vissza az írónő az eddig történtekre.

Gwendolyn fő tennivalójává vált, hogy elsajátítsa mindazt a tudást, amit helyette tévedésből Charlotte tanult meg. Gwen nincs elragadtatva ettől, és ha ez még nem lenne elég, egyesek nem akarják elfogadni az új helyzetet, és még nem is bíznak benne, továbbá nem avatják be a dolgokba. Mindezek hatására nem csoda, hogy Gwen maga kezd nyomozásba (amiben Leslie is segédkezik, bár kevesebbet szerepelt most), hogy némi információhoz jusson, és nem tudja, kiben bízhat. Nagy segítség számára Xemerius, a vízköpő szellem-démon, először kicsit idegesített, de aztán megkedveltem, és a beszólásai inkább viccesek, mint zavaróak lettek. A titkokhoz és kérdésekhez hozzájön természetesen Gideon, aki mit sem változott az első rész óta, ugyanolyan jóképű és megnyerő és stb.:) mint amilyen volt. Sajnos egyúttal kiismerhetetlen is, nem igazán lehet követni, hogy éppen mi vezérli a cselekedeteit...

A Gideonos huzavona mellett apránként haladunk előre a titkok feltárásban, az időutazás pedig trükkössé teszi a dolgokat, nagyon izgalmas, szerethető, és szélsebesen olvasható továbbra is ez a könyvsorozat, minden amiért szerettem a Rubinvöröst, változatlanul jelen van. Ahhoz képest, hogy kissé kiestem a történetből, ez a kötet is szinte azonnal és teljesen magával ragadott. Ráadásul megint csak a várakozást hagyta maga után, hát ilyet!!:)

A könyv végén lévő rejtvény... egyelőre függőben maradt számomra.

Köszönöm szépen a könyvet a Könyvmolyképző Kiadónak!

Ui.: a borító <3 természetesen.:)

Wendy Wax: Bombasiker

2012-01-21T21:04:00.000+01:00

Kendal, Tanya, Mallory és Faye életét a barátságon kívül még egy, számukra fontos dolog köti össze: az írás. Különböző életet élnek, és mindannyian őriznek valamilyen titkot. Az életük figyelemmel kísérése mellett, amely önmagában nem sokban különbözne egy női regénytől, a könyvkiadás kulisszái mögé enged bepillantást a regény. Láthatjuk, milyen az írók küzdelme, hogy valaki felfigyeljen rájuk, valóra váljon az álmuk, és lehetőséget lássanak a kéziratukban. Kendal azonban már túl van ezen, és a következő szinten jelentkező problémával küzd, az írói válsággal, amikor szorítanak a határidők is, ráadásul mindez rányomja a bélyegét a magánéletére. Barátnői támogatására szerencsére számíthat, és egy olyan döntést hoznak, ami mindannyiuk életét megváltoztatja, ám ezzel együtt botrányt is kavar...

Igazából másra számítottam, kicsit túlírtnak érzem, de azt nem lehet mondani, hogy az írónő nem hozta testközelbe ezáltal a karaktereket. Konkrétan váltakozó nézőpontos könyvnek képzeltem, de máshogy oldotta meg az írónő a több(fő)szereplős történetmesélést. A fejezetek a témánál maradó, írással kapcsolatos idézetekkel nyitnak, nagyon tetszettek.

"Regényt írni olyan, mint éjszaka vezetni. Csak addig látsz el, ameddig a lámpa fénye elér, mégis az egész utat meg tudod így tenni."
E. L. Doctorow

Aki szeretne bepillantani abba, hogy milyen egy író élete, és belülről figyelni az eseményeket vagy épp egy könyv születésének körülményeit, kiváló választás lehet a könyv! Emellett persze szilárdan jelen vannak a magánéleti válságok, és a közösen megírt könyv sem marad problémáktól mentes, de a végén minden szerencsésen alakul, az olvasó megkapja a happy endet.

A borító nagyon tetszik, ötletes és illik a könyvhöz (össze sem hasonlítható külföldi társával, ami, hát szerintem nagyon nem lett eltalálva), és maga az egész kiadvány is olyan kis aranyosra sikerült, apró, kisebb, mint az átlag könyvek mérete, viszont így több lapot számlál (458 oldal).

A könyvet köszönöm szépen a Pioneer Books kiadónak! Oldalukon olvashattok egy interjút is a szerzővel.

Könyvespolc ezentúl a blogon

2012-01-15T21:23:00.000+01:00

Arra gondoltam, hogy ha a filmes naplót úgyis vezetem, meg a sorozatokról is írok, ha épp úgy esik a lépés (mison viszont mindent bejelölök), akkor miért ne legyen a könyvekről is egy polcom a saját birodalmamban. Szóval csináltam. Ez az idei, már pakolgattam is rá, tiszta szerencse, hogy mivel saját gyártmány, nem csak könyveket tehetek rá:). Így nekem személyesebb, és jobban tetszik, mint az eddigi rendszerezés, amit a könyvekhez használtam (bár kevésbé professzionális, de túlélem).

Minden idén olvasott könyv felkerül a polcra, a polc alatt pedig a könyvek címei is megtalálhatók (a szerzőjükkel együtt természetesen). Amihez tartozik külön bejegyzés, az linkkel ellátott, amiről nem írtam bővebben, arról esetleg pár szóban megemlékezem a szerző-cím páros mellett.

A tavalyi polc folyamatban van, és majd a 2009-es olvasmányaimat is szeretném hasonlóan archiválni a blogon.

Diana Peterfreund: Ébredj velünk

2012-01-15T09:19:00.000+01:00

Általában, ha megtudom, hogy egy film, amit várok, könyv alapján készült, mindenképpen először az írott anyagot szeretném elolvasni, és csak utána megnézni a filmet. Itt viszont az a nem annyira gyakori eset van, hogy a filmből íródott egy könyv. Ez annyiból szerencsés, hogy bármelyikkel is kezdjük, valószínűleg nem csalódunk a mozgóképben, hiszen tökugyanaz a történet, nem tértek el tőle, nem kellett filmesíteni a sztorin. Tavaly tavasszal néztem meg a filmet, és csak később értesültem a könyv létezéséről, amikor már itthon is megjelent. Rögtön felfigyeltem rá, és kíváncsi lettem.

Becky Fuller (a filmben a bájos Rachel McAdams alakítja) egy televíziós csatorna híradójánál dolgozik, hajnalban kel, korán fekszik, így a magánélete kissé nehézkes, mert a felborult életritmus ellehetetleníti például a vacsorarandikat. Amikor elbocsátják az állásából, már nem csak a szerelmi élete, hanem a karrierje is a padlóra kerül. Szerencsére állást kap egy másik csatornánál, bár a fizetésénél talán csak a műsor nézettsége nevetségesen alacsonyabb. Ráadául újdonsült munkája is veszélyben van, amennyiben nem sikerül feltámasztania az érdeklődés a műsor iránt.

képek a filmből

Cselesen eléri, hogy az elismert riporter, Mike Pomeroy (Harrison Ford) csatlakozzon a Pirkadat stábjához, az egykori szépségkirálynő, Colleen Peck (Diane Keaton) oldalán, mint műsorvezető. Mike méltóságán alulinak érzi a feladatot, de mondhatni nincs más választása. Mialatt a nézettség lassan felfelé ível, úgy tűnik, Becky is megtalálja a párját. Mindenesetre mind az olvasó, mind pedig a néző szurkolhat neki, miközben jókat kacaghat a vicces szituációkon.

A film műfaja romantikus vígjáték, ennek megfelelően a könyv is igazi csajos olvasmány. Nem emlékeztem részletesen a filmre, de nekem úgy tűnik, nem különböznek egyáltalán, szóval az olvasónak élmény lesz, hogy végre "egyszer" nem változtattak a könyvön. Amitől kicsit tartottam, hogy nem lesz meg úgymond az irodalmiság, de egyáltalán nem éreztem, hogy az olvasás élményének rovására menne a fordított helyzet. Érdekes, hogy a film alatt nem tudatosult bennem, csak a könyv olvasásakor, hogy egy nagyon fontos és aktuális téma nyomait lehet felfedezni a történetben: az állásából kirúgott szerencsétlen munkanélkülivé vált ember (és nem azért rúgták ki, mert annyira rosszul dolgozott, hiszen Becky kb. munkamániás), akinek az esélye új munkát találni nagyon-nagyon rossz, így hát elvállal egy alulfizetett állást, ami ráadásul cseppet sem nevezhető még biztosnak sem. Mondjuk alapból kiakaszt ez a téma, talán ezért is látok bele ilyesmit. Mindegy, ez úgyis egy sikertörténet, a vidámság és a szórakoztatás kerekedik felül, én is azt látom benne. Nekem tök tetszett.:)

Köszönöm szépen a könyvet a Cor Leonis Kiadónak és Szilvamagnak!

A kiadó Facebook-oldala.

4,5/5

Előzetes a filmhez:

Maria Murnane: Papíron príma - Waverly Bryson (félre)sikerült kalandjai

2012-01-11T06:10:00.004+01:00

"Hogy lehet az, hogy a romantikus vígjátékok annyira kiszámíthatóak, és mégis minden egyes alkalommal bedőlünk nekik?"

"Ne izgulj azon, hogy milyennek kellene lennie az életednek. Csak alakítsd olyanná, amilyennek te szeretnéd."

Waverly Bryson élete tökéletes, nagyszerű állás, vőlegény, látszólag sikeres és mindene megvan, mikor azonban Aaron lefújja az esküvőt, egészen magába zuhan. A barátnői mindenben segítik, és számos dolog kitölti a napjait, de azért mély sebet okozott az eljegyzésének felbontása, illetve hogy közel a 30-hoz még mindig egyedülálló. Humorérzéke szerencsére nem hagyta el, és kipattan a fejéből egy ötlet, amiből reményei szerint egy napon megszülethetnek az "Édesem üzeneteknek" keresztelt levelezőlapok (az elején picit zavart a sok "édesem" szó, idővel viszont hozzászoktam). Ezek a kis szösszenetek gyakran elgondolkodtatóak, de ha azt épp kevésbé teszik, akkor csak szórakoztatnak, megnevettetnek, és minden fejezet elején ott egy kis boríték a kártyával, amiknek tartalma illik az aktuális történésekhez, hiszen Waverly elméletileg akkor írja a szövegeket, melyeket az élete ihlet.

Az üzenetek szellemisége egyébként a könyv egészére is jellemző, ettől lesz olyan szerethető. És a karakter is, bár néha kevésbé sziporkázó vagy kacagtató (itt szeretném mellékesen megjegyezni, hogy szerintem kár Bridget Jones-hoz hasonlítani, az egészen más volt, nekem elég csak a naplószerűségét figyelembe venni, és talán ha nem olvasok olyan véleményt, ami szóba hozza, nem is gondoltam volna Bridget-re e könyv kapcsán), ám mégsem vitte el unalmas irányba, és mulattattak a csetlés-botlásai, nem zavart a kiszámíthatóság, elvégre a műfaj általában megköveteli a végén minden jól alakul majd kötelező érvényű szisztémát. Azért a végét sikerült kanyargóssá tenni. Waverly magánélete mellett a szakmai előmenetele is előkelő szeletet foglal el, mellé pedig a barátairól is gyakran olvashatunk.

A fő helyszín a könyvben San Francisco, hát ezt egyenesen imádtam.:)

Az írónő a saját életéből merített, amikor írta a könyvet, érdekes, hogy ezt valahogy éreztem is olvasás közben, de csak a végén tudtam meg, hogy így volt.

Csevegős stílusú, olykor jelentéktelen dolgokat írt le Maria Murnane, de ettől valahogy még könnyedebbé vált, és nem csak felületes mesélést kapunk, például részletesen "szemrevételezhetjük", milyen ruhába öltözött épp.

A borító olyan kis vidám, színes, egyszerű de mégis ötletes, illik a könyvhöz, tetszik.

Köszönöm szépen a könyvet a Cor Leonis Kiadónak és Szilvamagnak!

A kiadó Facebook-oldala.

4,5/5

Wild Boys 1x01

2012-01-07T12:01:00.000+01:00

Sehol nem találtam semmit erről a sorozatról, ami elég hihetetlen, tekintve, hogy mennyire jó.

Ausztrál és westernes, de nem ilyen dögunalmas és csúf, aranyfogú vénemberekkel telezsúfolt minőséginek kategorizált HBO produkció szerűen (nagyon is jók a kábeles sorozatok, de amiket mostanában kezdtem el, a Róma és a Spartacus, hát azok nagyon nem jöttek be), hanem sokkal inkább kalandos formában, emészthetően, szerethető karakterekkel.

Banditák a főszereplők, akik most a jófiúk, akiknek szurkolni kell, főleg miután egy új felügyelő érkezik a korhűen ábrázolt településre, aki kb. törvénytelenebb dolgokat művel, mint a banditák. A főhős, Jack Keenan és cimborája, Dan Sinclair elég nagy bajba kerülnek, körözni kezdik őket, pedig Mary, a sikeres üzletasszony remélte, hogy Jack végre véget vet a rablós életmódnak. Kettejük kapcsolata és a módos fiatal lány és a kovácsfiú, Conrad Fischer szerelme adja a romantikus vonalat, emellett még pörgős, fordulatos, egy pillanatra sem unalmas a történet. Humoros vagy épp felbosszant, szóval nagyon tetszik. Daniel MacPherson is elég helyes, de ez csak egy plusz adalék a fentiekhez. Érdekesség, legalábbis engem kicsit meglepett a téma miatt, hogy nem férfiak a készítői a sorozatnak, hanem két nő. Ősszel indult, és már adásba került az első évad mind a 13 része.

Kedvcsinálónak(:

(Magyar felirat egyelőre 2 epizódhoz készült.)

Mindent összegző-rangsoroló post 2011-ről

2012-01-01T22:44:00.001+01:00

Mindenki évértékelő, listázó bejegyzéseket ír, én nem akartam, de hirtelen rám tört, hogy mégis szeretnék, úgyhogy gyorsan meg is valósítom.

2011-ben 60 könyvet olvastam, 53 filmet néztem meg, és fogalmam sincs mennyi sorozatrészt láttam, de biztos kevesebbet, mint az elmúlt években - alig néhányat követek rendszeresen hetiben, épp ezért szenvedtem úgy decemberben, hogy az összes szünetre ment és nincsen semmi néznivaló. De bepótoltam a The Lying Game-et, ami holnap folytatódik is, úgyhogy lesz még egy hetiben nézősöm.

Legjobb tíz az elmúlt egy évben: könyvek, filmek, sorozatok - ezeken túl még a színészekből-színésznőkből is csináltam egy összeállítást, íme:

A könyveket volt a legkönnyebb összeszedni, mert csak a molyos virtuális polcról kellett kiemelnem 10-et.

10. Krystyna Kuhn: A völgy – A játék

9. Lucy Kellaway: Forró túlórák

8. Andrea Cremer: Nightshade – Az őrzők

7. Rachel Gibson: Jane vékony jégen táncol

6. Suzanne Collins: Az éhezők viadala

5. Kerstin Gier: Rubinvörös

4. Alan Glynn: Csúcshatás

3. Simone Elkeles: Perfect Chemistry – Tökéletes kémia

2. Sarah Addison Allen: A csodálatos Waverley-kert

1. Daniel Glattauer: Gyógyír északi szélre

Az év felfedezése Az éhezők viadala, nem leszek akkor sem rajongó, de hát na. A legnagyobb csalódás pedig valószínűleg Marisa de los Santos: És besétált a szerelem című könyve, megvettem, de alig pár oldalig jutottam. Nem mondtam még le róla, viszont nem tudom, mikor próbálkozom újra az olvasásával, eléggé elment a kedvem tőle.

Következzenek a filmek:

10. Szerelem és más drogok (Love and Other Drugs)
9. Last Night
8. Csak szexre kellesz (No Strings Attached)
7. Őrült, dilis, szerelem (Crazy, Stupid, Love.)
6. Sanctum
5. Sorsügynökség (The Adjustment Bureau)
4. Forráskód (Source Code)
3. Ilyen az élet (Life as We Know It)

2. A majmok bolygója: Lázadás (Rise of the Planet of the Apes)

1. Lopott idő (In Time)

Az év első filmje nálam az Ilyen az élet volt, harmadik helyig ért fel, szeretem a (jó) romantikus vígjátékokat. Az új majmok bolygója nagyon tetszett, a Lopott idő meg teljesen betalált.

És a sorozatok:

10. Teen Wolf

9. The Lying Game

8. Supernatural

7. Switched at Birth

6. The Walking Dead

5. Terra Nova

4. Revenge

3. Suits

2. Shameless (US)

1. The Vampire Diaries

Kíváncsi vagyok, a VD mikor fog elromlani, egyelőre nem mutatja semmi jelét. A Shamelessről írtam korábban, angol feldolgozás, az eredetit nem láttam. Nagyon jó kis ügyvédes a Suits, karakter centrikus, de vannak ügyek is mindig. (Az évadzárót még tartogatom.)

Terveztem eyecandy listát amúgy is, ezért gondoltam beépítem ide képekkel meg minden.

Színészek:

10. Matt Lanter - A 90210 pótlás alatt van, az egyedüli fiú, akit ki lehet belőle emelni, itt a helye.

9. Charlie Humman - Sokat ad hozzá a Sons of Anarchys szerepe.

8. Liam Neeson - Először talán a Szupercsapatban jegyeztem meg.

7. Robert Downey Jr. - Ha nem ő játszaná Sherlock Holmest, nem is nagyon érdekelne az új film (az elsőtől sem voltam elájulva).

6. Patrick J. Adams - Suits. Pedig tök kölyökfeje van, de olyan aranyos.:) Nem nézném 30 évesnek.

5. Alex O’Loughlin - A Five-o-val kissé elmaradtam, ezt az embert viszont olyan jól lehet fotózni, hogy tele van vele a tumblr-om.

4. Patrick Dempsey - Nem szorul magyarázatra, vagy tévedek?:D

3. Jake Gyllenhaal - Ő az új felfedezettem, mármint eddig is tudtam a létezéséről, de miután láttam gyógyszerügynökként meg a Forráskódban, teljes a rajongás.

2. Jon Hamm - Nem először nyilvánítom ki, hogy szimpatizálok vele.:)

1. Bradley Cooper - Elég stabilan kedvenc, annyira furcsának tartom ezt amúgy.

Színésznők, itt nem tudtam 10-et találni, persze nyilván másokat is szépnek tartok, de csak őket emelném most ki:

4. Ashley Madekwe - Jelenleg a Revenge-ben látható, én a Bedlam című angol sorozatban ismertem meg.

3. Rachel Bilson - Régen Narancsvidék, most Hart of Dixie.

2. AnnaLynne McCord - A 90210 legjobb karaktere.

1. Nina Dobrev - Hát ő nagyon szép sokak szerint, szerintem is. Ian Somerhaldert elcsúfították a Vampire Diaries-ben, őt nem sikerült.

Nem gondoltam, hogy ennyi ideig tart megírni egy évértékelőt. Te jó Ég!:D

(Azért erősen hangulatfüggők az ilyen dolgok, legalábbis a könyveknél vagy a filmeknél biztos módosulna valamennyire a lista, ha máskor állítanám össze.)

Virtuális könyvespolcom - 2012

2012-01-01T11:55:00.001+01:00

Január

Maria Murnane: Papíron príma - Waverly Bryson (félre)sikerült kalandjai

Diana Peterfreund: Ébredj velünk

Monika Lange - A hörcsögök

Kerstin Gier: Zafírkék

Wendy Wax: Bombasiker

Peter Beck - Hörcsögök tartása és gondozása

Kelley Armstrong: The Summoning - A szellemidéző

Michael Kürschner - A hörcsög

Jean Coppendale - Aranyhörcsögök és futóegerek

Megújult kinézet

2012-01-01T11:55:00.000+01:00

Már leszoktam arról, hogy külön bejegyzést írjak a sablonváltozásokról, de most írok, mert ez most nagyon megváltozott. Megváltam szeretett és jól bevált alapsablonomtól, bizonyítva magamnak, hogy nem vagyok maradi és tudok nyitni a web2 vagy mi a szösz felé.

Nem tökéletes, de megteszi, apránként valószínűleg még alakítgatni fogom, amennyire tőlem telik. A felső menüért odavagyok személy szerint, és rajta leszek az ügyön, hogy rendesen megtöltsem tartalommal - ehhez vissza kell címkéznem minden egyes bejegyzést 2 évre visszamenőleg, annyira jó lesz.:D A képek besötétednek, ha föléjük húzzuk az egeret, van szuper képnézegető, de görgős kattintással megnézhetők a képek külön oldalon is. Egy darab bejegyzés látható a főoldalon, ennek oka, hogy ott van a slide elem fent (oldalt meg az archívum), és ez így látványosabbá teszi a blogot (vagy nem). Legalulra is kerültek cuccok, kitettem google követős dobozt, meg facebookost, de ettől még ugyanúgy nem szeretem a fb-ot, de mások igen, ez is része a nyitok a modern netvilág felé dolognak. És végre-végre gyönyörűszép CímkeFelhőm van! Azt hiszem, minden lényeges újdonságról beszámoltam.

Ja még nem: A fejlécet meg tudom magyarázni. Egész egyszerűen az van. hogy nem jövök ki jól a polyvore nevű oldallal, viszont annyi benne a lehetőség, hogy időről-időre mindig megpróbálkozom vele, hátha majd most sikerül egy normális fejléc. Mint látható, ez most sem jött össze, majd lecserélem valamikor. De már 2 és fél napja sablonozok, és annyira unom...ezért egyelőre ez marad.

Remélem, ha nem is tetszik, azért olvastok továbbra is..:) Oldalt nyilváníthattok véleményt egy kattintással, fontos lenne nekem a visszajelzés, reakciók, ezért előre is köszönöm, ha szavaztok!

Filmes naplóm 2012

2012-01-01T10:34:00.001+01:00

2012-ben látott filmek, havi bontásban:

január

Pénzcsináló (Moneyball, 2011). - Jó volt, nem valami feszített tempójú, meg túl maradandó sem lesz, de korrekt. Brad Pitt közel annyit evett benne, mint színészkedett.:D 8/10 //imdb

Larry Crowne (Larry Crowne, 2011) - Érdekes.. de inkább csak kihagyható, mondjuk vannak egyedi elemei, csak az nem elég a többihez. 7/10 //imdb

Simone Elkeles: Perfect Chemistry - Tökéletes kémia

2011-12-29T16:50:00.001+01:00

Isa mentegetőzve felemeli a kezét. - Csak a tényekre akarom felhívni a figyelmedet. Okos fiú vagy, Alex, rakd össze ennyiből! Nem számít, mennyire akarod, nem tartozik közénk. Egy háromszöget nem tudsz belepasszírozni egy négyszögbe. Most pedig befogom.
- Gracias. - Nem világosítom fel, hogy egy kellőképpen nagy négyzetben elfér egy kisebb háromszög. Mindig lehet módosítani az egyenleten.

Volt egy érzésem, hogy ez egy jó könyv lesz, de azt nem sejtettem, hogy ennyire fog tetszeni. Szóval előre szólok, hogy most nagyon rajongok.:)

Ez egy szerelmes történet, aminek vannak ugyan elsőre sablonosnak tűnő elemei, de mégis olyan jól működnek összefésülve, meg a szereplőkkel, hogy tulajdonképpen még egészen egyedinek is mondanám, bár lehet csak a motorosbandás környezet teszi. Egy névvel indít az első fejezet, amiből kiderül, hogy váltott nézőpontos megoldással íródott a könyv, már ez egy hatalmas pluszt ad. Brittany látszólag sikeres fiatal lány, nincsenek pénzügyi gondjaik, ő a pom-pom lányok csapatkapitánya, a barátjával a suli álompárja, és a végzős tanévük veszi kezdetét a középiskolában. Van azonban egy titka, amit gondosan elrejt a nyilvánosság elől, nem szégyenből, csupán nem szeretné, hogy megtörjön a tökéletesség látszata, amit elsősorban inkább a szülei miatt, mint saját érdekében teremtett meg. Ez a tanév azonban változást hoz nem csak az ő, hanem egy fiú életében is, akit a második fejezetben ismerünk meg. Alex helyzete még látszólag sem irigylésre méltó, ő nem az előkelő északi részen, hanem a drogügyletek és bűnözés által uralt déli negyedben lakik. Tagja egy helyi bűnbandának, de nem azért lépett be, mert annyira vágyott az ilyen életre, hanem egyszerűen nem volt más választása, furcsa törvények uralkodnak feléjük, és csak a családját akarta védeni, így belekeveredett. Pedig okos és tehetséges, főiskolára is mehetne, ha nem kötné a hűség a Latin Vérhez. Alex egyébként mexikói, a nyelvet is elégszer használja/használják ahhoz, hogy néha már zavaró legyen a sok hátralapozás a spanyol szavak és kifejezések fordításához, de még épp nem vészes. A két fiatal tehát nem is különbözhetne jobban, de kémia órán mégis egymással kell dolgozniuk egy iskolai feladaton. Igazából még tudnám folytatni, de nem lenne jó, ha elmesélném az egész könyvet.:)

Közelinek, valóságosnak éreztem a karaktereket, akik az első betűtől kezdve szimpatikusak, szerethetőek. Ja, és van a Sons of Anarchy című sorozat, ami ilyen motorosbandás, kb. Alex világa, és tetszett, hogy most egy teljesen más megközelítésben merülhetek bele egy ilyen környezetbe. Így Alexet egy kicsit növendék Sons of Anarchysnak (ott is van mexikói banda) képzeltem néha, és én nem emlékszem, hogy így odalettem volna korábban könyvbeli szereplőért, most fordult elő először. Fura dolog.:D Nagyon tetszett, hogy veszélyes (a való életben nem tetszene, nem szeretném, ha lelőlének vagy ilyesmi), tetoválásai meg sebhelyei vannak, nem beszari, de mégis vannak érzései, szóval ilyen rosszfiú, aki igazából mégis jólelkű (+ jófej is meg humoros, több alkalommal nevettem fel hangosan olvasás közben). Brittanyról is elmondható, hogy nem csak kívül szép, de a belső tulajdonságai alapján is jó ember. Az elején nagy az ellentét köztük, de lassacskán megismerik egymást, és utána a már korábban kialakult vonzalom kiteljesedhet. Azonban vannak problémák, sok mindennek kellene változnia, hogy a kapcsolatuk normálisan működhessen, a kérdés az, hogy ez mennyire lehetséges.

Jól átgondolt, remek stílusú, szépen felépített könyv, és ez a végére is igaz, nem lett összecsapott egyáltalán. Annyira tetszett, és már csak attól féltem, hogy a végére elrontja az írónő, nem először történt volna ilyen, de nem így lett. Azért mondjuk volt egy porszemnyi túlzás benne, de kit érdekel.:D

És képzeljétek el, hogy ez egy könyvsorozat, de most nem fújjogok! Ez úgy van, hogy Alexnek van két öccse, és a következő két rész róluk fog szólni. Alig várom a folytatást!!! A könyv végén található részlet a második rész elejéből, de még nem olvastam el, inkább nem kínzom magam, mert biztos rosszabb lesz kivárni a megjelenést, ha csak egy kicsit olvashatok bele.

A Fuentes testvérek: Alex, Carlos, Luis (hát nem így képzeltem őket:)

Az írónő honlapja. A videók közül van ami igazán szörnyű szerintem:D, de ne ijesszen el senkit!

Köszönöm szépen a könyvet a Könyvmolyképző Kiadónak!

5*****/5

Második blogszülinap

2011-12-29T16:20:00.001+01:00

Több mint 4 éve blogolok már, de a blogspotra csak két éve költöztem. Erről emlékeznék most meg.:)

Köszönök minden látogatást és kommentet, mindig nagyon jól esnek! Az elmúlt évben 95 bejegyzést írtam, Ti pedig 437 kommentet (persze ezeknek nagy része az enyém is). Bár már nem olyan intenzitással vezetem a blogot, mint régebben, de azért mégis csak itt van és szeretem. Amit sajnálok, hogy a filmes naplót nyár óta elhanyagoltam, pontosabban egyáltalán nem frissítettem - ezt pótoltam emlékezetből, amennyire tudtam. Hamarosan kezdődik januárral egy új, amit megint rendszeresen szeretnék írni.

Hát így ennyi lenne most.:)

Terra Nova - 1. évad

2011-12-27T18:30:00.003+01:00

Elég régóta vártunk erre a sorozatra, azt hiszem, nagyszabásúnak tekinthető, Steven Spielberg producerkedik benne, és a kezdő duplarészen látszik is, hogy biztos sokat költöttek rá, nagyon látványos volt. A csúnya jövőben kezdődik a sztori, 2149-re teljesen tönkretette az emberiség a Földet, fogy a levegő és ehhez hasonló roppant felemelő dolgok történnek. De tudunk olyat, ami adhat még egy esélyt az életben maradáshoz: egy portált sikerült létrehozni, amivel visszamehetünk a múltba, amikor még voltak növények, állatok, nem pusztítottuk el a természetet. Olyannyira a múltba megyünk vissza, hogy a dinókig. Azonban nem mindenki egyszerre, csak a kiválasztottak, kiváltságosak adatik meg a lehetőség. Az exrendőr Jim Shannon (Jason O'Mara) és családja a főszereplők, velük egyszerre ismerjük meg ezt a csodálatos régi-új világot. Bár a családfő illegálisan csatlakozik a kolóniához, hamarosan mint rendvédelmi szerv erősíti Taylor parancsnok (Stephen Lang), a közösség vezetőjének csapatát. Természetesen nagyon tetszett a környezet, amiben élnek, és hogy nem kipusztítják a helyi élővilágot, hanem beilleszkednek hozzájuk, hiszen ez is része az új esély dolognak. Nem teljesen nomád módon élnek, de a legkörnyezetbarátabban, amennyire lehetséges ahhoz, hogy a tudomány fejlettségét is hasznosítani tudják. Taylor igazán a szívén viseli a közösség sorsát, az elsők között érkezett a múltba, de vannak érdekes kérdések vele kapcsolatban.

Minden epizódba írtak egy részig tartó történetszálat, de a szereplők magánéletét is folyamatosan követhetjük illetve egyéb átívelő szálak is foglalkoztatják a nézőt. Kis családias hangulatúként jellemezném általában, vagy amolyan "dzsungeles kisvárosi", és ezekhez jönnek a sajátos problémák meg a gonoszok. Kezdetben semlegesek voltak a karakterek, a színészek sem voltak ismerősek számomra, de szép lassan egyre jobban megszerettem őket. Josh (Landon Liboiron) egy szokványos kamasz fiú, Maddy (Naomi Scott) aranyos, Zoe (Alana Mansour) a nevével együtt imádnivaló, Sky-t (Allison Miller) nem mindig kedveltem, Elisabeth (Shelley Conn) számos megmozdulásával szintén megszerettette magát velem, és még van jó néhány mellékszereplő, akikre nem térek ki külön.

Nem értem a leszóló kritikákat, teljesen rendben van a sorozat, ráadásul mindig kicsit jobban vártam a soron következő epizódot. Ami esetleg számomra is érthető okot adhat a fújjogásra, hogy nem mindig tökéletesek a számítógépes dínók, és hát később nem is mutattak annyit, de engem nem érdekelt, hiszen a történet így is kellőképp lekötött, és amúgy is már alaposan meg lett teremtve az illúzió, szükségtelen teletömni drága számítógépes elemekkel, hacsak nincs valóban jelentősége mutatni őket. Találgattam néha, hogy pl. a háttér meg ilyesmik mennyire valóságosak, de láttam egy "így készült" videót, és kb. a dinókon kívül minden igazi, ez annyira jó szerintem. Visszatérve a lehúzó véleményekre, erős túlzásnak érzem őket néha, nem tudom, egyesek mégis mit vártak a sorozattól, akció is van benne elég, az meg, hogy túl családias, hát szerintem nem véletlenül sétálgat a Shannon família a főcímben (mutatom), ők a központi figurák, és az, hogy egy normális, szerető családról van szó, nem tudom, miért probléma, ezek fontos értékek, igenis közvetítsék, van elég gonoszság a világunkban is meg ebben a kitalált történetben is - és most befejezem, mert kezd átmenni a poszt más kritikákra való reagálásba, de ezt fontosnak éreztem leírni, vagy ha úgy tetszik megvédeni ezt a sorozatot.

A befejezés is duplarész, határozottan jól sikerült. Sajnálom, hogy csak 13 részt kértek egyelőre, és nagyon remélem, hogy lesz folytatás, mert kár lenne érte. Korábban nem tudtam, hogy ha a meglévő kérdések megválaszolásra kerülnek meg lezárnak benne dolgokat a végén, akkor hogyan lehetne folytatni, de már megmutatták, hogy egyáltalán nincs ötlethiányuk, úgyhogy így már pláne nagyon-nagyon szeretném a folytatást!

A szokásosaktól kicsit eltérő poszterek (kattintásra megnő a kép):

Hodor aurA nyilvánvaló titkai

2011-12-22T21:39:00.024+01:00

Misztikus vígjáték-sorozat karácsonykor a weben!

Új, szokatlan hangvételű magyar web-sorozat debütál karácsonykor a Youtube-on. A Hodor aurA nyilvánvaló titkai című misztikus vígjátékot Pater Sparrow írta és rendezte. A sorozat címszerepben a fiatal, szuggesztív színésznő Fátyol Hermina látható majd, de a tízperces részekben feltűnik többek között Péterfy Bori, Sárosdi Lilla, Szabó Simon és Vasvári Emese is.

Hodor aurA egy gyönyörű lány, egy kósza lélek, talán csak egy szellem. Egy furcsa városban, furcsa emberek között él, talán pont azon a helyen ahol mi élünk. A különbség közte és mások közt, hogy ő tisztában van vele: nincs különbség! Talán ő az egyetlen aki ezt tudja!
A sorozatot - amely a Katapult Film égisze alatt született - Angelusz Iván és Reich Péter (Apacsok, Bibliotheque Pascal, Intim Fejlövés, Overnight) producer-páros fejleszti Pater Sparrow az ’1’ című film rendező/látványtervezőjének projektjeként. Miután az eddig elkészült részek meghívást kaptak Európa két rangos websorozat fesztiváljának (Cinema Tous Ecrans, Marseille Web Fest) hivatalos versenyprogramjába, a készítők úgy döntöttek, még idén publikussá teszik a pilot csomagot, így karácsonytól az elkészült három epizódot a közönség ingyenesen megtekintheti a neten.
Az író-rendező, Pater Sparrow így jellemzi a sorozatot: „Az aurA figurájának adalékai Chaplin-től kezdve, a Kis Hercegen át, egészen Alíz Csodaországáig érnek. Azoknak való, akik nem olvasnak használati utasításokat a világhoz, hanem élnek benne és összekacsintanak egymással, mert tudják az igazi titkok nyilvánvalóak! Szabadon és játékosan próbáltunk létre hozni, egy inkább csak érzetekben konkretizált de azokban összefüggő világot. Bizonyos vagyok abban, hogy megosztja majd a közönséget, mint eddig szinte minden, amit csináltam, de azért remélem sokan szeretik, vagy megszerethetik a poetikus látásmódot, a torz figurák humorát, és Fátyol Hermina szemeit.”
Hodor aurA nyilvánvaló titkai-t Erdély Mátyás (Miss Bala, Szelíd teremtés, Delta, Before Down, Johanna) fényképezte, zenéjét Kalotás Csaba és Hegyi Dávid (freemen) szerezték, a főcímdalt pedig Polgár Odett énekli. A jelmezeket a Godena Juhász Attila, Tóth András (USE), és Tóth Ali (The Room), a látványt pedig Pater Sparrow-val közösen Vandad Kashefi (Anormal Sessions) tervezte.
A szokatlan hangvételű magyar web-sorozat első része, A háromszög december 24-én, a második epizód, A rúzs December 25-én, míg a harmadik, A mágnes december 26-án kerül fel (angol felirattal) a sorozat saját Youtube csatornájára.

1. rész – A háromszög / December 24.

2. rész – A rúzs / December 25.

3. rész – A mágnes / December 26.

A sorozat hivatalos Facebook oldala

A Katapult Film hivatalos oldala

James Patterson - Gabrielle Charbonnet: Máris hiányzol!

2011-12-22T14:17:00.000+01:00

Ennek a könyvnek a fő témáját a képzeletbeli barátság adja, ami szerintem nagyon érdekes dolog a gyerekeknél, és ezt a félig valótlan, de legalább annyira valós dolgot pedig az írók egy romantikus történetbe helyezték, ami kimondottan jól sikerült. A női főszereplővel először kislányként találkozunk, ez afféle előzmény, és mivel az édesanyja nem sok időt fordít rá, Jane-nek különösen szüksége van a képzeletbeli barátjára, épp ezért nagyon megviseli, amikor Michael távozik az életéből. Ám nem örökre! Igaz, Jane felnőtt korában történik meg az újbóli találkozás, viszont talán a legjobbkor. És természetesen ahogy az lenni szokott, a kapcsolatuk már nem feltétlenül korlátozódik csupán a barátságra. Problémák is vannak persze, például Jane jelenlegi "barátja" - úgy gondolom, az idézőjel mindent elmond, vagy legalábbis sejtet, de utóbbi is elég.

A karakterek szerethetők (Vivienne azért valahogy kevésbé, hiszen a viselkedéséből az vehető ki, hogy a produkciós cége fontosabb számára a saját lányánál, amivel nehéz szimpatizálni), jó érzés drukkolni nekik, és könnyen olvasós történet. Könnyedségének köszönhetően garantált a teljes kikapcsolódás, és a rövid fejezetek váltakozásával az olvasó csak sodródik Jane és Michael nézőpontjai, gondolatai között. Azt hittem, hogy olyan kis egyszerű könyvecske lesz, de végül mégis sikerült meglepetést is okoznia.

Szeretem, ha egy könyv olvasása után láthatok egy belőle készült filmet is, és most is ez a helyzet.:) Alyssa Milano és Eric Winter játsszák a főbb szerepeket, kíváncsi vagyok, hogy sikerült!

Köszönöm szépen a könyvet a Pioneer Books kiadónak!

//A Pioneer Books egy új könyvkiadó a hazai piacon, nagyon szép és egyedi honlappal jelentkeztek a közelmúltban, a könyveik célközönsége pedig a nők, ahogy ezt "a női kiadó" elnevezés is mutatja. Már akkor felfigyeltem a könyveikre, amikor megláttam, hogy nekik köszönhetően jelent meg Merülj alá az álmokért! címmel nálunk az a könyv, amiből a Charlie St. Cloud halála és élete című film készült. Sajnálom, hogy nem olvashattam a film előtt, de aki még nem látta, szerintem előbb a könyvet ismerje meg, és csak utána nézze meg a filmet, hiszen az a legjobb sorrend.:)

Suzanne Collins: Az éhezők viadala

2011-12-11T10:50:00.002+01:00

Érdekes a kapcsolatom ezzel a könyvvel. Sokáig egyáltalán nem érdekelt, valószínűleg, mert nem tetszik a borítója (első benyomás), a fülszöveg pedig halál unalmasan hangzott, valamint meg voltam róla győződve, hogy nem nekem való könyv. Aztán elkezdtem kicsit unni a felhajtást körülötte, és ezzel együtt kíváncsi lettem, mitől olyan nagy szám, ezért úgy döntöttem, ideje megismerkednünk. Mikor elkezdtem olvasni, valahol az 50. oldal környékéig jutottam, majd félretettem, hogy aztán egy hét múlva folytassam. A maradék 250 oldalt egy nap alatt elolvastam. Az az igazság, hogy én nem akartam konkrétan szeretni ezt a könyvet, de ez nem jött össze ugyanis majdnem nagyon tetszik (figyelitek, a majdnem szónak azért ott kell lennie:).

Annyira tényleg nem nagy szám. De mégis... nem is tudom. A történet elég eredeti a karakterekkel meg minden kis adalékkal együtt, és nagy előnye, hogy nagyon olvasmányos és nem hosszú. A körzet, mint maga az elnevezés nem tetszik (nem tudom megmagyarázni, talán túl scifibe illő számomra), meg az sem, hogy kapitólium. Megbotránkoztató, hogy tehetnek az emberekkel, tizenéves gyerekekkel olyat, hogy mint egy valóságshowban, összezárják őket egy területen, és akkor meg kell ölniük egymást, mert csak egy nyertes lehet, aki életben marad, ez embertelen. Persze van olyan hülye, aki egész életében arra készült, hogy megnyerje, de azt most hagyjuk. Azért durva, hogy a Tizenkettedik Körzetnél is van rosszabb, nem biztos, hogy az olyanok, mint Katniss és a családja vannak a legnyomorúságosabb helyzetben. Igazságtalan alapból, hogy valaki végig erre a küzdelemre készült, más meg éhezett és nélkülözött, és örül, ha egyáltalán meg tudja védeni magát, nem hogy még harcoljon is. De hát úgy az egész igazságtalan, úgyhogy na.

Amire nem számítottam, hogy lesz a könyvben, az a szerelmi szál, és szinte Katniss után esett le, hogy mi van igaziból. Hát, tényleg nem vagyok jó az ilyesmik felismerésében.:D

Reméltem, hogy az első könyv vége a viadal vége is lesz, de most tele vagyok kérdéssel, hogy mi lesz a folytatásokban. Nem bírtam ki, és látnom kellett a film előzetesét (miután elolvastam a könyvet), elég jónak tűnik. Van amit nem úgy képzeltem el, pl. a Tizenkettedik Körzetet lepusztultabbnak, az erdő rendben van (mondjuk nem sokféleképpen lehet elképzelni egy erdőt), Katniss hasonlít, Peeta eléggé el lett találva, Gale viszont lehetne helyesebb (a könyvben valahogy felé húztam). Itt vannak a karakterposzterek, beilleszteni nem szeretném a képet. Alább az előzetes, itt pedig magyar felirattal nézhető meg.

Bear Grylls: A vadon törvényei - A túlélés és felderítés kézikönyve

2011-12-07T19:40:00.002+01:00

Bear Grylls nevét sokan ismerhetik a Discovery Channel, A túlélés törvényei című sorozatából. Nem sok nézésre érdemes műsor van számomra a tv-ben, de az ismeretterjesztő csatornák közéjük tartoznak. Az egyes epizódok arra tanítanak, hogyan éljük túl a vadonban, sivatagban, mindenféle extrém helyen, ha magunkra maradunk. Roppant szórakoztató és érdekes, és ezt vártam a könyvétől is, és elégedett vagyok, mert ennek a várakozásnak eleget tett. Személy szerint nem tudom mikor fogom a látottakat/olvasottakat valaha a gyakorlatban alkalmazni, mert annak valószínűsége, hogy mondjuk egy dzsungelben kössek ki mindenféle segítség nélkül, netán sebesülten, kb. nulla. Esetleg az erdő még megeshet, illetve akkor ilyen cserkészet jellegű táborozásra nagyobb esély van, de magamat ismerve az sem sok. Bár tök szívesen sütnék a szabadban kenyeret, vagy indulnék állatlesre (de sosem vadásznám le őket). Viszont akkor is nagyon jó ismeretterjesztő iromány lett (megtámogatva egy híres ember arcával), ami meg mindig jó dolog.

Bear Grylls egyébként jelenleg a Brit Királyi Haditengerészet tiszteletbeli alparancsnoka, illetve a Brit Cserkészszövetség főcserkésze. Még néhány információ róla.

Miután túl vagyunk a rövid bevezetőn, kezdetét is veszi az első fejezet, ami érthető módon az alapokkal indul, a felszereléssel. Azt gondolnánk, a terepszínű öltözék jó ötlet, pedig nem feltétlenül, inkább csak az állatok elöli rejtőzködés szempontjából előnyös, de akkor is van más, hasonlóképpen jó megoldás. A jó zoknitól kezdve a hátizsákig, mindent érint. A fiús dolgok, mint például a kések, kevésbé kötöttek le, de szerencsére nem időzik az egyes témákban sokat. A megfelelő táborhely kiválasztása is nagyon fontos, és számtalan olyan tényezőre felhívja a figyelmet, amire egy kezdő vagy átlagos táborozó nem is gondolna. Ahogy fejezetről-fejezetre haladunk, kicsit kirándulunk is - és olyan érzést keltett, mintha egy nagy próbán vennék részt az igazi kirándulás előtt.

"Lehet, hogy nem az életünk forog kockán, de a szabadban mindig adódnak olyan helyzetek, amikor rögtönöznünk kell. És hamarosan rájövünk majd, hogy a természet a saját túrafelszerelés-boltunk, barkácsboltunk és szerszámosládánk egyszerre. Mindössze egy kis elszántságra van szükségünk, valamint arra, hogy okosan gondolkodjunk, mosolyogjunk, és sose adjuk fel!"

Több meghökkentő apróságot csempészett bele a könyvbe, ezek gyakran csak ilyen 1-1 mondatok, de akkor is: pl. föld alatt terjedő tűz, elolvadó kontaktlencse a szemben, stb. Az egyik kedvenc részem egyébként a nyomkövetés, gondolom, mert ott az állatoknak és lábnyomaiknak is nagy szerepük van. Olyan táplálkozási tippekkel is szolgál, amik nem csak a vadonban, de a hétköznapokban is hasznosak lehetnek. A tájékozódással kapcsolatban az iránytűhasználat és készítés volt a legérdekesebb nekem. A higiénia, elsősegélynyújtás is rendkívül fontosak, de nem lehet mindent kiemelni, ahhoz túl sok minden van a kötetben. Üde színfolt a fejezeteket záró valós, tábortűzinek keresztelt történetek. Egyetlen dolog nem tetszett, mert a vallás távol áll tőlem, de ez mindössze három oldalt érint a végén.

December lévén tombol nálam a karácsonyi láz, az üzletekben kutat az ember, hogy mivel lepje meg a szeretteit, ennek fényében muszáj megemlítenem, hogy férfiaknak, természetkedvelőknek, kiváló ajándék lehet a könyv, a műsor kedvelői számára pedig egyértelműen telitalálat. Azt sem tartom kizártnak, hogy valaki eddig nem nézte a műsort, de a könyv után érdekelni fogja. Jobban belegondolva, az élet meglehetősen kiszámíthatatlan tud lenni, ezért egyrészről úgy gondolom, bárkinek hasznos lehet a könyv, mert azért a mai modern korban is előfordulhat, hogy magunkra maradunk a természetben egy szerencsétlen helyzetben, védtelenül. És akkor azért nem árt, ha tudunk tüzet gyújtani (nem olyan egyszerű, legyen szó tábortűzről vagy főzőtűzről), és tudjuk, milyen fát gyűjtsünk, vagy bármi ilyesmi.

Egy szerethető ismeretterjesztő írást adott ki a kezéből Bear Grylls, ami egy kis túlélőkalauz is egyben. Nagy ötlet volt.:) Színes, rajzokkal és fotókkal illusztrált könyv, igényes kivitelezéssel, aminek köszönhetően még simán lapozgatni is remek. Tényleg csak ajánlani tudom.

A könyvet köszönöm szépen a Jaffa Kiadónak!

Anna Sewell: Fekete Szépség

2011-12-04T08:09:00.001+01:00

Kiskoromban láttam a filmet, ami természetesen nagyon tetszett, és egy ideje terveztem a könyv elolvasását is. Hát, természetesen az is nagyon tetszett.:) Az elsők között adnám gyereknek olvasnivalónak.

A filmből leginkább szomorú részletekre emlékszem, melyek bevillantak akkor is, amikor odaérkeztem hozzájuk a könyvben. Néhány oldalanként könnybe lábadt a szemem, hol azért, mert boldog volt, hol mert épp bántották. Ugye egy ló meséli a történetét, ami az elején fura volt, meg úgy éreztem, hogy én ehhez már túl felnőttem, de aztán mégis hamar hozzászoktam, és peregtek az oldalak. Sok gazdája volt, és az emberek bizony nem egyformák. Nem voltam nagy lovas soha, nem értek hozzájuk, úgyhogy igazán meglepett-megdöbbentett, mennyi mindent aggatnak szegényekre a nyergen, patkón, kantáron - és más nem ugrik be első gondolatra - kívül. Az sem volt túl egyértelmű számomra, hogy milyen különbségek vannak a lovaglóstílusokban, és hogy a különböző célok, amikre tartják a lovakat, hogyan befolyásolják például az egészségüket.

A könyv megmutatja nagyon érzékletesen, hogy milyen rossz emberek vannak, de szerencsére akadnak jólelkűek, akik visszaadják a reményt az olyan szörnyű élményeket tapasztalt állatoknak is, akiknek ártott már ember. Remélem, tényleg így van, mert borzasztó belegondolni, hogy milyen dolgokat művelhetnek emberek a védtelen és néma állatokkal. Visszaadni a bizalom érzését egy kutyába-macskába-lóba-bármilyen állatba nem olyan könnyű, és valószínűleg mindig viselni fogják a lelki-testi sérülés nyomait.

De ez a történet éppen arról szól, hogy létezik ilyesmi, törődéssel, gondoskodással visszaadható az állatok számára valami abból, amit elvettek tőlük, és ettől lesz boldog a befejezés. Csak amikor eszembe jut Vadóc, akkor mindez elfelhősödik, és kitör belőlem újra az állatvédő. Hát, ilyen ez a világ.:( De próbálok inkább arra gondolni, hogy sok-sok állat például a menhelyeknek köszönhetően végül jó helyre, megfelelő emberekhez kerül.

(A kép innen van.)

Catherine Fisher - Incarceron

2011-11-23T15:44:00.003+01:00

Először is szeretném mindenki figyelmébe ajánlani a borítót, ami gyönyörű. Rögtön megakad rajta az ember szeme. A könyv viszont olyan volt nekem, mint egy hullámvasút. Egyszer fent, máskor lent.

Ha nagyon leegyszerűsíteném, akkor egy képzeletbeli -vagy jobban mondva két képzeletbeli- világban élő ember, egy fiú és egy lány története. De ez a könyv túl bonyolult ahhoz, hogy le lehessen egyszerűsíteni. Őszintén gratulálok annak, aki összehozott hozzá egy ilyen fülszöveget.:)) Én nem lennék képes így összefoglalni a lényegét, anélkül, hogy ne legyek spoileres. Mikor elkezdtem olvasni, nem voltam felkészülve a fantasztikus elemekre, legalábbis ilyen szintűekre nem. Nagyon gazdag fantáziával megírt könyv, néhány oldal után a sok apró érdekesség, adalék teljesen magával ragadott, és azon kaptam magam, hogy nagyon érdekel, mi fog itt történni, és ezt a kuszaságot szeretném átlátni és teljesen megérteni. Ez végülis sikerült a végére, de sok helyen meg egyszerűen meghaladta a képességeimet az, amit el kellett volna képzelni.:D

Én most kicsit különcködök, mert úgy érzem nem lettem rajongója a könyvnek (inkább csak a borítónak, az meseszép) - ellentétben valamennyi vélemény írójával, amit olvastam. A rapszodikus kapcsolat egyik szelete az volt, amikor magamban Az éhezők viadalához hasonlítottam, aminek az olvasására nem tudom rávenni magam, hiába a nagy rajongótábor. Mert az is fantasy, és nekem azokkal óvatosnak kell lennem, úgy érzem, nem tetszene, így kedvem sincs elkezdeni. Tovább olvasva, újabb fejlemények történtek, amitől megint pozitívabb irányba hajlott a véleményem. Csak azt sajnáltam, hogy egy nagy csattanó viszonylag későbbre volt időzítve, de én elég korán rájöttem a dologra. Nem szeretnék spoilert írni, de van célja a könyvnek, ami jó.

A karakterek megállják a helyüket, nem sablonosak, leginkább Claudiát emelném ki, akinek édesapja az Incarceron igazgatója, és épp egy érdekházasságba készülnek belekényszeríteni, mikor az olvasó becsatlakozik. Ezt nyilván meg kell akadályozni, vagyis hát az lenne a normális, és közben ott a börtön, egy másik élet. Tulajdonképpen mindkét főhős rab, csak más értelemben és eltérő helyen tartózkodnak. A börtön működése, gyűrűbe zárt életek, egyéb trükkös elemek, csupa varázslat és képzeletbeli dolog, nem fogják untatni az olvasót. Néha a Harry Potter is bevillant tőle, csak akkor még nem voltam ilyen földhözragadt, amikor azt olvastam.

Szóval én képzelőerőben kevés vagyok ehhez a könyvhöz azt hiszem, és a műfaj sem áll hozzám közel. Ha egy emberhez hasonlítanám a könyvet, akkor olyan nekem, mint amikor ismersz és kedvelsz valakit, de tudod, hogy nem vagytok egy világ, és nincs pl. közös beszélgetési témátok. Ja, és mindehhez csatlakozik egy olyan apróság, mint a cím, sokáig kimondhatatlan és megjegyezhetetlen volt számomra.:D Fantasykedvelőknek viszont igazi csemege lehet, kis mesés vonulattal, ifjúsági beütéssel, és még ha nem is arra van kihegyezve, érződik benne, hogy mese akar lenni.

Egy könyvsorozat első része, amiről későn értesültem. Hát, ha már elkezdtem, igazából mindegy volt, de mostanában tudatosan próbálom kerülni a sorozatokat, akármiről is szóljon, kivéve kivételes esetben, amiről én döntöm el, hogy mi számít annak.;) Nem vagyok róla meggyőződve, hogy feltétlenül szükséges a történetnek a folytatás, egy könyves is lehetett volna, de az manapság nem nagyon szokás. Mindenesetre a 2. rész külföldi borítós párja is nagyon szép, itt látható (a másik verziók nem tetszenek, nagyon örülök, hogy nálunk nem azzal jelent meg):

Az oldalszámra még kitérnék: öröm a hosszú könyvek kedvelőinek az 537 lapot számláló kötet - ismét megjegyzem, hogy ~360 oldal az ideális számomra, de valahogy csak túléltem nem először és nem is utoljára, hogy többet kellett lapozni.:)

Taylor Lautner rajongóknak (az Alkonyatnak köszönhetően szerintem akad néhány belőlük) mindenképpen érdemes elolvasni, hiszen kedvencük hamarosan a könyvből készült filmben lesz látható. Én nagyon várok egy előzetest, ami ad egy mankót, hogy milyen képeket kellett volna magam előtt látnom az olvasás alatt. (Amúgy ilyen még sose történt velem.)

Köszönöm szépen a könyvet a Pongrác Kiadónak!

A könyv trailere:

The X Factor (UK) - 7. évad

2011-11-06T11:57:00.000+01:00

Mostanában ilyen x-faktoros időket élünk. A magyarról külön biztos nem írtam volna, tavaly sem tettem, pedig akkor még teljesen odavoltam érte, főleg miután az nyert, akinek drukkoltam - most viszont egyre inkább nem szeretem. Valahogy kezd unalmassá válni, Nóri nagyon aranyos, de egyedül kicsit lapos a műsorvezetése (és nem hiszem, hogy miatta van, hanem egyszerűen jobb, ha két ember áll ott), de ez önmagában még nem lenne baj. Olyan, mintha a mentorok nem tudnának már újat mondani, többnyire csak ismétlik magukat, és hát a versenyzők sem olyan érdekesek, nem kedvelek szerintem elég embert. Na, de ennyit a magyarról.

The X Factor UK Judges: Simon Cowell, Cheryl Cole, Dannii Minogue, Louis Walsh

Akik nézik az angolt, mindig úgy vélekednek, hogy mérföldekkel jobb, mint a magyar. Korábban csak legyintettem, hogy hát nyilván, nagyobb a költségvetés meg stb., jóhogy idézőjelesen jobb. És nem érdekelt a külföldi, hiába az az eredeti, mert mégis a magyar az a miénk. Ám egyszer csak olyan indíttatásból, hogy milyen klassz lenne, ha az újonnan feltűnt énekesek, zenekarok nem lennének teljesen újak számomra, elkezdtem nézni a tavalyi angol x-faktort. Meg még közrejátszott, hogy annyira lázban égtem a műsor miatt, vártam, hogy legyen újra (nyáron még a The Voice-ot is néztem, ami egy új, hasonló verseny Amerikában: annyi a különlegessége, hogy a jelentkezőknek háttal vannak a zsűritagok, és úgy énekelnek. Aki(k)nek tetszik, megfordul(nak), jelezve, hogy szeretné(k), ha az ő csapatába tartozna. Ha többen megfordulnak, a versenyző dönt, hogy kihez szeretne kerülni. Így zajlik a válogatás, és tök izgi, hogy ki fordul meg, és, hogy mennyire meg tudnak lepődni, mikor megpillantják, hogy miféle ember társul a hanghoz. Meg ez azért is jó, mert a külsejüket sem látják, a hangjuk alapján hozzák meg az első döntésüket. Ez így elég egyedi szerintem (kíváncsi leszek, elhozzák-e Magyarországra ezt is a jövőben). A négy zsűri egyébként: Adam Levine (<3), Christina Aguilera, Blake Shelton (ő is nagyon szimpatikus) és Cee-Lo.), és mikor végre folytatódott, nem volt elég egyszerűen.:))

The X Factor USA

Kicsit máshogy zajlik a tábor az eredetiben, meg a mentorok háza részei is (a segítőik pedig értelemszerűen világsztárok, nem holmi - inkább le sem írom a nevét, olyan szinten nem szeretem), és nem feltétlenül maradnak ugyanazon a földrészen. Meg vannak egyéb eltérések is.

És persze még óriási pozitívuma a műsornak Simon Cowell, nagyon bírom őt.:)) A 8. évadban sajnos nem lesz, mert idén az amerikai verzióban szerepel, ahol az első évadát kezdte meg a műsor most ősszel. Itthon is nagyon egyszerűen nézheti bárki, a cool kis lemaradással, és magyar hangalámondással adja a részeket. Én is úgy követem. Hát, még mindig nem jutottam el odáig, hogy a bejegyzés címénél maradjak, talán majd most:

Ja, nem is, még azt elfelejtettem, hogy az amerikai is tetszik, csak több versenyzőt "utálok", mint amennyit szeretek, így nem annyira jó... de most várom az első élő showt, kíváncsi leszek. Nicole Scherzingert igazán kedvelem még belőle, és Paula Abdul is nagyon aranyos.

Na, szóval odáig már sikerült eljutnom, hogy elkezdtem az angol verziót, és, hogy miért. A válogatókból kicsit besokalltam, sokszor pörgettem bele, a házak már érdekesebbek voltak, és az élő showk. Három kedvencem volt, meg még kettő olyan, akikkel úgy voltam, hogy minél később essenek ki, mert valamilyen szinten érdekesek. És annyira jó, hogy az a három, akiknek drukkoltam, majdnem a végső 3 lett a fináléban! Azonban a győztes személye - végig neki drukkoltam, és olyan szintű elégedettséget ad, hogy ő nyert! Akit most csak egészen kicsit érdekelni kezdett, ne kattintson tovább, hanem rohanjon beszerezni mind a 30 részt, jó szórakozást kívánok hozzá.:) Ha nem zavar a spoiler, akkor mindegy, én úgy néztem végig, hogy semmit nem tudtam arról, ki mikor esik ki, vagy, hogy kik lesznek a fináléban, és hát fogalmam sem volt, ki nyeri meg, csak reménykedtem, hogy az, aki.:)

A 3 kedvencem Matt Cardle, Cher Lloyd és a One Direction. És Katie Waissel, Aiden Grimshaw is érdekesek voltak, bár utóbbi inkább fura. Cher Lloyd nagyon egyedi nekem, olyan fiús, vagy nem is tudom, meg van egy saját stílusa, ami tetszik. És szerintem szép is, amivel mintha nem lenne tisztában. Az arca pedig úgy hasonlít Cheryl Cole-éra, csak fiatalabb kiadásban. (A vége felé azért többnyire azokat az előadásokat néztem végig, amik tetszettek, mert sok volt azért ennyi rész.)

Már van két klipje, sőt, albuma is, igazán tetszenek:

Matt Cardle... egyszerűen imádom a hangját, és most már azt mondhatom, hogy a zenéjét is. Már a legelején kiszúrtam és megjegyeztem, nagyon tetszett, ahogy énekelt. Ám ez még nem lenne elég, mert hozzájön, hogy emberileg is annyira normális, egyáltalán nincs elszállva, ami nekem baromi fontos. (Vagy ha valaki beképzelt is, az sem nagy baj, de legyen egészséges mértékben, mert az nem probléma, ha valaki tisztában van azzal, hogy pl. mit ért el, vagy ilyesmi.) Olyan kis visszafogott, szinte művészlélek típusnak látom. Az egész albuma maga a tökéletesség, nincs egy rossz dal rajta.

Itt egy video arról, amikor megnyerte:

Ez ugyanaz a dal, csak klip formájában, még fekete-fehér xfaktoros jelenetekkel:

Itt pedig még két videoklip (nagyszerűek):

Ja, és még ott voltak a kisfiúk is, az ő videójukat már láttam korábban, tök jó szám lett:

Az lett a vége tehát, hogy új kedvenceim születtek, főleg Matt Cardle, aminek nagyon örülök, mert jó érzés rajongani.:)

Színes csillagos díj

2011-11-06T09:12:00.000+01:00

Új díj kering, én Erikától kaptam meg, köszönöm szépen neki.:)

Húha, és akkor most tovább kell küldeni. Elsőként Erikának szeretném vissza, mivel szeretem a blogját, és hát baromi ~~szar~~ rossz érzés lehetett, amikor/amire bukkant a neten nem régen.:/ Abba ne hagyd a blogot!!

Nikinek is továbbadom, és Nimának, ők a két másik nagy kedvenc könyves bloggereim. Nyuszisznak, hátha ír még bejegyzéseket, vagy legalább csiripel néha...tök jó lenne! Szilvamag is megkapta már, de nem árthat még egyszer.:) Végül pedig szeretném továbbadni Dórinak is, tumblr-on gyakran "találkozunk", és a blogja is remek.:) Még tudnám folytatni, mert több blogot olvasok, de sosem tudom követni, ki kapta már meg, néhány nap, és elszabadulnak a dolgok, szóval úgyis körbeér.

Lopott idő (In Time, 2011)

2011-11-04T21:26:00.003+01:00

Miközben néztem, úgy voltam vele, hogy erről mindenképpen írnom kell, de aztán meggondoltam magam, viszont valahogy nem vagyok biztos benne, hogy jó dolog nem nyomot hagyni róla, legalább kitenni egy posztert, mert azért micsoda ötlet már az egész. Azt hittem, könyvből készült, de kiderült, hogy nem.

Képzeljük el, hogy az új fizetőeszköz az idő. Jelenleg ha nincs pénzed, nem halsz meg automatikusan, ám a filmbeli jövőben, ha lejár az időd, meghalsz. 25 éves korig minden megy a rendes kerékvágás szerint, de utána nem öregszel tovább külsőleg, és elindul az órád. A gazdagok akár örökké is élhetnek, a szegények viszont keményen küzdenek az életben maradásért. Óriási különbségek vannak a világban, az ok nem meglepő, de a fő sztoriszál adott lesz általa.

Hát szóval ez nekem nagyon tetszett. Itt el tudjátok olvasni a teljes tartalmat, ha eddig nem hallottatok róla. Justin Timberlake egyre jobb filmeket kap, és Amanda Seyfried pedig aranyos (a többi színész sem volt ismeretlen: Cillian Murphy, Olivia Wilde (vlee), Matt Bomer, Vincent Kartheiser (juhú, Mad Men színész:), Alex Pettyfer (nekem csak pettifiú).

Hát, minden olyan szöveget ellőttek a filmben, ami kétértelmű meg frappáns az idővel és a pénzzel ebben a helyzetben, nekem már semmi sem maradt..:)

Még régebben láttam az előzetest (amúgy nem nézném meg a film előtt), de csak arra emlékeztem, hogy jónak tűnt. És tényleg az lett! Igazán fantáziadús, izgalmas és a fentebb említett szereposztás is jó.

Rebecca James: Gyönyörű bajkeverő

2011-10-31T12:09:00.000+01:00

Amikor először megáttam ezt a könyvet, éreztem, hogy az én könyvem lesz. Tanulmányoztam a fülszöveget, és szinte 100%-osan biztos voltam benne - szerencsére nem tévedtem, mert tetszett.

A történetmesélés több szálon és eltérő időkben halad. Egyszer ott a jelen, Katherine a kislányával. Aztán visszamegyünk a múltba, amikor még élt Katherine testvére, és a barátnőjével, Alice-szel töltött időszak is fontos szelete a könyvnek. Nagyon jó megoldásnak tartom az ilyesmit, hiszen hajtott előre a kíváncsiság, mert bár tudtuk, hogy a húgát meggyilkolták, de érdekeltek a részletek is. Tehát nem nagyon hagyta magát letenni a könyv. Aztán ott van Alice - csupa kérdés ez a lány és nagyon sok furcsaság van vele kapcsolatban. Bűbájos és szeretnivaló, de egyben magában hordoz valami félelmetes gonoszságot is, ami nem tudni, mikor és kinek az irányába fog előtörni legközelebb. Mindenesetre a külsőségeket tekintve ő a tipikus népszerű lány, akinek mindenki a barátja szeretne lenni.

Katherine a múltja elől menekülve és névváltoztatása után ismerkedik meg Alice-szel. Sokáig nem árulja el a titkát, és hogy legbelül milyen vívódásai vannak a szülei vélt érzéseivel és a saját, korábbi cselekedeteivel kapcsolatban. A bűntudat és a "mi lett volna, ha..." kérdéskör is erősen jelen van.

Alice karaktere nagyon erőteljes a könyvben (a vele kapcsolatos mondanivalóról egyébként kicsit a The Roommate című közepesen szörnyű film jut eszembe - szóval óvatosan barátkozzunk:D). Az elején teljesen kiismerhetetlen, de azért elképzeltem, hogy mik lehetnek a háttérben (megjegyzem, nem sikerült eltalálnom a dolgot:). Biztos volt már olyan mindenkivel, hogy kialakul benned egy kép valakiről, de aztán kiderül, hogy az a kép teljesen nem passzol, és nagyon meglepődsz, mikor megtudsz róla dolgokat. Hát, az biztos, hogy Katherine alaposan meglepődött... A végén már féltem Alice-től, tartottam attól, hogy kinek fog ártani, nem tudtam, mire képes, meddig képes elmenni.

Nem annyira lett kerek a történet, mert visszagondolva, nem mindenre kaptunk választ, amik jobbára apróságok csupán, de mintha elfelejtette volna őket az írónő a végére, amikor talán inkább csak a csattanóra és a lezárásra koncentrált. Utóbbi sejtetése érdekes lett, de nem baj, mindenki belegondolhatja a sajátját.

Szépen felépített, izgalmas és jól kitalált sztori, jó volt olvasni!

Köszönöm szépen a könyvet az Athenaeum Kiadónak!

Christoph Drösser: Csábító erők - Avagy a mindennapok fizikája

2011-10-30T23:46:00.000+01:00

A szerző korábbi könyve, a Csábító számok - avagy a mindennapok matematikája 2009-ben jelent meg hazánkban. A matematika után ezúttal a fizika tudományával foglalkozik. Bevallom, nekem mindig is totál közömbös volt a fizika, mint tantárgy, nem utáltam, de nem is fogott meg különösebben. Úgy álltam neki a könyvnek, hogy bár a téma nem túlzottan foglalkoztat, azért biztos érdekes olvasmány lesz.

Aki nem szerette a fizikát, annak azért jó a könyv, mert most szórakoztatóan, történetek segítségével magyaráz meg olyanokat, mint például a felhajtóerő, a gravitáció, a hang terjedése, a Coriolis-erő, stb. Bár a képletek elrettentőek lehetnek benne, nem kell megijedni, hiszen hétköznapi embereknek, nem pedig fizikusoknak íródott a könyv. Nincs benne minden, ahogy arra rávilágított az író, de nem is az volt a célja, hanem az, hogy akik eddig esetleg nem értették tökéletesen valamelyik fizikai jelenséget, most pótolhatják, mások pedig csak egyszerűen feleleveníthetik a tudásukat. Nekem egyébként az a rész volt a kedvencem, amikor a filmes fizikai tévedésekről volt szó.

Vannak kérdések is benne, melyekhez a könyv végén megtalálható a megoldókulcs is, a függelék pedig a legfontosabb fizikai képleteket is tartalmazza. Akik nagyon lelkesek, német és angol nyelvű ajánlott irodalmat is találnak a végén..:)) A név- és tárgymutatót pedig különösen jó ötletnek tartom benne.

A külsőségeket tekintve keményfedeles, védőborítós, kívül-belül igényes kiadás.

A könyvet köszönöm szépen az Athenaeum Kiadónak!

Rachel Gibson: Jane vékony jégen táncol

2011-10-26T06:14:00.001+02:00

Rachel Gibson Jégbe zárt szívek című könyve tavaly jelent meg, és teljesen abban voltam, hogy nagyon tetszett, de most visszatekintve a bejegyzésre, nem volt 100%-os. Na mindegy, én úgy emlékeztem vissza rá..:) Meg is örültem, amikor láttam, hogy követi egy újabb kötet, mert hogy ez egy könyvsorozat, de nem teljesen összefüggő történetekből áll, hanem a jéghokis téma kapcsolja őket össze, meg az előző rész szereplői (a fontosabbak: Georgeanne és John Kowalsky, a „Fal") is felbukkannak benne. Most viszont teljesen újak a főszereplők, és más formában kapjuk ugyanazt, amit az ember elvár egy ilyen "rózsaszín" könyvtől.

Jane, a fekete ruhákat előnyben részesítő, visszafogott külsejű újságírónő nagy lehetőséget kap a sportrovatnál, mikor megkap egy olyan munkát, amit a férfi kollégái rigykedve vesznek tudomásul: a Seattle hokicsapatáról tudósíthat, méghozzá úgy, hogy velük is utazhat a meccsek során. Az alacsony, és öltözködése miatt szürke-egér típusú nő azonban titokban egész más fajta cikkeket is ír, ami ha kiderülne, minden bizonnyal meglepné a környezetét. Luc Martineau, a hasa alján patkótetoválást viselő kapus sem tudna róla ilyesmit elképzelni, sőt, kezdetben szinte átnéz Jane-en, majd egy ponton, pontosabban egy kiöltözős rendezvényen ez heves érdeklődésbe csap át. Persze egymásba is bonyolódnak hamarosan, és nekem olyan jól esett olvasni ilyen formában egy kapcsolat kialakulásáról, régen olvastam ilyen típusú könyvet, de most úgy érzem többet kellene. Gyorsan lehet vele haladni, nem is túl hosszú, a 260 oldal nekem pont tökéletes, de inkább elnyújtottam kicsit az olvasást, hogy tovább tartson.:)

A csapat tagjai először nagyon ellenkeznek, hogy egy újságíró ennyire belemászik az öltözőjükbe meg kérdezget, magánéleti dolgokat is. Később eljön az ugratgatások ideje, a végére pedig egészen megfordul a dolog, mert Jane, mondhatni a babonás játékosok kabalája lesz.

Ez a női karakter valahogy sokkal jobban tetszett, mint Georgeanne, nem tudnám megmondani, hogy miért. Talán mert sokszor az alacsonyságát emelték ki, és én is az vagyok, meg pont mostanában jöttem rá, hogy én is több színeset szeretnék hordani, vidámabb színeket - szóval ezek miatt így jobban tudok vele azonosulni, valószínűleg ez lehet az oka.

A borítója nagyon tetszik, csak azt nem értem, miért szőke a női alak rajta, mikor Jane nem az, de ilyen nem most fordul elő először, úgyhogy különösebben nem érdekel. Tetszik, ahogy a lila átmegy rózsaszínbe, meg az egész színvilága, olyan kis vidám, rózsaszín felhős hangulatú, pont, mint a könyv. Ja, és a helyszín is tetszik, bár ez elhanyagolható apróság, de nekem akkor is számít.:)

Volt számomra egy-két fura rész benne, de nem azokra fogok elsősorban emlékezni. Ismét befogadható szexjelenetek voltak csupán, amik nem elárasztották, hanem inkább "megkoronázták" a könyvet, mert hát örültem, mikor úgy látszott, hogy végre összejönnek és minden tök jó lesz. A humoros részeken jókat derültem és fordulatokat is sikerült belevinni, bár minimális izgalmat okozott, mivel sejtettem, hogy csak egyféleképpen lehet vége a történetnek.:)

Szerettem, azt kaptam, amit általában várok ebben a műfajban egy könyvtől. Remélem, a sorozat többi része is kiadásra kerül a jövőben!

Köszönöm szépen a könyvet az Athenaeum Kiadónak!

Hart of Dixie - 1-4. rész

2011-10-25T21:45:00.000+02:00

Már az első részt is imádtam, de most inkább megvárom, hogy mi kap azonnal kaszát, nem volt kedvem csak pilotokról írni, hátha ott fog később árválkodni magában egy bejegyzés, ha leveszik a műsorról.

Szóval nagyon tetszett az első rész, ujjongtam, hogy van egy új sorozatom, ám a folytatás nem lett annyira telitalálat, mint a kezdés. Azért még így is bőven jó.

Rachel Bilson (The O.C.) új sorozatáról van szó, ha valakinek eddig kimaradt volna, és a CW szokatlan módon egy orvosos sorozattal jelentkezett idén. Ettől egy kicsit tartottam, mi érdekeset lehet még mutatni a témában, majdnem nyomozós kaliber, csak az alapból nulla érdeklődéssel indulna nálam. Viszont itt nem is az orvososdi a fő szál, attól függetlenül, hogy azért folyton jelen van. Mert képzeljétek el, hogy szegény lány (név szerint Zoe - még a neve is <3) New Yorkból egy olyan kisvárosba (Bluebell amúgy nem létezik, de Alabama szerencsére igen;) kerül akaratán kívül, ahol senki nem látja szívesen, és nem fogadja be a közösség. Azért pár barát mégis akad szerencsére, de ahhoz, hogy vihesse a rendelőt, páciensek is kellenének, azok viszont nincsenek, mert mindenki a gonosz másik orvoshoz jár, akinek van egy gonosz hülye lánya is, és... áá, én már úgy kiakadtam, mert annyira sajnálom, szörnyű látni, hogy hiába igyekszik, nem fogadják be. A helyében már rég otthagytam volna az egyébként tök hangulatos és szeretnivaló városkát a krokodillal meg a valakinek biztos tetsző szomszéddal együtt (már kezdem megszokni, hogy a csatorna sorozatainál csak szép lányokat tudnak szerződtetni, helyes fiúkat alig), csak hát van egy, illetve kettő fontos tényező, amiket nem árultam el.

Hát most így állok ezzel a sorozattal.

Ja, és van főcíme, ami manapság nagy dolog. Mini, de tetszik:

Bonny Becker: Medve aludni megy

2011-10-24T21:59:00.000+02:00

Nagyon aranyos kis könyv került a hétvégén a kezembe, melynek első része, a Medve látogatója nekem eddig sajnos kimaradt, de a Medve aludni megy így önállóan olvasva is remek kikapcsolódás volt - még felnőttként is.

Medve és Egér vicces páros. A történet lényege, hogy Medve vendégül látja Egeret, ám amikor alvásra kerül a sor, Egér nem tud csendben maradni, amitől Medve nem tud aludni... és igazán humoros szituációk alakulnak ki.:) Esti mesének is kiváló, de mivel szórakoztatóan tanít meg olvasni, a kezdő olvasóknak is ideális lehet. Kady MacDonald Denton által aranyos képekkel illusztrált kötet, a szöveg pedig a kis- és nagybetűkkel remekül érzékelteti a hangsúlyt és a hangerőt, ami szerintem óriási pluszt ad. A rajzok és a szöveg tökéletes összhangot alkotnak - és én igazából kétszer olvastam már el...:)

- Ezt hallod? - motyogott bele egér a párnájába.
- Igen!
-Elképesztő. És ezt? - mondta Egér a párnája alól.

A Pongrác kiadótól ismét egy igényes, minőségi gyermekkönyv került kiadásra, ahogy már megszokhattuk tőlük. Köszönöm szépen nekik a könyvet!

5/5

Krystyna Kuhn: A völgy 1. évad - A katasztrófa

2011-10-17T13:28:00.000+02:00

Krystyna Kuhn regénysorozatának első kötete az év elején jelent meg, és már itt is a folytatás, amit nagyon vártam, hiszen A játék nagyon tetszett. Már megszoktam, hogy a könyvsorozatoknál a második résztől nem szabad sokat várni, mert gyakran nem lesz olyan, mint a kezdés, nem tud az újdonság erejével hatni, de kis szerencsével tud más lenni, hasonló színvonalon, amivel elnyeri az olvasó tetszését továbbra is. Itt pedig pontosan erről van szó.

Az első kötet ismeretében már tudjuk, hogy nagyjából mire számíthatunk, milyen stílusban, és aminek örültem, hogy nem volt túl sok ismétlés, emlékeztető, hogy mi is történt korábban a szereplőkkel, csak annyi, amennyi feltétlenül szükséges, hogy mégis felelevenítsük a memóriánkat a több hónapos szünet után. A helyszín továbbra is a Grace College, a hegységekkel szegélyezett, és múltbéli titkokkal körülvett főiskola, és ahol a titkok és megválaszolatlan kérdések szemlátomást folytatódnak a jelenben is. A szereplők ugyanazok, de csatlakoznak hozzájuk újak, illetve még annyi változás történt, hogy ezúttal nem Julia és öccse, Robert áll a középpontban, hanem inkább Katie veszi át a mesélés szerepét, és legtöbbször az szemszögéből látjuk a történteket. Már az első oldalak az ő gondolataival indulnak, és hamarosan körvonalazódik, hogy A katasztrófa fő témája a hegymászás lesz, a cél pedig a Ghost csúcsára jutni. Emellett persze az eltűnt 8 diák utáni nyomozást sem felejtik el a szereplők. Mivel az iskola és környéke már ismerős számunkra, tudjuk, hogy ez mit jelent, a legkevésbé sem veszélytelen, és persze súlyos kihágás is az iskolában. Ám ez nem szegi a diákok kedvét, és kezdetét is veszi a nagy kaland, amihez a rejtélyes és térképpel rendelkező (!) Paul, és a Sziklás-hegységet jól ismerő Ana is csatlakozik.

Holnap ő, Katie West, a Ghost csúcsán fog állni. És semmi és senki nem fogja megakadályozni ebben.

A feszített tempó ezúttal elmaradt, egy kicsit lassabb lett a történet eleje, úgy éreztem, jól van, kirándulunk egyet a Völgyben, ami kellemes, de azért az első rész erősebb hatással volt rám. Továbbá azt is gondoltam, hogy megtarthatott volna az írónő némi (hamis) misztikumot és több rejtélyt. De nem csüggedtem, és aztán egyszer csak valami megváltozott. Kezdett izgalmas lenni, amikor újabb furcsa dolgok zavarták meg a diákokat, és sikeresen meg lett teremtve a feszültség is: a klausztrofóbiát felváltotta a magas hegyről a mélybe zuhanástól való félelem, ezek mellé pedig egy kis romantikus-szerelmi szálat is sikerült csempészni, ami azért főként féltékenységben nyilvánult meg.

Hamarosan bebizonyosodott, hogy a puszta természet miatt vannak csupán igazi veszélyben, és nem is kis veszélyben, egyedül a hidegben és a kietlen tájban. Igazán izgalmassá váltak tehát az események, és egy ponton teljesen katasztrófafilm érzésem volt - innentől kezdve pedig számomra nem szorult magyarázatra a cím.:)

Egészében nézve, ismét egy jól kitalált, az egymásra épült darabkákból összefüggő történetet kaptam, és a végén a csattanó sem maradt el. Egy kirándulásba rejtve ügyesen lettek továbbfűzve a titkok, hogy aztán a végére maga az egész kaland is átértékelődjön a szereplők szemében.

Kisebbfajta kitérőt muszáj tennem, mert tetszett, amikor szóba került a történetben Chris McCandless:

- Meg is van! Chrisnek hívták, mint téged! Christopher McCandless! Igyunk a fickóra! Az a srác egy átkozott nagy hős volt!
Ana felhorkant. - Az a srác egy átkozott idióta volt!
(...)
- Hé, azért tette, hogy szabad legyen.
- Szabad? - nevetett Ana gúnyosan, és a homlokára koppintott. - Igazából csak itt fent vagy szabad.

Olvastam a könyvet, ami nem nyerte el a tetszésem, aztán láttam a filmet is, ami jobb volt valamivel, de annyi bizonyos, hogy McCandless nevét örökre megjegyeztem, és jó volt a fiúról olvasni egy másik könyvben is, ráadásul úgy, ahogy valóban szólnak róla a vélemények: vegyesen, eltérően.

Visszakanyarodva a bejegyzés eredeti témájához, úgy sejtem, a folytatásban egy másik karakteré lesz a főszerep, kíváncsian várom, és azt is, hogy az ezúttal visszavettek újból kicsit jobban jelen lesznek-e. Szeretem ezt a könyvsorozatot!

A következő rész A vihar címet viseli. A német borító:

http://avolgy.hu/
A völgy facebook oldala.

Köszönöm szépen a könyvet az eMentor-nak és a könyv fordítójának, Budai Zitának!

Supernatural - 7.évad, eddig

2011-10-12T09:05:00.000+02:00

Már az előző évad is tetszett, és örömmel tapasztalatom, hogy az eddigi 3 rész alapján sincsen változás a 7. évad esetében. Mindig van kedvem nézni, mert úgy hiszem, hogy remek és folyamatos kikapcsolódás lesz arra a negyven-egynéhány percre, és eddig úgy is lett. Vannak az új ~~főgonoszok~~ főlények, akik eléggé el lettek találva, mert érdekesek, újak, és nagyon-nagyon ijesztőek, szóval eléggé feldobják a dolgokat.

A 3. részről csak annyit írnék még külön, hogy Dean elég szemét volt, nem értem, mire volt a jó a végén, amit tett.

90210 - 4. évad - kezdetek

2011-10-11T21:00:00.000+02:00

Nem vettem egészen komolyan az aggodalmamat, amikor az előző évadról írtam, pedig lehet hogy kellett volna. Eddig 3 részt néztem, és csak remélem, hogy a folytatás nem ilyen lesz. Sajnos sikerült az eddigi legrosszabb irányba vinni az egészet. Teljesen eseménytelen, nem jó, kizárólag azért jó nézni, mert ugyanazok a megszokott szereplők láthatók. Már aki! Hiányolom a kiírtakat, visszavetteket, és az újak nem érik el az ő szintjüket, pedig csupán mellékesebb szereplőkről van szó. A következő bekezdésben konkrétumok is lesznek árnyaltabban, akit esetleg zavar, az most inkább hagyja abba az olvasást.

Várom, hogy Naomi visszatérjen önmagához, mert nem a mostani helyzetét szoktam meg, úgy a suli-társasalmi ranglétrát tekintve. Liam cselekedete teljességgel érthetetlen volt, bár már megtudtuk a hátterét, de így is tök hülyeség, az általa hozott új szereplő pedig abszolút hidegen hagy. A másik új dolog viszont legalább tetszik vele kapcsolatban. A többiekre nem térek ki, egyáltalán nem érdekes, ami történik velük.

Mi lesz így ezzel a sorozattal? Nem akarom nem nézni.:(

Muffinos díjat kaptam

2011-09-17T12:15:00.000+02:00

Ezúton is köszönöm szépen Dórinak!:)

Bár nem hiszem, hogy megérdemlem, mert nagyon nem tudok annyi időt szentelni a blognak, mint egykoron, de azért örülök neki.

Talán sütni is fogok valamikor, tök jó lenne.:)

Tovább kellene adni, de szerintem már körbement, és mindenki megkapta, úgyhogy ezt a lépést én már kihagyom.

Frissítés: Megkaptam Inkától is, köszönöm szépen neki.:)

New Girl - 1x01

2011-09-11T07:46:00.000+02:00

Mindenki New Girl lázban égett egész nyáron, kivéve engem, bár szerintem is nagyon aranyos és szép Zooey Deschanel, és én is csak miatta akartam belenézni, mivel nem vagyok nagy sitcom néző.

A sztori egy mondatban könnyedén összefoglalható: egy lány három pasi lakótársa lesz. Szerintem nem volt elég vicces, de a műfajban azt hiszem, hogy túl nagyok az elvárásaim: nevettessen meg, de ne legyen erőltetett, és hülyeség. Itt minden megvolt, csak a nevetés nem eléggé (na jó, mégsem, mert a vége felé úgy éreztem, hogy már egy kicsit sok, ennyire senki nem zakkant, de még nem volt vészes), de az szinte sosem, úgyhogy nem baj, egy film elég ritkán éri el, hogy már a hasam és az arcom is fáj.:))

Viszont azt jól ábrázolja, hogy milyenek a fiú barátok egy lány számára, ez tetszik benne. A Dirty Dancing pedig tényleg jó film.:D Egyelőre még maradok szerintem. (Az Istennek se ugrik be, hogy Max Greenfield ki volt a Greek-ben.)

/A plakáton a kezdési idő nem téves, csak már elérhetővé vált a pilot./

Jude Deveraux: Madame Zoya látogatói

2011-09-10T09:42:00.000+02:00

A könyv főszereplője három nő, akiknek nem a legjobb sorsot írta az élet. A huszas éveik elején a közlekedési felügyeletnél találkoznak egyetlen egyszer, és 19 évvel később az egyiküknek eszébe jut, hogy felkeresi a többieket. Találkoznak, elmesélik, mi történt velük ez elmúlt években, ám én végig azt vártam, amit a könyv fülszövege ígér: mikor tűnik fel Madame Zoya és kínálja fel a lehetőséget, hogy újraírhatják a sorsukat. Továbbá választhatnak, hogy az új jövőt akarják, vagy inkább a régi életükbe szeretnének visszatérni, és eldönthetik azt is, hogy emlékezzenek-e erre a kis korrigálásra.

Az elején még kifejezetten élvezetes volt, tetszett, hogy könnyen olvasós, azonban idővel inkább már csak visszavetette a könyvet. A három lány közül Madison a legérdekesebb karakter számomra, és valahogy az írónőn is érzem, hogy ő lehetett a kedvence. Az övé a legfelkavaróbb változtatásra szoruló élettörténet, a másik egy családanya, aki most elbizonytalanodott a házasságát illetően, 40 éves korában a férje egy Bambi nevű fiatal nőcskét alkalmazott titkárnőnek, nem is, személyi assziszensnek, így a gonosz pletykák, a megcsalás gyanúja még megalapozottabbnak tűnik. A harmadik lány pedig híres írónő, akinek csúnya válással ért véget a házassága, neki is több oka van a módosításra.

A könyv leírása az időutazás gondolatával szerintem mindenképpen megfogja az embert, de én már olvastam a nem annyira pozitív véleményeket, és sajnos beállok a sorba. A vége felé már akkor sem veszt semmit az ember, ha csupán átfut néhány oldalt, mert nem nagyon történik semmi lényeges. A nevekről annyit, hogy van ugye a már említett Madison, és Leslie meg Ellie, hát azt kell mondjam, utóbbi kettőt még most is összekeverem, az ilyen névválasztás nem valami szerencsés.

Amitől még kicsit könnyen felejthető, hogy nem hittem el, amit olvasok. Oké, hogy ilyen nincsen igaziból, de azért szeretem, ha sikerül megteremteni az illúziót. Így néha csak félig voltam a könyvben, viszont legalább nem igényelt nagy koncentrációt, ami lehet pozitívum is bizonyos esetekben. Plusz ami kicsit emel rajta, az a mondanivaló, hogy ne nyugodjunk bele, ha valami nem olyan az életünkben, amilyennek szeretnénk, változtatni kell, ha úgy érezzük, nem jó nekünk valami. Mert mindig van más út, csak tudni, merni kell lépni - időutazás nélkül is.

A borító olyan kis semmilyen, az eredeti címhez (The summerhouse) inkább hozzá tudom kapcsolni.

3,5/5

Switched at Birth - 1. évad

2011-09-07T15:29:00.000+02:00

Szeretem az ABC Familyt.:) Ezt tekinthetem nyári darának is, mert nem hetiben néztem, hanem mikor már lementek a részek, akkor várakozás nélkül jött, látott és ~~győzött~~ rögtön megszerettem.

Annyi az alapszitu, hogy két kisbabát születésükkor a kórházban elcseréltek, de van csavar is, amit nem szeretnék elárulni, hátha még valaki nem tudja, mert én sem tudtam, és az úgy tök jó meglepetés volt. Annyit talán elárulhatok, hogy sikerült találni egy olyan témát, ami szerintem kiemeli az átlagból, és érdemes belekezdeni, mert egyediséggel ruházza fel.

Daphne gazdag szülők gyermeke lenne, de így az egyedülálló édesanyja mellett nevelkedett, míg Bay szerényebb környezetben élt volna, és sosem értette, hogy különbözhet ennyire a szüleitől és a testvérétől - a képeken látszik, hogy külsőleg is. Egy iskolai feladat során választ kap a kérdésre, és hamarosan sor kerül arra, hogy a szereplők megismerik egymást. A kezdeti meglepődés, örömködés után számtalan konfliktus jön valamennyiük életébe. A nevelés kérdése, meg egyáltalán akkor hogyan tovább, valaki perelni akarja a kórházat, valaki nem, és később e téren is lesznek fejlemények. Vannak mellékszereplők, akiket szintén lehet szeretni, és természetesen a tini lányok mellé járnak a fiúk is. Még azt szeretem nagyon a sorozatban, hogy teljesen emberiek a szereplők, és könnyű megérteni a cselekedeteiket, döntéseiket.

Az eddigi 10 részt szerintem mindenképpen érdemes megnézni, legalább esélyt adni neki, mert kár lenne érte. A csatorna már berendelt még 22 részt, a folytatás pedig 2012 elején várható - és én nagyon várom is.

Spoileresen még néhány sor, csak akkor olvassátok, ha ti is végignéztétek az eddigieket:

Szóval mondanom sem kell, Daphne siketsége nagy ledöbbenést okozott. Ez illetve a jelbeszéd, az olykor szokatlanul csendes jelenetek nagyon feldobták, és nagyon jó dolognak tartom, hogy ilyesmit is mutatnak a fiataloknak, mert sokan nem igazán tudják hogyan kezeljék az ilyesmit. Szerintem fontos megismerniük, hogy ilyen is van, és nem egy nagy dolog, nem fog attól különbözni valaki, mert siket. Mármint nyilván fog valamennyire, de attól még épp olyan, mint egy halló ember. Emmettért is odavoltam, és drukkoltam neki és Bay-nek. Bay amúgy olyan érdekes külsejű, most, hogy már megszoktam, arra jutottam, hogy szép. A szülők olyanok, amilyenek, velük annyira nem tudok rokonszenvezni, mint a két lánnyal. Remélem, a folytatás is ilyen jó lesz jövőre.:)

Andrea Cremer: Wolfsbane - A keresők

2011-09-03T08:01:00.000+02:00

- Nem Vailben vagyunk - folytatta. - A szabályok megváltoztak. Küzdeni fogok azért, hogy én legyek az, aki melletted lehet.
Valóban megváltozhattak? Nem tudtam, kinek a szabályai érvényesek még, vagy hogy hol az én helyem ebben az egészben.

Connorral társalogni olyan volt, mintha hullámvasúton utazna az ember. Sose lehetett tudni, hogy a következő pillanatban csipkelődni fog-e, vagy feltesz egy jól átgondolt kérdést.

Egy könyvsorozat nem első köteteiről mindig nehezebb írni, hiszen olyanok is olvashatják a bejegyzést, akik még nem olvasták a korábbi rész(eke)t. Mindenesetre azoknak a fantasy illetve farkasos történeteket kedvelőknek, akiknek Andrea Cremer könyvei eddig kimaradtak, elsőnek Az őrzőkről szóló írást javaslom.

Ami a sorozat nyitó részét jellemezte, annak erősségeit nem vesztette el, és nekem teljesen egybefolyik a kettő, max. a visszautalások (ha esetleg elfelejtettük volna, mik történtek korábban, ezek a segítségünkre vannak, erre is gondolt az írónő) rondítanak bele ebbe, de nem zavaró módon, tulajdonképpen jól is jött legtöbbször, hogy felelevenített néhány részletet. Új, szerethető szereplők csatlakoznak a már meglévőkhöz, és mivel szétszakadt egy szövetség, a nem Calla oldalán harcolók szinte teljesen leszakadtak a könyv első felében, ez a helyzet egyébként érthető módon meg is viseli a lányt, bűntudatot érez és hiányoznak neki a társai. Hirtelen nem a megszokott környezetében találja magát, és mondhatni fel kellett nőnie, és az előző rész tinikönyv jellege átalakult, ha írhatok ilyet, felnőttesebb lett maga a történet is.

A könyv első fele után, ami főleg a keresők megismertetéséből áll, változások jöttek, amik felpörgették a könyvet, ezt csak azért emelem így ki, mert találkoztam olyan véleménnyel, ami szerint az első kb. 150 oldal unalmas, viszont én ezt nem éreztem, talán mert a vélemények miatt számoltam a lehetőséggel, hogy így lesz. A szerelmi szálak vesztettek a hangsúlyosságukból, a keresők bemutatása sok betűt lefoglalt, de nem bánom, mert biztos unalmas lett volna még egyszer szinte ugyanarra kihegyezve közel 400 oldal. Akinek viszont elsősorban a Ren-Shay kettős adott egy nagy adag pluszt, ahogy nekem is, itt sem kell lemondania róla, hiszen ugyanúgy téma, csak kicsit háttérbe szorult a dolog. Amiket korábban megtudtunk a történelmükről, pedig csak a kezdet - személyes drámák, veszteségek, harcok tarkítják a könyvet, és új információkkal, eddig titkolt múltbéli eseményekkel tartja fent a figyelmet a könyv. A keresők élete is legalább olyan izgalmas, mint a farkaslét, és közülük a szövők például bámulatos dolgokra képesek. Az új karakterek tehát szimpatikusak, életszerű közösségük a könyv világának egy másik oldalát mutatják be.

A kiadót pedig külön dicséret illeti, amiért már a külföldi megjelenés előtt elhozta nekünk a könyvet! A lezárás biztos megint valami új kezdetét jelenti, nagyon kíváncsi vagyok, hogyan folytatódik a félbeszakadt jelenet, mi lesz a harmadik kötetben, mely 2012-ben várható Bloodrose címmel.

A borítóról még annyit, hogy az előzőnél is szebb, ráadásul össze sem lehet hasonlítani a külföldi társával,ami, hát szerintem ronda.

(Ja, és én egyébként még mindig Rennek drukkolok.:)

A könyvet köszönöm szépen az Egmont Kiadónak!

Teen Wolf - 1. évad

2011-08-21T21:45:00.003+02:00

Az MTV új sorozata biztosította a tavalyi The Gates után az idei nyárra is a farkasokat, és ez szerencsére most nem lett kasza, berendelték a 2. évadot. Egy színész csatlakozott is a kertvárosi farkasoktól, szegény Colton Haynes változatos produkciókban kap szerepet.:)

A vérfarkasságot szerintem nagyon nehéz nem nevetségesen megjeleníteni a filmekben. A Teen Wolfnak sem sikerült igazán, de nem is számítottam nagy dolgokra. Ebben a szellemben elvárásokból is híján voltam, vagyis a lehető legkedvezőbb volt a helyzete nálam, és remekül is alakultak a dolgok: kb. az egyetlen, amit rendesen, hetiben követtem a nyár folyamán.

Többen leszólták, és tényleg vannak hibái, meg gagyi néha (értem itt a morgásokat és egyéb hatásokat) meg cikis párbeszédek, jelenetek, mégis valahogy élvezetes. Ja, Tyler Hoechlint említettem? Tudjátok, 7th Heaven, csak már megnőtt, és nem is akármilyenre cseperedett.:)

Van tinis szerelem, titkok, rejtélyes múlt, ezek keveréke szórakoztató és izgalmas történetet alkot. Néha tényleg olyan, hogy Úristen, komolyan képesek voltak ezt így megírni? Meg amit a szereplők tudtak cselekedni, hát olykor már én éreztem magam kínosan helyettük is. Azonban az ilyenek szerencsére nem sok vizet zavarnak, egy-egy pillanatig tartó eltévelyedések.

A vérfarkas vonulat olyan formában jelentkezik egyébként, hogy egy fiút megharapnak, átváltozik, kezdetben nem tudja, mi történik vele, aztán megvilágosodik, megismer egy másik farkast (ő Tyler Hoechlin), meg van neki egy idegesítő haverja, aki később kevésbé lesz idegesítő, vagy csak időközben hozzászoktunk. Ezalatt bejön a képbe Allison (a lány, aki új a suliban), és a csapat (elfelejtettem, hogy mi volt a sport) kapitánya, Jackson, aki félti a pozícióját, mert Scott hirtelen ügyes erős és menő lett. És még van Lydia, Jackson barátnője, őt is lehet kedvelni. Meg persze az egyéb bonyodalmak mellé, amiket nem vázolok, ott vannak a vérfarkasokra vadászók.

Örülök, hogy lesz folytatás, szívesen elnézegetek a mostani 12 rész után jövőre is egy párat.

Olvasási szokások

2011-08-19T23:58:00.000+02:00

Hát az utóbbi időben nagyon sokat változtak az olvasási szokásaim, mivel egyáltalán nem olvasok. Komolyabban szólva, tényleg drasztikusan lecsökkent az olvasott könyveim száma, de nem szeretném, ha ez túlságosan tartóssá válna. Most egy ilyen időszakot élek, ezelőtt meg egyébként túlolvasós időszakom volt. A könyves blogok és a moly hatására nagyon sok könyvet ismertem meg, és rengeteg került várólistára, azokból bármikor választhatok, és esélyes újabbak felkerülése is a listára.

Legszívesebben otthon szeretek olvasni, még pedig úgy, hogy akkor az egy külön program, minimum egy órát a könyvnek szentelve - ez nem mindig kivitelezhető. Legtöbbször azok adják a legnagyobb élményt, amiket nem tudok letenni. Fáradtan, vagy nem nyugodt körülmények között nem tudok olvasni, mert olyankor úgy érzem, hogy csak fél lábbal tudok a történetre koncentrálni, és én teljesen a könyvben szeretnék élni, mialatt olvasom. Amikor jó idő van, néha kiülök a szabadba is olvasni, de ez nem annyira jellemző, meg az állatkáim amúgy is legtöbbször zaklatnak, hogy ne csak úgy üljek ott, hanem velük foglalkozzak. Tömegközlekedésen nem olvasok, és nem szoktam magammal cipelni a könyveket, félteném is őket, hogy valami bajuk lesz. Az évszakok max. annyiban befolyásolnak egy könyv kiválasztásakor, hogy nyár elején egy darabig valami nyári hangulatú könyvhöz van kedvem, Karácsony előtt pedig az ünnephez illő, kapcsolódó történethez.

Az olvasás 7 hetének utolsó hetéhez érkeztünk, ezúton is köszönöm Andiamonak a szervezést, igazán sok embert megmozgató eseményt ötletelt ki.:)

Magyar vagy külföldi irodalom és az irodalomórák hatása

2011-08-08T22:10:00.001+02:00

Az irodalomórákról csak a saját tapasztalataim alapján tudok nyilatkozni. Azok nem szerettették meg velem az olvasást. Minden magyartanárom idősebb nő volt, és ami a lényeg, meglehetősen maradi gondolkodásúak. Az órákra hatással volt ez, elég ritkán sikerültek érdekesre, bár a tantárgyat soha nem utáltam, sőt. A versek nem kötöttek le annyira, a kötelezők nem tetszettek, szinte minden, amivel találkoztam, elavultnak és unalmasnak hatott, illetve sokszor úgy gondoltam, hogy ugyan, honnan tudhatnánk, mi járt a költő fejében, mikor lejegyezte azt a pár sort (ezzel sokszor ma is így vagyok), nem minden elemzésről gondoltam, hogy ennek a megtanulásának most van értelme. Úgyhogy én megértem, ha egy gyerek az irodalomórák hatására nem rajong az olvasásért. Ilyenkor szerintem fontos lenne modernebb alkotásokkal megismertetni a fiatalokat, ami inkább az ő nyelvükön íródott, az biztosan számítana.

Másik téma, a magyar illetve külföldi irodalom "ellentéte". Kevés magyar írótól olvasok könyvet. Most hagyjuk a régebbi alkotásokat, inkább csak a napjainkban megjelent könyvekkel foglalkozom, mert külföldit is inkább az újak közül választok. Amikor ilyen Fejős Éva meg társai könyvek jelennek meg, eszembe sem jut a kezembe venni őket. Ez egy általános vélekedéssé alakult sajnos, pedig biztosan vannak nagyobb figyelemre érdemes alkotások hazánkból ma is, csak éppen azok marketingje nem olyan erős, mint a már említett könyvecskéké. Isa Schneider könyve pl. szerintem nagyon is érdekes és értékes, attól függetlenül, hogy nem érzem magaménak a műfajt. Csernus könyvei vajon mennyire mennének, ha nem lenne ismert a média hatására? Szerintem itt a lényeg, ha kicsit több hírverést kapnának a nem vacak magyar könyvek, akkor biztosan én is több magyar író könyvét olvasnám.

(Ez a bejegyzés Az olvasás 7 hete című esemény keretein belül íródott (VI. hét).)

Grey's Anatomy - 5. évad

2011-08-07T18:05:00.005+02:00

Elég régen néztem, utoljára 2009-ben. Nem is tudom, hogy azóta miért nem folytattam. Ez egy nagyon jó sorozat, pedig már nem az első évadait tapossa, és még mindig azt tudom rá mondani, ez nagy szó ám.:)

Szó szerint abbahagyhatatlan volt, és majdnem úgy is zajlott a nézése. Imádom, mikor egy sorozat így beránt, csak nézem, és érdekel, és leköt, és szóval ez szuper.:)

Az új szereplők többé-kevésbé semlegesek, ahogy korábban is voltam velük, ez alól most Hunt (Kevin McKidd) volt kivétel, egyből megkedveltem. Örülnék, ha maradna a továbbiakban is, sok mindent ki lehetne hozni a karakterből. Plusz Cristinát is érdekesebbé tette, ami még egy pozitívum.

Több szempontból is nagy változások történtek az évadban, a női főszereplő (így tudom minimalizálni a spoilert) távozásáról tudtam, azt is tudtam, hogy hogyan történik, a férfi viszont igazán meglepett. Vagyis még nem tudom, hogy mi lesz pontosan. És persze ezeken túl is zajlottak a dolgok.

Az nem tetszett, hogy több páciens szála átnyúlt 2-3 részekre is. Mivel ilyen nagy kihagyásom volt, nem emlékszem, hogy régebben ez mennyire volt jellemző, úgy rémlik, hogy csak a magánéletekre hatással lévő esetek tartottak több részen keresztül, és azokkal nem is volt gondom. Így önmagukban, látszólag céltalanul kicsit unalmassá váltak.

A lényeg azonban, hogy továbbra is remekel a sorozat, nem féltem egyáltalán, és remélem, hogy legalább a 10. évadig eljut. Na, de most már muszáj spoileresnek lennem! Próbálok a szereplőkön keresztül összegezni a látottakat. A lelkem romantikus részének nagyon jól jött most a sori, de többször sírtam is, és sokszor nevettem - alapvetően ilyen ez a sorozat, nem kell bemutatni. Most már tényleg spoilerek:

Meredith és Derek, ó hát én imádom Patrick Dempsey-t.:) Mindenkit szeretek benne, meg drukkolok nekik, állást foglalni nézeteltéréseknél, vitáknál, legtöbbször nem is tudok. Nem tippeltem hosszú életűnek az együttélést, de úgy néz ki, végre boldogok lesznek.

Elég tekintélyes szeletet foglalt el Izzie az évadban. A Dennys szellemesdi nem nyerte el a tetszésemet, kicsit idegesítő is volt néha, de hát tudtam, mire megy ki a játék, ki akarták írni Katherine Heiglt. Alexet is nagyon sajnáltam. George - hát szegénnyel pedig nem tudom, mi lesz, de micsoda húzás volt már az egész!

Sloan eddig is szerethető volt, és ez csak erősödni látszik, Lexie is aranyos. Cristina ugye most leginkább Owennel volt elfoglalva, jók lennének együtt. Egyébként sajnáltam szegényt, utálom a háborúkat, halottakat és emberi roncsokat termelnek.

A többieknek is megvoltak a maguk magánéleti és egyéb problémái, rájuk már nem térek ki, de minden rendben volt, nagyszerű kikapcsolódást nyújtott, ahogy mindig.

Nem tudom, hogyan dicsérhetném még a sorozatot.:)

„Az vagy, amit olvasol” + kedvenc műfajok

2011-08-06T23:55:00.002+02:00

Az olvasás 7 hetének V. hetén ezt a két témát választottam ki.

Kezdem a kedvenc műfajokkal. Régebben biztos rávágtam volna, hogy a romantikus, lányos könyvek. Bár ez részben igaz ma is, most már valamivel több műfaj közül szeretek választani. A már említett szinte mindig jöhet, mert általában egyszerű, könnyen olvasható történetekről van szó, és többnyire pihentető kikapcsolósást keresek, nem nehéz olvasmányokat (pedig legalább néha, azt is kellene, de valahogy nem nagyon sikerül összejönnöm az ilyen könyvekkel). Az ifjúsági történeteket is szeretem, illetve a drámába hajló sztorikat. Állatos történeteket is szívesen olvasok, illetve az Agatha Christie jellegű krimiket. Általánosságban igaz, hogy ha izgalmas, olvasmányos egy könyv, akkor az elnyeri a tetszésemet. A lassú, unalmasabb történetek nem kötnek le, és a fantasy műfajában is úgy vettem észre, hogy válogatós vagyok.

Az, hogy lehet-e következtetni egy ember személyiségére az olvasmányai alapján, érdekes kérdés. Igen és nem. Ha valakit mondjuk a buszon látok egy könyvvel, akkor nem gondolom, mivel nem tudhatom, hogy éppen miért pont azt olvassa, lehet, hogy nem is tetszik neki, stb. De az is lehet, hogy az a kedvenc műfaja, nem lehet tudni, nem lehet messzemenő következtetéseket levonni ilyen esetekben. Azonban ha hosszútávon megfigyelhetjük, hogy valaki milyen könyveket olvas, megint más kérdés, vagy ha rápillantunk a könyvespolcára, az is árulkodó lehet. De nem tudom, milyen mélységekben kellene gondolkodni, túlzottan szerintem nem sok mindent fog mesélni az illetőről. Arról, hogy emberileg pl. milyen, semmiképp. Egyszerűbb, kb. lényegtelen dolgokat megtudhatunk, pl. ha Star Wars könyvek sorakoznak a polcon, már előttem van, milyen ember lehet az illető, miért rajong, de ez meg általánosítás.

(Ez a bejegyzés Az olvasás 7 hete című esemény keretein belül íródott (V. hét).)

Delphine de Vigan: No és Én

2011-08-02T22:28:00.001+02:00

Az igazság az, hogy a dolgok azok, amik. Mindig a valóság kerekedik felül, az illúzió elillan, észre sem vesszük. Mindig a valóságé az utolsó szó.

Mielőtt Nóval találkoztam volna, azt hittem, az erőszak a kiabálásban, az ütésekben, a háborúban, a vérben van. Most már tudom, hogy erőszak a csöndben is van, hogy szabad szemmel néha láthatatlan. Erőszak az idő, ami befedi a sebeket, erőszak a napok kérlelhetetlen láncolata, a visszafordulás lehetetlensége. Erőszak, ami kicsúszik a kezünkből, ami hallgat, nem mutatkozik, erőszak az, amire nincs magyarázat, ami örökre átlátszatlan marad.

Érdekes könyv volt. Két fiatal lányról szól az egyik intellektuálisan koraérett, a másik hajléktalan. A történetben még kiemelt szereplő egy fiú is, aki viszont már kétszer ismételt osztályt. A fő vonal, amivel megfogott a fülszöveg, az a hajléktalanok témája, gondoltam, hogy erre lesz kihegyezve, és nem tévedtem sokat. Az emberek többsége szerintem nem igazán törődik velük, az utcán elhúzódnak tőlük, vannak, akik jobb szeretnek inkább nem tudomást venni róluk, mert az egyszerűbb, vagy nem tudom, de van, hogy mégis arcul csap az élet, és akkor meg muszáj (mondhatni átéltem). Ijesztőek, büdik és gyakran alkoholisták, amit ugyan sosem fogok tolerálni, de most nem erről van szó. Szóval az egész jelenség nem egy vidám dolog, és ezt mutatja be a könyv a három fiatalon, meg a mellékszereplőkön keresztül, és egyéb társadalmi, családi problémákra is kitér.

A tizenhárom éves Lou egy iskolai feladaton dolgozik, ami az utcán élő emberekről szól, és kapóra jön neki, hogy összeismerkedik a tizennyolc éves Noval, akinek a történetét és a megismert élethelyzetét felhasználhatja a munkája során. A kezdetben kissé vad, bizalmatlan No végül a házukba költözik, ám lesz még tovább is, de azt már nem mesélem el. Ami zavart, hogy nem igazán valóságos, az emberek nem fogadnak be hajléktalanokat az otthonukba. Legalábbis én még nem hallottam róla. Később azonban sokkal hihetőbbé, életszerűbbé alakult a könyv. Komor és szomorú végig, elvégre a téma mondhatni megköveteli. Lou eltökélten harcol valamiért, amiben hisz, az olvasó is szeretne, és a remény remek, esetenként kifejezetten fontos dolog, soha nem feladni, és sok esetben lehet is változtatni, de valamikor sajnos minden kevés. Viszont kiállni valamiért, valakiért sosem hiba. Az egész könyv Lou szavaiból áll, az ő világnézetén keresztül látunk mindent, amit mesél, ez egy másféle szemszögből láttatja az egészet.

Ami eszembe jut még a könyvről, az az elmúlás. Ezt főleg a könyv vége okozza, jövőre mondjuk más tanár fog tanítani, egy jó barát elköltözhet, stb. Lényegében minden változik. és lehet, hogy valaki nem gondol szépeket a hajléktalanokról, de sosem lehet tudni, kinek merre halad az élete, ha elindul egy lejtőn, kiköthet bárki ugyanott, hasonlóan reménytelen helyzetben. Ezt senki nem tudhatja előre, és vélhetően senki nem tervezi.

A könyvből készült film talán szívbemarkolóbb lehet. Azt hittem más, erősebb hatásokat vált majd ki belőlem a könyv, ahhoz képest nem volt annyira durva, nem vágott pofon, csupán közölte a nyilvánvaló nyomorúságot, reménytelenséget, amivel jár az ilyen élet. Vagy éppen életek, hiszen Lucas élete, a fiú akit a bejegyzés elején említettem, sem a gondtalan tinédzserévek mintapéldája, és Lou családja is élt át nem éppen derűs dolgokat. Mindemellett úgy vélem, egy ifjúsági könyvtől nem is szabadott volna többet várnom, egy tizenévesnek ennyi is elég, megismeri, tud róla, hogy ilyen árnyoldal is létezik, teljesen rendben van. Ebből a szempontból 5, nálam 3,5.

Az olvasás lehetőségét köszönöm a Könyvmolyképző Kiadónak és Borostyánnak.

Blogbánatom

2011-07-31T11:15:00.003+02:00

Nem igazán volt időm a blogra, meg a netes dolgokra az elmúlt másfél-két hónapban, ez szerintem erősen látszódott is. Ha nincs az olvasás 7 hete, lehet, hogy júliusban nulla bejegyzés lett volna, de már a június is elég halovány volt. Na, de most ám nagy visszatérést tervezek, holnaptól minden más lesz, blabla, kiolvasom az elkezdett könyveket, írok róluk bejegyzéseket, és amiket nézek, azokról a sorozatokról is jól megírom a véleményemet, és akkor nagyon jó lesz. De komolyan, hiányzik a blogolás.

Ja, és új a sablon, jelenleg még odavagyok a fejlécért.

Népszerűsítem a moly.hu-t..

2011-07-30T23:55:00.000+02:00

..az olvasás 7 hetében. A többi heti témát inkább passzolom, így ez maradt.

A moly nagyon jó! És most akkor bővebben ki kellene fejtenem, hogy miért. Hát, nekem legelőször anno azért tetszett meg, mert kitehettem a segítségével az aktuális olvasmányokat a blogba. Azóta kicsit széleskörűbbé vált a használata.

Változatlanul nyilvántarthatjuk olvasmányainkat, virtuális polcon rendezgethetjük a könyveket, várólistán tarthatjuk számon az elolvasásra váró köteteket, mindemellett pedig beszélgethetünk a könyvekről, meg mindenféléről a többi mollyal. Vannak események/kihívások is, pl. Olvassunk Jane Austentól!, Olvassunk Durrellt!, Olvassunk a szabadban!, stb, és a nagyon elvetemült molyok Terápiás eseményre is mehetnek, hogy megfékezzék őrült könyvvásárlási szokásukat (ez engem nem érint, de mivel be tudom tartani, így gondoltam csatlakozhatok). :) Karcolhatunk, ami talán leginkább egy üzifolyamhoz hasonló dolog, lehet hozzá kommentet is írni, és akiket követünk, azok tevékenységei (pl. karcok, olvasások, polcaik) megjelennek a frissben, de lehet böngészni a nem figyeltek között is. Ami szerintem bámulatos, az a molyok összetartása, ahogy segítik egymást. Baráti közösségek alakulnak ki, ez az oldala is nagyon szimpatikus számomra. Értékelhetjük a könyveket olvasás után, és mivel mások is így tesznek, remekül megállapítható, hogy egy könyv előreláthatólag mennyire jó vagy rossz. Szóval a moly egy remek találmány, regisztráljatok ti is!

(Ez a bejegyzés Az olvasás 7 hete című esemény keretein belül íródott (IV. hét).)

Könyvértékelések és következő olvasmányok

2011-07-24T22:45:00.001+02:00

Mialatt olvasok egy könyvet, közben is szoktam gondolkodni, hogy miként látom az olvasottakat épp, de ezek sokszor felülíródnak később, a teljes mű ismeretében. A megítélésemet több tényező befolyásolja, pl. az aktuális hangulatom (ez nagymértékben) mindenképp, de számos olyan dolog is, amiket így hirtelen nem is tudnék összegezni. Mondjuk az sokat számít, hogy az adott műfajt mennyire érzem magaménak, olvastam-e már hasonlót, amihez hozzá tudom mérni, vagy mennyire szimpatikusak a szereplők. Általánosságban talán örökérvényű, hogy minél jobban beránt egy könyv, annál magasabb "pontszámra" (erről mindjárt) van esélye a végén. De nem minden esetben, ezt tényleg sok dolog befolyásolhatja, mondjuk ha igényes, egyszerűen jó olvasni, mert úgy van megfogalmazva, de a történet nem igazán köt le, na az megint egy másik kategória, ilyen esetekben máris átértékelődik (szó szerint) a helyzet. Visszatérve a pontszámokra, az utóbbi időben nem szeretek pontozni, nem tudom, hogyan történt, egyszer csak úgy éreztem, hogy nem szeretnék. Nem tudom, hogy állandósul-e, vagy csak néha nem lesz a blogon az értékelés effajta formája.

Erőteljesen hatással van a soron következő kötet kiválasztására az előtte lévő olvasmány. Ha valami történelmi volt mondjuk, akkor legközelebb biztos nem lesz kedvem még egyhez (nem is olvasok olyat, úgyhogy tuti, na mindegy) - oké, szóval ez nem jó példa volt.:) A lényeg, hogy azonos műfajúak nem gyakran követik egymást, ez nem is túl szerencsés szerintem. Valami komoly után egy könnyed célszerű, sok depiset nem szabad, mert akkor az ember hangulata is világvégemindenrossz lesz, legalábbis rám olyan hatással lenne. Ezekre mindenképp próbálok figyelni, vagyis nem is, inkább magától jön, érzésre. Általában ez dönti el egyébként kb. az utolsó pillanatban, hogy mi legyen a következő, gondolok egyet, kipattan egy ötlet, és rájövök, hogy igen, pontosan ehhez lenne kedvem - és akkor nem szabad túl sok időnek eltelnie, mire ténylegesen elkezdem olvasni, különben elmúlik az érzés, hangulat.:D Azt is szoktam csinálni, amikor nem nagyon van semmi, ami felkelti aktuálisan az érdeklődésem, hogy több könyvbe belekezdek (nem a legjobb stratégia, mert aztán egyre több megkezdett könyv lesz, és az nyomasztó tud lenni, legalábbis nekem), és ami megfog, az úgyis marad, és akkor örülök meg nagyon elégedett vagyok.

(Ez a bejegyzés Az olvasás 7 hete című esemény keretein belül íródott (III. hét).)

Könyvvásárlás, Könyvtár, vagy E-Book?

2011-07-14T20:50:00.002+02:00

Nálam ez a három lehetőség áll fenn, ha olvasásról van szó. A modern korban az e-book egyre nagyobb teret hódít magának a hagyományos könyvekkel szemben, és most, hogy hozzánk is elért az e-book olvasó-láz, arra számítok, hogy a számuk szép lassan tovább fog növekedni. Na, de most még maradjunk a jelenben.

Azt már nagyon sokszor leírtam, hogy többnyire könyvtárazós vagyok, aminek sok oka van, kezdem is az indoklást. A szinte mindenkinél meglévő könyvbirtoklási vágy nálam korlátozottan van jelen, mert csak olyan könyveket szeretek a polcon látni, ami kedvenc lett. Ebből kifolyólag a könyvvásárlás meglehetősen kockázatos üzlet számomra, és ehhez tartom magam, mikor kiadok kisebb-nagyobb összegeket egy-egy kötetre. Olyan viszont már többször volt, hogy könyvtárból olvastam egy könyvet, és olyan élményt adott, hogy muszáj volt a polcon tudnom, így megvettem.

A könyvtárakat nagyon szeretem, nem zavar, hogy nem saját a könyv, és egy régebbi példány különlegességét az is megadja, hogy ha mesélni tudna, biztos nem semmi története lenne.:) Kiknél fordult meg, hányan forgatták, persze ez a nem könyvtáras köteteknél is érvényes, tehát a régebbi könyveknek már lelke van. Ezt a hangulatot, és a csendet meg a hatalmas tudástárat mind megadja egy könyvtár számunkra. A kölcsönzési határidők néha beárnyékolhatják, de annyira mégsem, hiszen mégis csak egy könyvtárról van szó, újra megyünk, vajon mik lesznek a polcon, vagy időközben találtam valamit, amit biztosan szeretnék kivenni... szóval szeretek könyvtárba járni. A könyvvásárlás magában hordoz nálam egy közepesen magas kockázatot, amit jobb szeretek a lehetőségeimhez mérten inkább elkerülni. De ha egy nagy kedvenc kerül a polcra, az természetesen engem is örömmel tölt el, hiszen jó ránézni, bármikor levehetem, megcsodálhatom a borítóját, és ha akármikor újra akarom olvasni (igazából azt nem szoktam), akkor ott van egy karnyújtásnyira.

A másik lehetőség az e-book. Mostanában megtámogatják őket a piacra dobott e-könyv olvasók, ami nekem nincs, és szerintem még jó ideig meg is leszek nélküle. Vannak e-könyveim, de nem igazán jellemző, hogy ebben a formában olvassak egy könyvet. Eddig max. 5x fordult elő. Nem tekintem őket igazi könyveknek, inkább csak egy praktikus fájlnak, ami mindig elérhető (feltéve ha van áram). Laptopon kényelmesebb olvasni, mint asztali gépen, a különböző mütyürökön (mp4 lejátszó, telefon) nekem nem jön be, csak a laptoppal is az a baj, hogy hiába a laptoppárna, elég hamar kényelmetlen lesz tőle a lábamnak, ami nem valami jó. Mindezek ellenére, szeretem vadászni az e-könyveket, mert mégis csak egy parányi nagyságú adat, nem sok vizet zavar a gépen, és sose lehet tudni, mikor támad kedvem hirtelen valamihez, és ha éppen pont az elérhető úgy, akkor az egy jó dolog.

(Ez a bejegyzés Az olvasás 7 hete című esemény keretein belül íródott (II. hét).)

Az olvasás, mint kezdet

2011-07-05T16:20:00.000+02:00

Ahogy nézegettem a bejegyzéseket az első heti témákról, úgy vettem észre, a legtöbben a gyerekkori + mesekönyvekkel kezdték. Az a helyzet, hogy nekem eszembe sem jutott olyan messzire visszamenni az időbe, mivel amikor anyu mesélt, akkor még nem tudtam olvasni, vagyis nem én magam olvastam, így azt nem olyan olvasmányélménynek kategorizáltam. És igazából nem is emlékszem olyan élénken a gyerekkori dolgokra. Szóval én kicsit máshogy írtam a témáról, ráadásul nem az a fajta vagyok, mint mindenki, akik már szinte az olvasni tudásuk előtt is olvastak...:)

Az első könyvélmények meghatározóak lehetnek az ember életében, mert ha nem nyeri el a tetszését a gyerkőcnek, úgy az olvasás sem biztos, hogy rögtön a kedvenc tevékenységei közé kerül. Erre én kitűnő példa vagyok szerintem.:D Nem szerettem a kötelező olvasmányokat, és csak három emlékem maradt meg a témában (tehát a többit gondolom meg sem próbáltam elkezdeni, bár még a Tüskevárról valami rémlik). A Pál utcai fiúkat elolvastam, abban még voltak részek, amik tetszettek is, valamikor viszont alig kötött le, amiről éppen szó volt, és elkalandozott a figyelmem. De nem annyira, mint az Egri csillagok esetében, szinte büntetésnek éreztem, és idővel már meg volt szabva, hogy naponta hány oldalt kell elolvasni belőle (azt hiszem, 30-at), hogy a végére érjek időben. Emlékszem, rendszeresen bealudtam rajta. Ami viszont tetszett, sőt, olvastam volna szívesen tovább, az A két Lotti. Kivittem nyáron a kertbe, szép napsütéses, meleg nyári idő volt, és nagyon jó kikapcsolódás volt. Amivel igazán megszerettem az olvasást, azzal nem vagyok egyedi eset: Harry Potter. A rajongásom tárgya volt hosszú ideig, és jó pár könyvet elolvastam utána, aztán valahogy a tizenéves korban ismét elvesztettem ezt a hobbyt. A környezetemben egyébként ma sem olvas szinte senki, talán emiatt is akkor ismét alig olvasós időszakom következett.

A következő nagyobb lökést talán a Twilight adta, először csak a filmről hallottam, aminek az alaptörténete tetszett, majd amikor megtudtam, hogy könyvből készült, azonnal el akartam olvasni. Még aznap elmentem a Libribe, és megvettem. Utána ezen a vámpíros vonalon akartam elindulni, de mikor Ward óriási csalódás volt, írtó vacaknak éreztem, ez a lelkesedés el is múlt. Szerencsére képbe jöttek a könyves blogok, és akkor "minden megváltozott".:) Én mindezt korai könyvélményeknek érzem, ezért nyúlt ilyen hosszúra a mesélés. Mostanában kezdem már úgy érezni, hogy elég hamar el tudom dönteni, hogy egy könyv nekem való-e, vagy nem érdemes belekezdenem, mert nagy valószínűséggel úgysem tetszene. Az ilyen pedig olyan rossz, de amikor valami magával ragad, az hatalmas élmény, napokra egy másik világba kerülni varázslatos, szóval nem szabad néhány rosszul megválasztott első olvasmány miatt lemondani az olvasásról. Én már csak tudom.;)

(Ez a bejegyzés Az olvasás 7 hete című esemény keretein belül íródott (I. hét).)

Az Olvasás 7 Hete eseménysorozat

2011-07-02T10:05:00.004+02:00

Jövő héten veszi kezdetét ez az Andiamo által kitalált és szervezett eseménysorozat, melynek lényege: 7 héten át népszerűsíteni az olvasást különböző korábban megszavazott témákról szóló véleményekkel, bejegyzésekkel. Itt tudtok részletesen olvasni erről. Nyeremények is vannak, de anélkül is ez egy nagyon klassz dolog szerintem.

Íme a témacsoportok, az elkövetkező hetekben tehát efféle bejegyzések is várhatók a blogon:

I. hét (júl. 4-10.)

Az első könyvélmény(ek)
Ki adott először könyvet a kezébe? Kinek a hatására kezdett el olvasni?
Könyvek, amiket utált, de mindenki más szerette
Könyvadoptáció: vegyünk védelmünkbe egy kevésbé olvasott könyvet!

II. hét (júl. 11-17.)

Könyvtár vagy könyvvásárlás?
E-book vagy könyv?
Sorozatok: olvas-e, gyűjt-e sorozatokat?
Milyen rendszer alapján rendezi a könyveit? (ábécérend, műfaj, sorozat, szín, szerző szerint, stb.)

III. hét (júl. 18 – júl. 24.)

Mi alapján értékel egy könyvet?
Mi alapján választja ki a következő olvasmányát?
Filmadaptációk: kedvencek, a legpocsékabb adaptáció
Miért vezet/olvas Ön könyves blogot? Van-e hatása egy-egy könyves blognak az olvasásra? (pl.: a következő olvasmányát egy blogbejegyzés hatására választotta ki) Van-e/Vannak-e kedvenc blogjai/bloggerei?

IV. hét (júl. 25 – 31.)

Védőbeszéd a szépirodalom mellett
Védőbeszéd a szórakoztató irodalom mellett
Ha a kedvenc írójával/íróival készíthetne interjú, ki lenne/kik lennének a kiválasztott(ak)?
A Moly.hu könyves közösségi oldal népszerűsítése

V. hét (aug. 1 – 7.)

Kedvenc műfajok
„Az vagy, amit olvasol”, azaz lehet-e valakinek a személyiségére következtetni az olvasmányai alapján?
Könyvek, amik megváltoztattak, amik hatottak rám
Milyen könyvet írna legszívesebben?

VI. hét (aug. 8 – 14.)

Klasszikusok kontra kortárs irodalom
Magyar kontra külföldi irodalom, avagy miért félünk egy-egy magyar/külföldi író művétől?
Regények kontra novellák: Ön melyiket preferálja? Miért? Olvas-e novellákat?
Az iskolai irodalomórák bátorítanak vagy tántorítanak? Miért olvasnak egyre kevesebbet a fiatalok? Ön mit olvastatna az ifjúsággal?

VII. hét (aug. 15 – 21.)

Olvasási szokások változása
Évszakok és könyvek, avagy milyen könyvet olvas tavasszal, nyáron, ősszel, télen?
Olvasási szokások: hol, mikor olvas szívesen? (otthon, tömegközlekedésen, parkban, erkélyen, reggel, délben, este, stb.)

Sarah Dessen: Egy felejthetetlen év

2011-06-30T06:02:00.009+02:00

Ez volt a napozós könyvem. Sajnos már az elején kiderült, hogy többre nem igazán hivatott, így elég rendszertelenül és kissé érdektelenségben teltek a vele töltött óráim. A többi magyarul megjelent könyvét (Figyelj rám!, Tökéletes) az írónőnek már olvastam, és alig várom, hogy megjelenjen egy következő, egyben pedig bízom benne, hogy ez a legrosszabb írása, mert az említett kettőnek a nyomába sem ér.

Két barátnő áll a történet középpontjában, Scarlett a "problémásabb" tinédzser, míg Halley-t kicsit szigorúbban fogják a szülei. Legjobb barátnők, egymással szemben laknak, így a kötelékük igazán szorossá vált az évek során. Szüksége is lesz erre a biztos pontra az életében Scarlettnek, amikor egy napon a barátja meghal egy motorbalesetben. Ez önmagában is épp eléggé megrázó, de hamarosan még egy dolog váratlanul éri, és a kettő együtt nem várt bonyodalmakat okoz.

Nekem ez az egész erőtlennek hatott, a fülszöveg spoileresebb, mint ahogy én fentebb összefoglaltam a lényeget, és azzal együtt, hát, nem tudom... valami hiányzik belőle, az biztos. A szereplők is valahogy távoliak maradtak, pedig pont ez nem volt jellemző az általam korábban olvasott kötetekre.

A borító még illik is hozzá, mert a könyv kb. pont annyira rossz, egy szinten vannak még a tök fehér - rányomtatott fekete színű szöveg hátuljával is. Színtelen-szagtalan kis egyszer olvasós történet, aminek volt néhány pillanatnyi kiemelkedő része is azért, csak az a baj, hogy nem azokra fogok emlékezni.

Ta-mia Sansa: Sötét Hórusz

2011-06-29T21:50:00.000+02:00

Sansa neve a moly.hu-ról ismerős volt korábban is, és több szerencsés jóval a kiadás előtt olvashatta a művet. Nagyon pozitív vélemények születtek, így nem meglepő, hogy a Főnix Könyvműhely jóvoltából már fizikailag is a kezükben tarthatják a könyvet a korai rajongók is, ez igazán örömteli dolog.

Úgy döntöttem, nem foglalom össze, miről szól, ez esetben magát a fülszöveget elegendőnek érzem: "Az öt bolygót felölelő liberális szellemiségű Bubastis és a hagyományos, patriarchális berendezkedésű Terrai Császárság alkotta kétpólusú univerzum megrendülni látszik. A harc kereszttüzében egy különös, múltbeli sérelmeit magában mélyen elfojtó, önnön lidérceivel küzdő albínó nő, Nekhti áll… A sci-fi klasszikus Asimov nyomdokain haladó Sötét Hórusz egy politikai és társadalmi mondanivalóval megtűzdelt izgalmas, meglepetésekkel teli, fordulatokban gazdag kalandos történet, melynek átélése során az olvasó elgondolkodhat arról, mi a valódi szabadság, hol húzódik a határ lehetőség és kötelesség között, és mit is jelent áldozatot hozni egy magasabb rendű cél érdekében…"

Az olvasás kezdetekor erősen tartottam a reakcióimtól, mert ez a műfaj egyáltalán nem áll hozzám közel. Ám hamar kiderült számomra, hogy elég fantáziadús és érdekes ahhoz, hogy egy, a műfajtól egyébként ódzkodót is le tudjon kötni. A könyv nem túl hosszú, de annál töményebb és tartalmasabb, furcsa idegen nevekkel és egyiptomi beütéssel. Okos, fordulatos, izgalmas és nagyon eredeti, valamint mondanivalókból sincs hiány benne. Néha kicsit szövevényes, főleg az elején volt totál homály, szóval oda kell figyelni, de a végére azért összeállnak a dolgok. Már olyan sokan írtak róla, és ez így most olyan izé, mert elkövettem azt az óriási hibát, hogy elolvastam a véleményeket akkor, amikor én még nem írtam meg az enyémet, és most úgy vagyok vele, hogy igazából nem tudok mit hozzátenni, inkább csak egyetérteni tudok másokkal, és mivel sok idő telt el a könyv és a posztírás között, az ihletem is odalett sajnos.

Aki szereti a fantasy műfaját és esetleg a sci-fit sem veti meg, ne hagyja ki! (Várható a folytatás is!)

90210 - 3. évad

2011-06-19T11:23:00.000+02:00

Egy hónappal az évadzáró epizód után kezdem érezni a kedvenc tinisorozatom hiányát, ezért úgy döntöttem, megírom a bánatom, és egyúttal megismétlem milliomodik alkalommal, hogy ez a földkerekség jelenleg futó legjobb tinisorozata (bár ez a közelmúltban némi helyesbítésért kiált, úgyhogy hamarosan írok a szorosan mellékerült új kedvencemről is).

Nem is tudom, hol kezdjem, mert hát sok minden történt itt szeptember óta. Az nem volt titok egy pillanatra sem, hogy az utolsó évük lesz a gimiben, és ez aggasztott egy kicsit, mert tartok tőle, hogy elrontja a sorozatot az, hogy kirepülnek a középsuliból - ez ősszel majd kiderül. Összességében kijelenthetem a sorozatról, hogy nem volt olyan rész, aminél azt mondtam, hogy ez most nem annyira tetszik, de ez itt amúgy is általános érvényű dolog.

Kétségkívül a legszórakoztatóbb karakter Naomi, a legjámborabb és legkevesebb rossz tulajdonsággal rendelkező titulust pedig Teddy érdemli. Vendégszereplők tekintetében sem lehet panaszunk, beugrott például egy bosszúálló angol fiú, egy idióta és idegesítő unokatesó, kaptunk egy új pszichopatát is, a végén pedig egy kedvelhető, de elszomorító helyzetű fiú lépett színre. Annie idén egész aranyos volt, Liam hát ő Liam :P Adriannát jobban utálom, mint valaha, Dixon úgy általában hozza a formáját, Silver ismét szerethető volt, Ivy-nak is megvoltak a maga problémái, Navid pedig szintén megkapta a maga történetszálait.

Amúgy láttátok már AnnaLynne McCord új külsejét? Érdekes lesz megszokni az új Naomit, ha így marad.

Ja, és szeretem, hogy a CW a régi sorozatait is megjutalmazza új promoképekkel.:(

Ősszel startol a 4. évad, addig csak egy nyarat kell elviselni. ;)

Életjel

2011-06-16T21:40:00.001+02:00

Csak gondoltam írok egy ilyet, mert feltűnt, hogy a nyár beköszöntével a blog kb. haldoklik, plusz ihletem sincs, pedig sorozatokról igazán írhattam volna, így az olvasási válság ideje alatt, de valahogy nem jön össze soha. Úgyhogy így némi füstjelek mellé max. egy filmes napló frissüléssel tudok szolgálni. Majd ez a helyzet egyszer csak változni fog, ha eljön az ideje.

Addig is pápá, és mosolyogjatok, nevessetek sokat!:)

Sok kérdéses mém

2011-06-01T19:55:00.000+02:00

Rég volt már ilyen jellegű játék, én szeretem őket, úgyhogy amikor ráakadtam itt, éltem az "aki kedvet érez, töltse ki" felhívással.:) Továbbadom (eredetileg 5 embernek kellene, de hát az még 2009-ben volt:D) elsősorban kiarának, nyuszisznak, Petrusnak, és igazából mindenkinek, csak nem tudom, a könyves blogosoknak van-e kedvük ilyen kis kitérőhöz, mert nem könyves témájú továbbpasszolós. Mindenesetre, akinek lesz, örömmel fogom olvasni a válaszait.:) (Ja, és akinek van tumblr oldala, az is teljesen megfelel kitöltési helyszínnek szerintem, ha nem szeretnétek blogba írni.:)

A kérdések:

1. Hol fogtad utoljára valakinek a kezét?

A városban a páromét.

2. Ha megélnél egy háborút, szerinted túlélnéd?

Nem valószínű.:D

3. Bealszol a tévé előtt?

Azon ritka alkalmakkor, amikor nézem, nem.

4. Ittál már tejet közvetlenül a dobozból?

Nem igazán.

5. Nyertél már valaha betűző versenyt?

Nem.

6. Mi volt a legnagyobb vitád valamilyen baráttal?

Az nem publikus.:)

7. Gyorsan gépelsz?

Nem elég gyorsan.

8. Félsz a sötétben?

Nem mindig.

9. Most van valaki, aki tetszik?

Igen.

10. Miért ért véget a legutóbbi kapcsolatod?

Számtalan oka volt.

11. Szerencseszámod?

Inkább úgy fogalmaznék, hogy kedvenc, 7.

12. Nyertél már lottón?

Nem lottózom.

13. Most iszol valamit?

Vizet, amit mindig.

14. Okosnak tartod magad?

Nem.

15. Ettél valaha bogarat?

Kiskoromban tuti.

16. Most van valaki, aki hiányzik?

Van.

17. Mit kérsz karácsonyra?

Hát azt nem tudom.

18. Ismered a muffinembert?

Kellene?

19. Beszélsz álmodban?

És nevetek, sírok, kiabálok.

20. Emlékszel az első csókodra?

Igen.

21. Reptettél valaha sárkányt?

Igen, és tök jó!:)

22. Mikor mentél legutóbb úszni és hova?

Pár éve, tóban, és inkább evickéltem.

23. Sikeresnek tartod magad?

Inkább szerencsésnek.

24. Kábé hány ember száma van a mobilodban?

Nem tudom.

25. Szerettél volna valaha kapni egy lovat?

A póni rémlik, de lovas korszakom is volt, úgyhogy biztos azt is szerettem volna.

26. Mik a terveid holnapra?

Csak egy szokásos munkanap, semmi különös.

27. Mit csináltál múlt hétvégén?

Pihentem.

28. Most hiányzik a suli?

Néha igen. Most nem.

29. Mikor mondta neked valaki utoljára, hogy szeret?

Ma.

30. Szeretsz szingli lenni?

Nem vagyok az.

31. Szereted a szobádat?

Imádom.:)

32. Ki a hősöd?

Nincs hősöm.

33. Lógtál valaha a suliból?

Á, dehogy...:D

34. Most mit fogsz csinálni (miután kitöltötted a tesztet)?

Netezek vagy nézek valamit, aztán lefekszem aludni.

35. Ha összezárva kéne eltöltened 24 órát egy emberrel, legszívesebben kit választanál?

A páromat, gondolom.

37. Ettél valaha kutyakaját?

Tuti.

38. Őszinte ember vagy?

Igen.

39. Szereted a ham&eggs-et?

Megeszem.

40. Mi az a három dolog, ami mindig nálad van?

Mármint ha elmegyek itthonról? Zsepi, kulcs, táska.

41. Van valamilyen sebhelyed?

Több is.

42. Szereted az akciót, a pörgést?

Valamikor.

43. Mi szeretnél lenni, ha nagy leszel?

Már nagy vagyok.

44. Mi a legnagyobb titkod?

Ha elárulnám, már nem lenne titok, nem igaz?

45. Milyen gyakran telefonálsz?

Amikor szükséges.

46. Hiszel a szerelemben?

Igen.

47. Van valami, amit szeretnél, de nem kaphatsz meg?

Persze.

48. Mi az a négy dolog, amit elsőként veszel szemügyre egy srácban/lányban?

Az arcát. Lányoknál az alakját.

49. Mikor sírtál utoljára?

Nem olyan régen.

50. Kit öleltél meg utoljára?

A páromat.

51. Jól kijössz a családoddal?

Azt hiszem.

52. Hol van a mobilod?

Az ágyon.

53. Mit ettél utoljára?

Csirkepörköltet tarhonyával.

54. Mi a kedvenc színed?

A lila.

55. Milyen filmet láttál utoljára moziban?

Hát.. Jézusom, nem emlékszem.

56. Most milyen dalt hallgatsz?

A csendet.

57. Most mire vágysz?

Egy fagyira.:D

58. Melyik a kedvenc kocsid?

Nincs kedvenc autóm.

59. Most nézel valamit a tévében?

Nem.

60. Kivel beszéltél utoljára mobilon?

Az anyukámmal.:))

Alan Glynn: Csúcshatás

2011-05-26T21:05:00.003+02:00

"Egyetlen tabletta kihozza belőled a maximumot."

Nagyon csábítóan hangzik a gondolat, hogy 1 óra alatt kiolvashatunk egy könyvet, mindössze 1 nap, és megtanulhatunk egy új nyelvet. Mi lenne, ha lehetőség adódna rá? Eddie Spinola kiégett szövegíróként összefut egy régi ismerősével, aki egy pontosan ilyen lehetőséget nyújtó gyógyszerrel kínálja - bár ezt Eddie akkor még nem tudja. Csupán egy apró tablettát, az MDT-48-at kell beszednie, és mindez (sőt még több is), lehetővé válik. Elsőre nem érdekli a dolog, hiszen nem sejti, miféle "drogot" kapott, de aztán mégis csak beveszi, és a hatása számára elsöprő, függőséget okozó, mert hát kit ne ragadna magával az a hatalmas tudás, memória és az a kimeríthetetlen energia, amit a segítségével megkaphatunk. Az MDT kezdetben csak a munkában segíti hősünket, majd rövid időn belül egyre magasabbra tör. Bekerül a tőzsde világába, az üzleti életbe, ám egy ponton a szer szedése kezd veszélyessé válni. Mivel nem sokára az ismeretlen eredetű tabletták nagy mennyiségben csak úgy belehullanak az ölébe mindenféle tájékoztató nélkül, és csupán egy jegyzetfüzetre támaszkodhat, hogy utánajárhasson a gyártónak, és kiderítse, kihez fordulhat segítségért, a helyzet egyre nyugtalanítóbb lesz. Miközben szenved a mellékhatásoktól, újonnan felépített élete a tudatkiesések, erős fejfájások, pánikrohamok miatt kezd széthullani, ráadásul a nyomozása során is egyre aggasztóbb dolgokra bukkan. Vajon ki, kik állnak a tabletták előállítása mögött, és hogyan lesz az egész helyzetből Eddie számára kiút?

Már a könyv alaptémája is nagyon érdekelt, amikor a körítésről még semmit sem tudtam, és jól működtek együtt, hajtott előre a kíváncsiság, hogy megtudjam, mi lesz ennek az egésznek a vége. Eddie egy emberi figura, olyan rossz döntéseket hoz, amit szerintem hasonló helyzetben sokan ugyanúgy megtennének. Valahogy közelebb vitt hozzá az, hogy E/1-ben meséli a vele történteket, és ad egy bizonyos illúziót a kezdéssel, ami igazából homályba is veszett az eseménydús sztori olvasása során, és csak a végén jutott újra eszembe, hogy jé, tényleg, és hogy ez így milyen ötletes. Nem pörög folyamatosan nagy sebességgel a könyv, mégis végig érdekes marad. Hitelesen mutatja be a tőzsdét, az üzleti élet alakjait, és más társadalmi réteg felé is elkanyarodik. A szórakoztatás mellett el is tud gondolkodtatni a világról, de azért nem viszi túlzásba, és nem is kell neki, enyhén árnyalva is kialakul a kép, ami nem újdonság, de mégis ennyivel is többet ad a lendületesség és izgalmak mellé. A főszereplő figurája nem tudom, mennyire kedvelhető, nekem valahogy könnyen ment együttérezni vele, drukkolni neki, még ha a döntéseit nehéz is megérteni - végülis nem én kerültem az MDT hatása alá, pontosan nem tudhatom, mit tesz az agyunkkal, így nem is ítélkezem. Az elején még ha ijesztő is kicsit a szer okozta változás, azért irigyelhető az élményért (magunk is eljátszadozhatunk a gondolattal, mire használnánk a hirtelen jött felfokozott képességeket), amit átél tőle. Mondjuk hamarabb kezdtem el aggódni, mint Eddie-nek eszébe jutott, hogy pl. 2-3 napja nem evett, vagy aludt, úgyhogy annyira mégsem irigyeltem. Rövid idő alatt hihetetlen-lehetetlen dolgokat ért el, élt át, ám drágán meg is fizetett érte.

A borítója remek, mi más is lehetne Bradley Cooperrel díszítve.:P Nem, de tényleg, a film posztere van olyan jó, hogy könyvborítóként is kitűnően funkcionálhasson.

Nekem 5/5-ös olvasási élményt nyújtott.

A könyvet köszönöm szépen a Partvonal Kiadónak!

A filmet régóta kinéztem magamnak, és amikor megláttam, hogy könyvből készült (a filmbemutatóval egy időben 12 országban jelent meg), alig vártam, hogy olvashassam még a film előtt, mert azt valahogy jobb sorrendnek éreztem. Most pedig, hogy eljött az idő, mihamarabb látnom kell!:)

A film előzetese (a könyv előtt szerintem spoileres):

Supernatural - 6. évad

2011-05-25T09:30:00.000+02:00

Végre újra azt nyilatkozhatom a sorozatról, sőt, egy egész évadáról, hogy tetszett! Csak egyetlen karakter árnyékolta be, akit mostmár nem nem kedvelek, hanem egyenesen utálok: Castiel. Rajtam kívül mindenki szereti, ez egyszerűen érthetetlen számomra. Nem emlékszem olyan részre, ami ne tetszett volna, persze előfordultak kicsit gyengébbek, de semmi különös. Extrább részek viszont voltak, amik kiemelkedtek. A dupla évadzáróval elég hatásos volt a befejezés, és inkább most csak ezt írnám ki magamból, spoileresen (!), hogy hogyan jutottunk el idáig, nem taglalom.

Kezdem ott, hogy baromi elégedett voltam, mikor kiderült, Castiel és Crowley szövetkeztek, hiszen felcsillant a remény Castiel kiírására. Hát még hogy megörültem, mikor az angyal létére kedvencem, Balthazar esélyeit kezdtem egyre jobbnak látni arra, hogy főszereplőféleségként átvegye Castiel helyét a következő évadban. És nem hiszem el, hogy megölte az a... Sebaj, remélem jövőre eltűnik valahogy.

Szóval pápá kedvenc karakter, hát tökre kiakadtam.

A befejezés meglehetősen aggasztó.

Hawaii Five-0 - 1. évad

2011-05-22T13:25:00.003+02:00

Régóta esedékes volt, hogy írjak róla valamit, mert tök szeretem, és most, hogy véget ért az első évad, nem halogatom tovább. A régi sorozat felújítása, amit én nem néztem, úgyhogy összehasonlítani nem tudom a kettőt.

Azt bírom benne, hogy nyomozós, de nem érzem tehernek a dolgot benne, a helyszín alapból gondoskodik a látványról (Alex O'Loughlin-ról nem is beszélve, így ezzel a karakterével, meg külsejével (nem az a hosszú haj, amilyen a Moonlightban volt neki) kb. először tetszett igazán), és nagyon hangulatos, minden részt szívesen néztem, nem volt unalmas a nyomozás, vagy ha esetleg mégis, a szereplők teljes mértékben kárpótoltak hol a személyes problémákkal, hol csak egyszerűen a poénokkal. A már említett Alex O'Loughlin alakítja Steve McGarrettet, aki a Five-0 "vezetője", az első részben pedig össze is áll a teljes csapat. McGarrett és Danny (Scott Caan) párosa jól működik, valamint Chin (Daniel Dae Kim) és Kono (Grace Park) is maximálisan kedvelhetőek. Egy rész-egy eset a felállás, de természetesen van átívelő szál is, ami egy minisokk jellegű finálét is okozott. Vendégszerepelt néhány részben James Marsters, és Masi Oka is benne volt 4 részben, akit kezdetben aranyosnak találtam a Hősökben, de aztán valahogy elkezdett idegesítő lenni, emiatt nem fogadtam jól a hírt, miszerint itt a 2. évadban állandó szereplő lesz..

Az évadzáró cselekménye folyamatosan előkészítés alatt állt az évad során, ha nem is jelent meg a főszál minden részben. Hozzácsapták még Danny személyes drámáját is, és Chin és Kono élete is haladt a maga útján, kinek hasznosabb, kinek rosszabb irányba. Hát, nem tudom, hogyan lesz ebből a helyzetből kiút, de azért tippelek egy irányt magamban.

Aki eddig nem nézte, Hawaii miatt nyáron remek dara lehet szerintem. Csináltam néhány pillanatképet a részekből.

Egy valami azért van, ami nem tetszik a sorozatban: a főcím..:)

Upfronts 2011

2011-05-20T08:14:00.001+02:00

Az idei újoncok, az összeset felsorolom, a háttérszínnel ellátottak érdekelnek kiemelten, a dőlteket pedig még meggondolom:

NBC:

Grimm: nyomozós, és megfogattam, hogy max. kettő elég nekem (Hawaii Five-O, Castle), ez mégis érdekel a tündérmesés környezet miatt. Bár a színészek miatt meg nem hívogató... (Elkezdtem nézni a trailerét, de ki kellett kapcsolnom, mert nagyon ijesztő! Hát nem ilyenre számítottam a leírás alapján..:)

The Firm: Gondolom addig meg kellene néznem A céget, rémlik, hogy láttam poronty koromban, de nem emlékszem rá. Tök rossz, hogy nincs szereposztása, meg amúgy is csak midseason. Így most túlzottan nem vonz a dolog.

Awake: amikor láttam, hogy nyomozós, egyből hagyni is akartam az egészet, de párhuzamos világ? Egye kukac. (ez is midseason)

Prime Suspect: nem érdekel.

The Playboy Club: érdekel.:D a 60-as évek miatt főleg, de szerintem nem lesz jó.

Smash: hát nem tudom. (midseason)

Bent: kösz, nem, és még sitcom is.

Best Friends Forever: nem.

Free Agents: még egy sitcom.

Whitney: hagyjuk.:D

Up All Night: -

Are you there Vodka? It’s Me Chelsea: aha, biztos. mármint, hogy nem.

Hát színészekben, fogalmazzunk úgy, nem túl erős az NBC. Ez a sok hülye sitcom meg mi a francnak.

FOX:

Napoleon Dynamite és Allen Gregory: animációsok.

New Girl: talán Zooey Deschanel miatt belenézek.

I Hate My Teenage Daughter: milyen bájos cím.

Alcatraz: túlzottan nem hoz lázba. (midseason)

The Finder: előtte talán meg kellene nézni 6 évadnyi Bonest. (kac-kac)

Terra Nova: állítólag idén már tényleg lesz. Itt vannak a szereplők.

És még lesz X-factor.

Hát ez a felhozatal még rosszabb, mint az NBC!

ABC: (ez már inkább az én csatornám)

Charlie’s Angels: ezt én csak filmből ismerem. Jöhet, aztán majd meglátjuk.

Revenge: Nem tudom, hány részig fog érdekelni, vagy meddig lesz műsoron, de ezt is várom.

The River: Midseasonra jó lesz.

Missing: nem hangzik túl érdekesnek.

Good Christian Belles: még szép, hogy érdekel. (Csak nehogy úgy járjon, mint tavaly a My Generation, ami olyan hamar kasza lett, hogy végül bele sem kezdtem.) Egy Kim Gatlin könyv az alapja.

Pan Am: hát ez nagyon.:) Repcsis 60-as évek.

Once Upon A Time: Még egy tündérmesés, úgy tűnik, most ez lesz a menő.:)) Csak ne lenne Jennifer Morrison.:/ Talán sikerül elvonatkoztatnom majd a Háztól.

Scandal: hát, midseason, így esélyes, hogy belenézek, de egyébként nem hoz lázba.

Apartment 23.: sitcom, midseason, ki tudja.

Work It: ugyanazok a paraméterek, mint az előbb, csak ez nem érdekel kicsit sem.

Man Up: még egy sitcom, mert még nem vagyunk elég vidámak. Persze az ABC-nek ennyi várós mellett el van nézve. Bár Amanda Detmer aranyos, a leírásig már nem jutottam el.

Last Man Standing: -

Suburgatory: - (nem semmi, hogy Jane Levy mennyire így nézett ki a Shamelessben.)

CBS:

Unforgettable: -

Person of Interest: túlzottan nem, de ebben legalább van olyan színész, akit ismerek (az előzőben is, Dylan Walsh).

A Gifted Man: belenézek, hátha, de még egy epizodikus nem hiányzik. (Julie Benz)

The 2-2: uncsi.

2 Broke Girls: sitcom.

How To Be A Gentleman: sitcom könyvből.

Ringer: Sarah Michelle Gellar, nahát.:) Azért Nestor Carbonell sem elhanyagolható szempont!:) Természetesen érdekel.
Hart of Dixie: Rachel Bilson is visszatér, ha jól alakul a dolog. Az orvosossága miatt túlságosan nem fogott meg, és ha ilyen 1rész-1eset jellegű lesz, tuti elmenekülök.

The Secret Circle: L.J. Smith egy könyvéből már született egy jó sorozat, talán lesz egy újabb. Azért a leírás önmagában nem valami érdekfeszítő.

És még lesz 3 reality.

Persze vsz. több pilotba is belenézek majd, mert sose lehet tudni.

(A sorozatok címei linkként funkcionálnak a junkien lévő upfrontsos adatlapjukhoz, így ha aktualizálódik a helyzet, nem kell egyenként rákeresgetnem, hogy na ez az újonc melyik is volt, egyszerűbb lesz csak itt kattintani egyet.)

Kazuo Ishiguro: Ne engedj el…

2011-05-17T17:35:00.001+02:00

Kathy a Hailsham nevű magániskolában nőtt fel, és ezekre az időkre emlékszik vissza, meséli a történetét, amihez szorosan hozzátartozik Ruth és Tommy is. Kezdettől fogva úgy nevelték őket, hogy különlegesek, Galériába vitték a rajzaikat, alkotásaikat és különösen fontos volt, hogy megőrizzék az egészségüket. Ők még nem igazán tudták, mikor én már igen, hogy milyen életet szántak nekik. A meglepődések vagy fordulatok emiatt nem tartoznak a könyv erősségei közé, de cserébe érzelmi síkon nagyon is elgondolkodtató, amiről mesél. Kicsit lassú folyású, de nem bántam. Azt viszont már kicsit sajnáltam, hogy nem tudtam kiverni a gondolatot a fejemből, hogy én ezt, vagyis ilyesmit már láttam valahol, de ha elárulnám, melyik filmre gondolok, az spoileres lenne, akármennyire hamar sejtettem, hogy miről is szól.

Nagyon szomorú, hogy milyen az emberiség, milyen messzire képes elmenni az önző céljai érdekében, remélem, igazából nem jutunk majd el ilyen szintre. Másrészről ott van a beletörődés, a puszta létezés, ami egyszerre szomorú és csodálatra méltó, bár engem leginkább csak felháborít, hogyan lehet egyáltalán ilyet engedni, csinálni. Visszatérve a beletörődésre, kicsit ijesztő, hogy ahogy ők, úgy én is beletörődtem, hiába volt ott az ellenérzés is. Egyébként maradtak megválaszolatlan kérdések, amikre szívesen olvastam volna magyarázatot, nem egészen értem, hogy miért nem volt. Tetszik a stílusa, kicsit ellentmondásos, hogy olvasmányos, mégis kis adagokban haladtam vele.

A könyvből Never Let Me Go címmel film is készült. Régóta terveztem Andrew Garfield miatt (Keira Knightley valahogy fel se tűnt a szereplőlistában, csak Carey Mulligan), aztán szándékosan az olvasás utánra halasztottam. Addigra már nem sok kedvem volt hozzá, inkább csak végigpörgettem, de annyit leszűrtem belőle, hogy valahogy megrendítőbb lett a könyvnél.

4/5

Az Upfronts előtt a tavalyiról

2011-05-15T23:10:00.001+02:00

Holnap kezdetét veszi az upfronts hete, kiderül, milyen sorozatokra számíthatunk a következő szezonban. Előtte még gyorsan vissza szeretnék tekinteni, hogy mi volt a helyzet tavaly ilyentájt, mik voltak általam előzetesen nézősnek nyilvánítva, és mennyi valósult meg ezekből.

Undercovers: egy részt bírtam megnézni belőle, aztán kasza is lett, ha jól emlékszem.

The Event: megnéztem az első részt, annyi elég is volt. Egyébként elkaszálták, nem lesz 2. évad.

Love Bites: Még nem kezdték el adni, ez gondolom nem jelent jót, de azért nyáron már jól lenne látni.

Lone Star: nagyon tetszett az első rész, de a második után elkaszálták szegényt, ezért azt már meg sem néztem.

Terra Nova: ezt sem adták még.

My Generation: hamar elkaszálták, úgyhogy végül bele sem kezdtem.

No Ordinary Family: néhány részig követtem, aztán valahogy abbamaradt, pedig jópofa volt. A jelek szerint nem volt elég erős, mert az évad végén kaszát kapott.

Mr. Sunshine: egy rész alapján kevés volt ahhoz, hogy folytassam.

Hawaii Five-O: követem rendületlenül, az évad végén lesz poszt is. Ha kasza lesz, agresszív leszek!!

Defenders: elkezdtem, tetszett, de nem folytattam valamiért. Kasza lett ez is, szegényke, talán nyáron pótolom.

Blue Bloods: a kezdés jó volt, mégsem jutottam a pilotnál tovább.

Nikita: jó pár részt néztem, talán 5-6-ot, a jelek szerint kevés volt. (?)

Hellcats: uaz, mint az előző. az első rész után írtam róla.

Hát nem sok tartósan nézős sorozat maradt ezekből, szám szerint 1.:D Kíváncsi vagyok, milyen lesz az idei felhozatal, ha lement az összes csatorna bejelentése, várható a poszt a lehetségesekről (ez a szó tuti Ne engedj el... hatás:).

The Vampire Diaries - 2. évad

2011-05-14T11:10:00.004+02:00

Vegyes érzéseim vannak most a sorozattal kapcsolatban, ami a 21. résznek köszönhető. Mintha nem is a VD lett volna, nagyon rossz volt, béna, hülyeség és unalmas. Az évadzáró némileg elfeledtette velem az előző rész botlását, de sajnos láttam benne hibákat, ami eddig nem igazán volt jellemző a sorozatra. Na, de ne szaladjunk ennyire előre, hiszen hosszú út vezetett az évad végéig. Spoileres leszek!

Annyira nem csodálkozom azért, mert az első évad olyan szépen felépített volt, mozgalmas, átgondolt, egybefutottak a szálak, és akkor az évad végi cliffhangert még nem is említettem, szóval azt felülmúlni szinte lehetetlen, megismételni pedig gondolom nehéz lett volna. Ettől függetlenül azért ekkora mélyrepülésre nem számítottam, mint ami a 21-es részben volt. Nem a szereplők miatt vagyok így vele, akiket kiírtak ezzel, persze veszteség meg minden, de ha úgy érezték, hogy már nem tudnak velük mit kezdeni, akkor jobb így. Tehát nem azért nem tetszik, hanem mert szét volt esve, Tylerék csak úgy benne voltak, hogy kitöltsék a ~45 percet, amiről pedig végig szó volt, lerendezték úgy, ahogy. Mintha valami bűn rossz Buffy epizódot raktak volna elém, Elijah meg nem lehet ennyire hülye (szemlátomást de). Eddig csak Stefanról vélekedtem úgy, hogy annyira életképtelen, csoda, hogy túlélt vámpírként ennyi évet, de most már hasonlóan gondolkodom Elijah-ról is. Nem igaz, hogy nem látta, mi lesz, meg ami a lényeg lett volna, azért küzdöttek, arról szólt az egész, oda vezetett az évad főszála, hogy Klaus meghaljon, és akkor nem. Oké, most már össze kell hozni Elenát meg Damont, meg Stefannak kell a rossznak lennie, hogy csavarjanak a dolgokon, meg persze kellett egy főgonosz jövőre, de nem lehetett volna sehogy megoldani, hogy valaki tök új legyen? Bárki felbukkanhatott volna a múltból, vagy mit tudom én. Á, mindegy, csak nem tetszik és kész.

Na, most már tényleg megpróbálom felidézni, mi is történt ősz óta. A 2x01 szépen felvette az előző évad fonalát, minden ott folytatódott, ahol abbamaradt, Katherine megjelenése feldobta a dolgokat, Caroline vámpír lett, ami jól áll neki, és megérkeztek a történetbe a farkasok. Újranéztem kb. 3/4 évadnyi részt egyébként az első évad közepétől, és több utalás volt rájuk, ami vagy nem tűnt fel, vagy nem emlékeztem, mindenestre határozottan lehetett számítani a felbukkanásukra. Ezekkel elvoltunk egy ideig, közben a boszorkányos vonal is bontakozgatott, és miközben megjelent Elijah (Daniel Gillies - sokáig emlékeztetett Brian-re a QaF-ból), még beugrott Bela a Supernaturalból meghalni (Rose - Lauren Cohan). Szerettem volna a folytatni a sort, de a második évadban lényegesen kevesebb kitérő volt, nem volt olyan változatos, és az említésre érdemes mellékszereplők is kimerülnek Jules-ban (Michaela McManus) és Mason-ban (Taylor Kinney).

Szegény Jenna épphogy végre megvilágosodott, megölte Klaus... Alaric tetszett gonoszan, jókat mosolyogtam rajta.:) Most nem tudom mi lesz vele, de úgy sajnálom. Damonnak drukkolok (egy pillanatra se aggódtam, hogy meghal), és amikor láttam Stefant elborult aggyal, azt gondoltam, talán mégse volt olyan rossz lépés Klaust meghagyni. Ahogy zajlott, az viszont akkor is béna és idegesítő, az a rész szerintem nem volt méltó a VD-hez. Szerencsére az évadzáró javított, bár a Jeremy-s fordulat nem volt túl eredeti, és nem is vagyok oda az ötlettől. Remélem, a 3. évadban nem cseszik el a sorozatot, az rossz lenne.