Kevin Brooks - Lucas

Egy ideje a várólistámon volt ez a korai Könyvmolyképzős könyv. Hát, nekem ez bizony nem nagyon jött be, és emiatt egy kicsit hülyén érzem magam, mert rosszat még nem olvastam róla.

A tizenöt éves Caitlin egy szigeten él. Felbukkan egy titokzatos fiú, akiről senki nem tud semmit. Mindenki ellenszenvvel viszonyul hozzá, pletykák kezdenek terjedni, és egyedül Caitlin bízik benne. A könyv leírása szerint "egyszerre lélekmelengető és vérfagyasztó történet a szerelem, a gyűlölet és a tisztaság magával ragadó regénye". Én egyiket sem éreztem így, egy kicsit eltúlzottnak érzem az ajánlót. 

Azért voltak jó pillanatai, és a mondanivalója is nagyon rendben van. A tömeg hatalma, az előítéletek - ez így együtt a végével persze szomorú, főleg amiatt, hogy életszerű is. A szereplők is azok voltak. Szerintem az is volt a baj, hogy így előrevetítették: "meghökkentő befejezés" - hát nekem valószínűleg emiatt nem volt az. Ez olyan, akár egy filmnél, amit várok, és aztán mindenki csak dicséri, és akkor az elvárások valahogy túlságosan megnőnek.

Egyébként "könnyed" és gyorsan olvastatja magát.

Sorority Row (2009)

Régen néztem már ilyen stílusú filmet, lehet ezért is vagyok elnézőbb, mert a sablonossága ellenére tetszett, meg úgy, hogy a vége se sikerült valami jól. Megláttam a plakátját, és egyből beugrott, hogy ezt láttam már Desmondnál, és már akkor is gondoltam, hogy meg kellene nézni.


A sztoriról inkább nem írok, mert szinte az első perctől történik benne valami, és nem lőném le a dolgokat, mert így sincs sok meglepetés benne, legalább az a kevés maradjon meg.:)

Jól indult, egy-két alkalommal meg is ijedtem, a történettel pedig később sem volt gondom, leszámítva a végét. Teljesen átlagos tinihorror. A lányok szépek voltak, kivéve szegény Rumer Willist, de őt meg megkedveltem a 90210-ben. Matt Lanter is benne volt.:) Azt a másfél órát megéri, hosszabbra nem is nagyon kell nyújtani egy ilyen filmet.

Alias 3. évad

Máris elérkezett volna oda, ahova előbb-utóbb minden sorozat kisebb-nagyobb mértékben? Ez az évad nem volt az igazi már a végén. Unalmas és kezd túl valószerűtlen lenni. 


Jöttek új szereplők, az egyik még oké, sőt, izgalmas volt, hogy mikor derül ki róla a dolog. Mialatt kezdtek egyre jobban belemerülni a Rambaldi baromságba, szépen felvezették a másik új szereplő érkezését, amivel még meg is békélnék, ha nem lenne ilyen hülye jövendölés meg zöld lötyik közé fonva. Emiatt remélem, Nadia hamarosan eltűnik ezzel az egésszel együtt, de inkább nem akarom tudni, hogy így lesz-e. Bár már anélkül is elment a kedvem a 4. évadtól.

Szilvás muffin

Nem találtam nekem tetsző szilvás muffin receptet könyvben és neten sem, úgyhogy kicsit átalakítottam egyet. Ezt olvashatjátok most:

Hozzávalók:

25 dkg liszt
2 teáskanál sütőpor
1/2 teáskanál szódabikarbóna
1 csomag vaníliás cukor
25 dkg apróra vágott szilva
1 tojás
14 dkg barna cukor
12,5 dkg puha vaj vagy margarin
1 kis doboz joghurt vagy tejföl

A sütőformához:
vaj vagy 12 db sütőpapír forma









A szilvát kimagozzuk, és kisebb-nagyobb darabokra vágjuk. 

A lisztet összekeverjük a sütőporral és a szódabikarbónával, és hozzáadjuk a vaníliás cukrot is.

Egy másik edényben felverjük a tojást, hozzáadjuk a cukrot, a vajat és a joghurtot vagy tejfölt, majd jól elkeverjük. Ezután beleforgatjuk a gyümölcsöt is, majd összedolgozzuk a lisztes keverékkel.

Kivajazzuk a sütőformát vagy belehelyezzük a sütőpapír formákat.

A tésztát a formába adagoljuk, és előmelegített sütőben, 180 °C-on, 20-25 perc alatt készre sütjük.

Ha elkészült, hagyjuk 5 percig a formában pihenni, és csak utána vegyük ki.


Ira Levin - Stepfordi feleségek

Joanna a férjével és két gyerekükkel az idilli Stepfordba költözik. Elsőre szinte minden tökéletesnek tűnik, a többi feleség mind kedves, csak épp sosem érnek rá, ki sem látszanak a házimunkából, pedig valamennyi otthon amúgy is patyolattisztaságú. Joanna ezt egy kicsit furcsálja, pláne azután, hogy rájön, az asszonyoknak a háztartás vezetésén és takarításon kívül tulajdonképpen semmi más elfoglaltságuk nincs. Aztán ott van még a titokzatos Stepfordi férfiegylet is. Két barátnőt sikerül szereznie, akik szintén újabb lakói a városnak. Hasonlóképpen értetlenül állnak a dolgok előtt, így hát próbálják kideríteni, hogy mi folyik a városban, mielőtt még ők is olyanok lesznek, mint a többi feleség...

A rövidsége és felépítése miatt inkább novella, mint regény, és lélektani kriminek nevezném. Eléggé tetszett, a stílus megragadott, a karakterek a párbeszédek során pedig hús-vér emberekként visszatükröződtek a fejemben olvasáskor. Ahogy a férjeket beállította, meg egyáltalán az egész, kicsit feminista érzetet keltett. A végén eléggé féltem, ijesztő volt, már az utolsó oldalaknál jártam, amikor csörgött a telefon, és összerezzentem.:)

Spoiler következik, úgyhogy aki még nem olvasta...
A számítógépek fejlődése miatt nem csodálkozom, hogy Johanna robotokkal akarta magyarázni a furcsaságokat, mivel 1972-ben jelent meg a könyv. De lehet csak én látok így összefüggést. A vége lehetett volna konkrétabb, nem tudtuk meg, mi okozta a változásokat. Kicsit sajnálom, de végülis csattanó így is lett, és ezt leszámítva nagyon tetszett. Spoiler vége.

Film is készült belőle, kíváncsiságból belenéztem, hátha jó. Alaposan átírták, és elég hülyeségnek tűnik, úgyhogy kihagyom.

Paulo Coelho - Az alkimista

"Minden, ami egyszer megtörténik, lehet, hogy soha többé nem történik meg újra. De minden, ami kétszer történik, bizonyosan megtörténik harmadszor is."

"A szem megmutatja a lélek erejét"

Régóta szerettem volna olvasni valamit a szerzőtől. Eredetileg a Tizenegy percet néztem ki, de aztán úgy alakult, hogy ezt kezdtem el.

A könyv Santiago, a pásztorfiú történetét meséli el, aki miután kétszer ugyanazt álmodja, a nyomába ered a piramisoknál elrejtett kincseknek. Mindenét felteszi erre az álomra, útját sok minden keresztezi, meg is inog a hite, és a nagy kérdés, hogy vajon eléri-e a célját?

Érdekes könyv volt, mégis, összességében nem nagyon jött be. Kíváncsian kezdtem bele, de sajnos a közepétől kezdett egyre érdektelenebb lenni. Olyan kis semmilyen. A "Személyes történet" felemlegetése többször történt meg, mint azt szükségesnek éreztem volna, rövid időn belül már unottan és a szememet forgatva haladtam át ezen a két szón. Mentségére szolgál, hogy a mondanivalója szép, de mégis, más formában talán jelentőségteljesebb lehetett volna. A sztori sem volt rosszul kitalálva, megírva. Nem bántam meg, hogy elolvastam, és mivel rövid, ezért nem érzem időrablónak sem. Főleg a vége miatt megérte.

Stephenie Meyer - Breaking Dawn - Hajnalhasadás

Az első könyvért teljesen odavoltam, és még mindig jónak tartom. A New Moon már unalmasabb volt, és persze hiányoltam Edwardot. Az Eclipse jobb lett, mint az előző kötet. Most pedig elérkeztem az utolsó könyvhöz.

Szerintem elég jó lett, olvastatta magát. Kicsit kelletlenül kezdtem bele, főként csak le akartam tudni ezt a történetet, mert attól még, hogy kezdem unni a körülötte zajló felhajtást, azért kíváncsi voltam a végére. Ehhez képest teljesen lekötött, jobban, mint az Eclipse, nem igazán erre számítottam. A történetet tekintve is mást vártam. Szerencsére kellemesen csalódtam mindkét esetben.:)

Csak az kattintson tovább, aki már olvasta! 

Travis klipek

Rég volt zenés bejegyzés, gondoltam, itt az ideje. A Travis a legkedvencebb zenekarom, az énekesük, Fran Healy pedig tök aranyos.:) Ezeket a klipeket már egyszer kitettem egy énblogos próbálkozás során, de az már nem elérhető, és úgy érzem, itt a helyük. Nagyon várok egy új albumot tőlük!

Az első a legutóbbi, azt követően láthattok még hatot (kronologikus sorrendben), eredetileg az elsők közül választottam volna, de azok nem annyira nézetik magukat.


Katt a videókhoz!

Pretty Little Liars - eddig

Így nyáron követtem, de egy erős őszi mezőnyben alighanem elhullott volna. A sorozat nagy kérdésére nem derült fény, és még egy ideig nem is fog, mert kapott +12 részt.

Valahogy sikerült megszeretnem a szereplőket, viszont nem egy nagy sorozat, csak eyecandy-ban erős, tényleg mindegyik lány nagyon csinos. Szerintem a legszebb Spencer vagy Emily, nem tudnék választani, mert más típusúak, de az biztos, hogy Hanna marad utolsónak. Ahogy észrevettem, talán Spencer rendelkezik a legnépesebb rajongótáborral. Amit kicsit furcsállok, hogy helyes fiúk viszont már nem nagyon fértek bele. Ja, és általában figyeltem a ruhákat, táskákat meg a hajakat.:)


Egész érdekes szálakat sikerült felvonultatni, és a felnőtteknek is jutott hely. Az elején a Fitzes dolog  tetszett, de aztán kicsit unalmas lett a vége felé. Alison egy dög lehetett.. Mást nem is tudok írni erről, egynek elmegy, de nem lesz egy maradandó valami.

A folytatás valamikor 2011 elején várható.

Sons of Anarchy 1. évad

Ezt a motorosbandák életét bemutató sorozatot elkezdtem már egyszer, aztán valamiért abbamaradt. Pedig irtó jó, különleges témájú alkotásról van szó. Az első részekben kicsit lassúbb, de aztán észrevétlenül elkapott a hangulata, úgyhogy hamar végeztem is az évaddal. Érdekes lehet egy ilyen élet, egyszer kipróbálnám.:D


Az egyedi téma mellett további erőssége a karakterekben rejlik, és a remek zenék is sokat adnak hozzá. A főcímről nem is beszélve, nagyon tetszik!

A történetvezetés nagyszerű, beletűzdeltek meghökkentőbb dolgokat is, és amire nem számítottam, hogy néhány alkalommal hangosan felnevettem, szóval még egy-két vicces jelenetet is beleírtak. Az egyik ami megmaradt, Gemma és Cherry gördeszkás találkozása.:D Gemma a kedvenc karakterem, nőként igazgatja a klubot, ha szükségét érzi illetve ha az érdekei úgy kívánják, szinte bármire képes. Ugyanakkor helyén van a szíve, szóval nekem nagyon szimpatikus. A színésznőt is tök megkedveltem, Katey Sagal nagyon jól alakítja. Az elején volt némi kétségem afelől, hogy Charlie Hunnam mennyire volt jó választás a szerepre, de aztán ez elmúlt. Vajon igaziból is olyan a járása, amilyen, vagy csak felvett mozgás?


Szóval jól működnek az összetevők így együtt.:) Az évad zárása pedig elég drámai irányt vett.

Alighanem kezdem is a 2. évadot. A 3. nem sokára indul!

Sajátgyártású sablon

Ha a netről összeszedett néhány elemet nem számítjuk.:) Az utolsó kinézetváltozásoknál nem írtam posztot, de most ismét lehet visszatérnek az ilyen bejegyzések. Elkezdtem belekontárkodni a sablonba, és kiderült, hogy nem is különbözik sokban a freeblogtól. (Köszi kiarának, hogy elültette a bogarat.:) Jó volt megint sablonnal vacakolni, és mégiscsak egyedibb, ha belegondolok, mintha csak simán feltöltök egy mindenki által hozzáférhetőt. (Hiába hibátlanok és szépek.:) Nem lett nagy szám, többet is ki lehetett volna hozni belőle, meg igényesebbre csinálni, de most nem szántam sok időt rá. A fejléc legalább kifejezi, mennyire nem néztem semmit a nyáron, csak egy Sons of Anarchy dara esett meg így a vége felé. Ja, igen, én már távolodom a nyári hangulattól, inkább már az őszt várom, és a sorozatos premiereket. VD-t nagyon.:)

Splice (2009)

Amikor először láttam képeket a filmből, már akkor kíváncsi lettem, és vártam, de a történetet nem ismertem.

Egy részről felháborít, amit művelnek benne, más részről mégis érdekes belegondolni, hogy a legkülönbözőbb gének összekeveredéséből milyen lényt kapnánk, pláne, ha emberét is teszünk a keverékbe. Ettől függetlenül én akkor is megmaradnék elméleti síkon, mert létrehozni egy ilyet óriási kegyetlenség szerintem. Hát a filmben nem csak elmélkedtek a dolgon.


Érdekes volt látni a karakterek viselkedésének módosulását, aki az elején ragaszkodott Drenhez, a vége felé ellene fordult, és fordítva... Hát, egyik szereplő sem volt normális, ilyet ember nem csinál, főleg Clive részéről, akármennyire látni véli benne az embert... A két hernyószerű képződményt is sajnáltam, attól még, hogy nem volt pl. szemük, és nem néztek ki valami értelmes lénynek, érzéseik akkor is biztosan voltak.

A vége lehetett volna konkrétabb, de azt leszámítva tetszett a film.

Amúgy a Spore című játék jutott még eszembe erről.:)

Rizzoli & Isles 1x01

A nyomozós sorozatokkal nem vagyok barátságban, mostanában mégis egyre többe kezdek bele. Ezáltal rájöttem, hogy még ha az első rész jó is, akkor a többi sokszor már csak középszerű vagy unalmas. Úgyhogy vigyázok velük, mert azt vallom, a pilot csak a beetetés.:) Itt is az áll fenn, az első rész eléggé megfogott, de ez nem számít semmit, amíg nem láttam még legalább egy vagy két epizódot. Ha azok is lekötnek, akkor már lehet benne valami, amitől működik a dolog.


Elég bátor kezdésnek nevezném, mert rögtön egy veszélyes és beteg sorozatgyilkost kapunk, aki pályázik a főszereplőre. Általában ilyen korán még nem sikerül kellőképp megszerettetni a szereplőket a nézővel, és a személyes támadásokat inkább később szokták bedobni, talán pont ezért. Ebben az esetben viszont szerintem könnyedén megkedveljük a főhőst, néhány perc is elég volt, így megfelelően hatott az eset. Amikor ilyen aberrált embereket mutatnak, sőt, ez még gyengusz is volt a nagyon megrázóakhoz képest, elgondolkodom, hogy biztos akarok-e én Gyilkos elméket nézni, mert az állítólag sokkal durvább. Nem hiszem, hogy bírnám, de azért egyszer megpróbálkoznék azzal a sorozattal is.

Jobbára Angie Harmon miatt vártam, mert szerettem a Women's Murder Clubban. A másik főszereplő Sasha Alexander, az NCIS-es múltjával hidegen hagy, viszont itt szimpatikus volt. Továbbá látható volt benne Billy Burke, akire mostanában sokan Charlie Swanként emlékezhetnek a Twilightból.

Egyébként könyv szolgáltatta az alapot, Tess Gerritsen műve magyarul is megjelent A tanítvány címmel. A borítóra kattintva bejön a bookline oldala, ahol a tartalom spoileres lehet azoknak, akik még nem látták az első részt, úgyhogy csak óvatosan.

François Lelord: Hector utazása, avagy a boldogság nyomában

20. lecke: A boldogság egy látásmód.

Egy párizsi pszichiáter írta, de nem pszichológiai könyv, inkább egy aranyos történet sok igazsággal. Hector rájön, hogy nem tudja, mi a boldogság, ezért úgy dönt, világ körüli útra indul - legalábbis meglátogatja néhány régi barátját, akik más országokban laknak - boldogságkutatás céljából, és a tapasztalatait pontokba szedve lejegyzeteli. Sok újdonságot nem tudtam meg, de lélekemelő volt olvasni, főleg mert humoros is.

Esetleg az lehet idegesítő valakinek, hogy néhol kicsit gyerekes és túlmagyarázó, engem nem zavart, talán csak az, hogy néhány pontot többször leírt, de nem vészes az sem.

Hector jópofa figura, és elég sok minden történt vele az útja alatt, és különféle emberekkel találkozott.

Alapvetően szerencsés embernek tartom magam, mondjuk mostanában nem annyira, de ez most ilyen időszakos dolog. Az igaz, hogy vannak emberek, akiknek nagyobb tehetségük van a boldogsághoz, mint másoknak. Ők egyszerűen ilyen fajták. Valaki képtelen becsülni azt, amije van, és csak siránkozik úgymond ok nélkül. Én nem is tudok irigy lenni olyan emberekre, akiknek mondjuk jó az anyagi helyzetük, de nem boldogok. A pénz nem minden, de az biztos, hogy szép dolgokat vehetünk rajta. Szoktam azért irigy lenni, akkor, ha úgymond jogosnak érzem, vagy igazságtalanságból ered, de aztán eszembe jut, hogy nekem viszont mim van, ami másoknak mondjuk nem adatott meg, vagyis nem mindenkinek, és máris sokkal jobban érzem magam.:D Továbbá az irigység keserűséget szül, és nem viszi előbbre az embert. Szóval az összehasonlítgatás másokkal kétféle lehet. Aztán még olvastam olyat, hogy sokan csak a jövőben tudják elképzelni a saját boldogságukat. Ez is igaz szerintem. Majd ha előléptetnek, majd ha nagyobb házba költözünk, stb. Valamint tévedünk, ha azt hisszük, a boldogság a cél. Az nem cél, az csak úgy megtörténik, nem lehet erővel akarni. Ettől függetlenül lehetünk derűsek, jókedvűek, az amúgy is egy jó alap szerintem.

A jegyzeten kívül is voltak érdekes gondolatok, meg tudományos magyarázatok is. Nekem tetszett ez a könyv.:)